Bár mostanában egyre népszerűbbek az európai és ázsiai térségekben is a különböző kalandos kedvű és félig-meddig hivatalosan is működő szellemvadászok, ennek a munka ágazatnak a legnagyobb kultusza még mindig amerikában van. Így nem csoda, hogy az utóbbi idő egyik legfelkapottabb játéka, a Phasmophobia is itt látta meg a napvilágot – és térképét elnézve ott is játszódik.
A történet egyszerű, mint egy pofon: a maximum négy fővel rendelkező szellemvadász csapatot hívják egy helyre, ahol paranormális események történtek. Fő küldetésük rájönni, hogy pontosan milyen entitással van dolguk, lehetőleg kapjál lencsevégre a szellemet és utoljára de nem utolsó sorban – éljék is túl a találkozást a nem éppen barátságos jelenséggel. Ennyi, röviden-tömören, de ez a Phasmophobia alapja és célja egyben, de ennél nem is kellett több ahhoz, hogy az emberek ráugorjanak.
Nagyon nagy pozitívuma – egyben újdonsága is a játéknak -, hogy képesek vagyunk kommunikálni a szellemekkel. Bár van erre egy nagyon hasznos kis eszközünk amit úgy hívnak Spirit box (meg egy-két pályán elvétve vannak ouija táblák is erre a célra ), de anélkül is in-game a szellemek hallják a hangunkat, figyelnek minket és reagálnak arra, amit mondunk vagy éppen teszünk. Nincs is annál udvariasabb gesztus, hogyha a félhomályba keresed a kijáratot, a kedves szellem meg kinyitja neked – és talán még bónuszként bele is suttog a füledbe. Még megrögzött horrorfan létemre is kénytelen vagyok elismerni, hogy a Phasmophobia okozott nekem pár parás másodpercet.
Fegyvertárunk (magyarul a szellemkutató felszerelésünk) kezdetben annyira nem nagy, ahogy azonban egyre több pénzünk lesz és veszélyesebb helyre (Pl:börtön, elmegyógyintézet) jutunk el a játék során úgy egyre inkább szükségünk lesz az olyan dolgokra, mint a hangérzékelő, az infra szenzor vagy éppen a parabolikus mikrofon. A kisebb bónusz küldetések miatt vannak olyan tárgyaink is, mint füstölő vagy só, amivel egy kicsit oda tudunk pörkölni a szellemnek – de persze a feszület vagy a jó elbújás vadászat alkalmával a legbiztosabb védelem.
Szellemek tekintetében pedig egyszerre érdekesek, de azért mégsem; a hóvégén esedékes nagy frissítés révén bekerülő két új, egyenlőre még meg nem nevezett szellemmel összesen tizenhat különféle entitással akaszthatjuk össze a bajszunkat, de kis kivétellel, annyira különböznek. Igaz, hogy a démon és a banshee gyakrabban támad, az árnyhoz meg valósággal imádkozni kell , hogy egyáltalán megjelenjen, még sincs annyira jellegzetes stílusuk a szellemeknek, ami igazán egyedivé tenné őket – mondjuk azt aláírom, ha lenne sokkal egyszerűbb is lenne a kutatók dolga.
A grafika és technikai megoldások a mai napig humor tárgya és szerintem a Kinetic Games csapata már csak azért se változtat rajta, mert a játékosok annyira szeretnek vele szórakozni, hogy csak az arról szóló videók több órát megtöltenek. A mostani nagy patch-ben kapunk némi ráncfelvarrást is, így a humorfaktor visszafog egy picit esni, ellenben a horrorérzet garantáltan intenzívebb lesz.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
