Tommy Orange: Sehonnai

“Az emlékek vagyunk, amikre nem emlékszünk, amik bennünk élnek, amiket érzünk, amik énekre, táncra és imára késztetnek.” Nem sok közöm volt eddig a szó hagyományos értelmében vett indiános könyvekhez. Talán csak Az utolsó mohikánt olvastam, és azért sem voltam oda, kivételesen jobban tetszett a film. Viszont a Sehonnai azonnal felkeltette Continue Reading

Anne Cathrine Bomann: Agathe

“Van-e bárki a világon, aki elégedetten hajtja álomra a fejét, és tudja, miért kell felelnie másnap?” Az elsőkönyves Anne Cathrine Bomann igazán magasra tette a mércét az Agathe-tal. Lírai hangvételfű,  finom benyomásokat és változásokat bemutató, egyszerűségében is mély történet, amit nem csak rövidsége, de magával ragadó stílusa miatt is gyorsan Continue Reading

Eleanor Catton: A próba

“Egyesek csak az általunk alakított szerepeket látják, mások pedig csak a színlelő színészeket észlelik. Nagyon ritka és különös adottság, ha valaki képes mindkettőt egyszerre meglátni: ez a fajta kettős látás ajándék.” Eleanor Catton a Man Booker-díj történetének legfiatalabb kitüntetettje, amit második, A fényességek című könyvéért kapott.  A próba az első Continue Reading

Naomi Alderman: Engedetlenség

“A hallgatás nem képesség. Nem erő. A hallgatás az az eszköz, amelynek révén a gyengék gyengék, az erősek pedig erősek maradnak. A hallgatás az elnyomás módszere.” Az Engedetlenség Naomi Alderman első regénye. A világsikert meghozó A hatalom szintjét nem ugrotta meg, de nem csalódtam az írónőben; ez is egy nagyon lebilincselő és Continue Reading

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

“A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket.” Ettől a különleges hangulatú, bűbájos könyvtől garantáltan megkívánod majd a kávét.

Eleanor Catton: A fényességek

“…az új-zélandi bennszülöttek szerint amikor meghalunk, a lelkünkből csillag lesz. “ A fényességek elég nagy falat volt a maga 942 oldalával, de megérte megküzdeni vele, mert egészen különleges könyv. Elsősorban nem is a történetet tatom kivételesnek, hanem azt, hogy egy huszonéves írónő egy ilyen nagyívű, viktoriánus regényeket is megszégyenítően hömpölygő Continue Reading