Sally Rooney: Normális emberek

“[…]  úgy érezte, mintha a személyisége saját magától függetlenül létezne, mintha mások véleménye formálná, nem pedig ő maga hozná létre.” Ha valaha könyvet írnék, tökéletesen elégedett lennék olyan végeredménnyel, mint a Normális emberek. Sally Rooney második regénye csodálatos, kivételes történet a kötődésről és a fejlődésről.

Continue Reading

Susanna Clarke: Piranesi

“A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.” A Hollókirály után nagyon vártam Susanna Clarke új könyvének megjelenését, és szerencsére nem is kellett csalódnom: a Piranesi még nála is jobban elvarázsolt.

Continue Reading

Afonso Cruz: Virágok

“Nem kórházban vagy bábaasszony kezében kezdődik a mi életünk, hanem a történelemben, a többi emberben, a miénket megelőző életek hosszú sorában.” A portugál Afonso Cruz az emlékezet virágait szedi csokorba filozofikus hangvételű regényében.

Continue Reading

Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások

“(…) a humor a lélek utolsó védelmi vonala, amíg nevetünk, élünk.” A Hétköznapi szorongások tipikus Backman: ugyanolyan abszurd, szívmelengető és keserédes a történet, mint Az ember, akit Ovénak hívnak. A stílusa is olyan szellemes és ironikus – és ez is tele van “idiótákkal” –, és én nagyon szerettem ezekért.

Continue Reading