Carlos Ruiz Zafón: Marina

„Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém.”   Ez volt az első találkozásom Zafónnal, és azt hiszem, igazán ígéretes kapcsolatnak nézünk elébe. Olyan szinten elvarázsolt ezzel a gótikus mesével, hogy rögtön felkerültek a művei a képzeletbeli várólistámra.

Continue Reading

Edith Pattou: Északfi

“Ha maradt valami varázslat a világban, az egészen biztosan északon rejtőzik, olyan helyeken, ahová az emberek nem juthatnak el.” Az Északfi egy csodálatos mese, és igazi téli olvasmány. Ugyan már csak egy hajszál választ el minket a tavasztól, de azért még nem késő rááldozni egy-két napot.  Jelentem, megéri.

Continue Reading

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító

„Soha, semmilyen körülmények között nem szabadulhatsz meg a régi plüssállataidtól.” Soha nem voltam valami nagy képregényrajongó – kivéve persze Garfieldot  – de Sarah Andersen imádnivaló rajzai engem is utolértek, és már a könyv megjelenése előtt tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom.

Continue Reading

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

„Hogy mit kell megélni, mielőtt meghalunk, én már tudom. Tessék: el is tudom mondani. Hogy mit kell megélni: a zuhogó esőt, ahogy fénnyé alakul.”   Ez a könyv elképesztően bűbájos és elegáns. Persze időnként szúr is – elvégre mégiscsak egy sünről beszélünk -, de pont ettől lesz olyan valós és […]

Continue Reading

Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

„Ami pár perc alatt történik, az megváltoztathatja az embert mindörökre.”   Julie Anne Peters egy igazi depisen bekuckózós könyvvel ajándékozta meg az olvasókat, amit akármilyen vidáman kezd el az ember, a végére biztosan elfelejti, hogy a világ nem volt mindig sötét és kegyetlen. És különös módon mégsem fájt eléggé.

Continue Reading

Benedek Szabolcs: A vérgróf

„Az embernek voltaképpen nem is volna szabad mást cselekednie, mint szerelmesnek és művésznek lenni.”   Meglehetősen sokáig szemeztem A vérgróffal, míg végül rászántam magam, hogy elolvassam, és nem is bántam meg, de mégsem vagyok elégedett vele. Valahogy úgy érzem, mintha minden akart volna lenni, és mégis kicsit semmilyen lett.

Continue Reading

Katja Millay: The Sea of Tranquality

„Azok, akikkel sosem történt semmi szar, mindig azt hiszik, hogy tudják, mi a helyes reakció arra, ha az embernek tönkreteszik az életét. Azok pedig, akik átéltek valami szart, azt hiszik, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kellene megbirkóznia vele, mint ahogy nekik sikerült. Mintha létezne szabálygyűjtemény a pokol túlélésére.” Ez egy elképesztően […]

Continue Reading