Katie Mitchell tipikus Z generációs fiatal: a különféle kütyüket és appokat szinte a saját teste kiterjesztéseként használja, imádja a filmeket, és maga is rendezőnek készül. Közte és természetimádó, technofób apja közt egyre mélyül a generációs szakadék, így mikor Katie-t felveszik a filmes főiskolára, a lány megváló szabadulásként tekint a lehetőségre, ahol végre vele azonos érdeklődésű emberek veszik majd körül. Csakhogy a szép jövőképet hirtelen kirobbanó robot-apokalipszis töri darabokra, kezdetét veszi a menekülés, a meglehetősen diszfunkcionális Mitchell-család pedig hamarosan az emberiség utolsó esélye lesz a szabadulásra. Tény, hogy senki sem ilyen „szuperhősökről” álmodott…

A Mitchellék a gépek ellent az a Phil Lord és Christopher Miller jegyzi, akiknek már a Pókember: Irány a Pókverzumot is köszönhetjük, és ezúttal sem tették lejjebb a közmondásos lécet. Az eredetileg mozivászonra szánt, de itthon már a Netflixre landolt, rendkívül szórakoztató animációs film a már jól ismert gépek lázadása-zsáner elemeit felhasználva mesél nekünk a családról, a szeretetről és az elfogadásról, rámutat a technológia-függésünkre, a generációk közti eltérések mögött meghúzódó félreértésekre és bizonytalanságra, valamint arra, hogy bár senki sem tökéletes, mégis valahogy így vagyunk jók.

A történet központjában egyértelműen a Katie és apja, Rick közt fennálló feszültség áll. Mindketten úgy érzik, hogy a másik nem érti meg őket, nem látja, mi mindenre képesek és milyen áldozatokat hoznak. Rick számára a lánya filmes ambíciója csak haszontalan és múló hóbort, felesleges időpazarlás, nem látja meg a benne rejlő kreativitást és értéket. Ezzel szemben Katie szemében az apja egy technobarbár, aki ráerőlteti az akaratát és semmibeveszi az igényeit. Nem arról van szó, hogy ne szeretnék egymást- pusztán csak meg kellene tanulniuk jól szeretni a másikat. Kettejük közt a kapocs Katie anyja, Linda, aki emellett a szerepe mellett kiváló példája annak is, hogyan válunk nagyon könnyen a social media által bemutatott hamis tökéletesség rabjaivá, a megfelelési vágy által vezérelve hogyan tudjuk hajszolni a külsőségeket. A helyzet azonban hamarosan rákényszeríti a család minden tagját arra, hogy túllépjenek a saját komfortzónáikon, szembesüljenek a hamis tökéletesség mögött húzódó hibákkal és megtanulják mások szemén át is látni a világot.

A Mitchellék a gépek ellen a felszínen egy rendkívül vicces, minden percében szórakoztató agymenés – mindemellett nagyon szépen, őszinte, de mégsem bántó humorral tart tükröt minden generáció elé, szórakoztatva mutat rá hibáinkra, tökéletlenségünkre – és egyben arra is, hogy a család akkor is a legfontosabb érték, ha nem tökéletes.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: