Vannak időszakok, mikor szeretem elővenni azokat az egy évados sorozataimat, amik premierjük idején kimaradtak nálam a szórásból. Így esett a választásom a zseniális Ian McShane (Deadwood, Amerikai istenek) sorozatára, A királyságra – plusz bónusz Sebastian Stan (A Sólyom és a Tél Katonája, Mentőexpedíció) is szerepel benne. Bár nem nagy elvárásokkal ültem le a képernyő elé, hanem egy kellemes ás szórakoztató drámát vártam – volna, ha az a bizonyos volna ott nem volna.

Silas Benjamin király (Ian McShane) a porig rombolt Gilboa királyságának vezetője, amit évtizedek alatt sikerült ugyan újjáépíteni, ám most ismét nagy fenyegetéssel kell szembenézni a szomszédos Gath katonai támadásai miatt. Egy ilyen támadás során elrabolják a király fiát, Jacket (Sebastian Stan), akit egy bátor és fiatal katona, David Shepherd (Christopher Egan) a paranccsal szembemenve megmenti a fogságba esett katonákat. A hősöket pedig hősi vacsora illeti meg, így Davidet a fővárosba, Shiloh-ba hívatják, ahol annyira megkedveli mindenki, hogy végül marasztalják is. Amiről azonban nem tud David, hogy a király és a vezetőség békevágya mögött politikai érdekek, zsarolások és intrikák húzódnak meg, és valójában senki sem szerető családtagként viselkedik, hanem csak a maguk hasznát nézik.

A történet a bibliából is ismert Dávid király történetét helyezi át modern köntösbe, ami így első hallásra nagyon is ügyes koncepciónak tűnik, de sajnos, mint oly sok mindennél, itt is a kivitelezésen csúsztak el a dolgok. A széria 2009-ben debütált az NBC csatornán, vagyis jóval a sorozatos aranykor előtt, mert garantálom, hogy manapság már nem ütné meg a mércét.

A királyság egy elképesztően klisés megoldásokkal dolgozó, indokolatlanul teátrális és unalmas széria, ahol szó szerint még McShane sem tud kiteljesedni – de ezt nem róhatjuk fel neki, mivel karaktere annyira egysíkú és kiszámítható, hogy nem sok mozgástere volt a színésznek. Ugyanez igaz az összes többi szereplőre is: a mindig jólnevelt hősszerelmes David, a dorbézoló herceg, aki az apja elismerésére vágyik, de az lenézi, az anyja, aki csak a rivaldafénynek él, a hercegnő, akinek angyali szíve van, de olyan ostoba, hogy nem látja a körülötte széthulló világot. És persze még itt vannak a cégvezér, aki a markában tartja a királyt, a tiszteletes, aki annyira elvont, hogy nem veszi észre a saját álszentségét – bőven tudnám bővíteni a listát, de sajnos már ebből is kitűnik, hogy a jó alapötlet ellenére, semmit nem tudtak igazán kihozni a történetből a készítők.

Mint említettem, tényleg nem vártam nagy csodát, de azért egy kellemes és szórakoztató drámát remek színészekkel igén, de sajnos még ezt sem kaptam meg. Igazából nagyon-nagyon nagy McShane rajongóknak, vagy elvetemült baby Sebastian rajongóknak tudom csak nyugodt szívvel ajánlani a sorozatot, a többiek inkább csak messzire kerüljék el.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: