Párás hegyek – illatos virágok

Szívemnek számos csücske van, és ezekből egyet-egyet a művészetnek és a kínai kultúrának tartok fenn, és ha találok valamit, amiben a fentebb említett mindkét dolog megtalálható, nem csak a két csücsök, de az egész szívem repes. Az Andrássy úton, a Hősök terétől mindössze egy kőhajításnyira található Kogart ház pedig még két hétig ad otthont egy egyedi, 19-20. században készült kínai tusrajzokból álló gyűjteménynek, ami nem csak megfelel mindkét kritériumnak, de túl is teljesíti azokat.

páráshegyek_1

Folytatás

John Grogan – Marley & mi

marley

Még elsős gimnazistaként olvastam először a könyvet, és emlékszem, lapjai közé bújva felváltva sírtam és nevettem. Aztán telt-múlt az idő, a kötet porosodott a polcon, én félig megfeledkeztem róla, majd kölcsönadtam valakinek, miután az ő polcán porosodott három évig. A múlt héten viszont végre visszakaptam és rögtön bele is temetkeztem.

Folytatás

Grace Klinika S10E13 – Take It Back

Számomra ez az a sorozat, amit már színtiszta nosztalgiából nézek. Egyszer valamikor régen tényleg jó volt, de aztán szépen lassan elvesztette a varázsát, a jó karaktereket vagy kiírták, vagy kifordultak önmagukból, én pedig minden héten megkérdeztem magamtól: biztos, hogy meg akarom én ezt nézni? Ez alkalommal, hála a két és fél hónapos szünetnek, még hangosabban visszhangzott a kérdés a fejemben, de végül megadtam magam, és megnéztem az új epizódot. Nem bántam meg.

KEVIN MCKIDD, JAMES REMAR, JUSTIN CHAMBERS, CAMILLA LUDDINGTON

Folytatás

The Big Bang Theory S07E12 – The Table Polarization

Ezt a sorozatot is (olyanok mellett, mint például a Reign) szidtam egy kicsit az elmúlt pár hétben. Emlegettem, hogy erőltetett, hogy kezdenek idegesítővé válni a szereplők (mármint idegesítő-idegesítővé, nem pedig szórakoztató-idegesítővé), de ez az epizód most úgy hozta a klasszikus, nevettető sitcom formát miközben elég mélyen beleásta magát a karakterek lelkivilágába, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

bigbang7.16_1

Folytatás

Reign S01E12 – Royal Blood

Nekem annyi reményem volt ezzel a sorozattal kapcsolatban – nyolc rész után csatlakoztam be, ami annyira elvarázsolt, hogy a vizsgaidőszak ellenére két nap alatt végeztem vele. Most pedig, a tizenkettedik rész magasságában sikerült elérniük az alkotóknak azt, hogy elkezdjek félni a sorozattól.

reigns01e12_2

Folytatás

Hölgyek a vásznon – a Disney női karakterei

Tavaly decemberben, a Jégvarázs premierjének környékén – immár nem először – felhördült az internet: „már megint egy szőke, kék szemű Disney-hercegnő!” Ugyanis vannak, akik szerint probléma, hogy egy dán meseíró saját hazája folklórján alapuló történetének huszonegyedik adaptációjának főhősei europidok. Mivel így nincs elég nagy faji diverzitás, minden Disney-hercegnő fehér bőrű, a nem-fehér kislányok nem tudnak velük azonosulni, a Disney-filmek nem mutatják be megfelelően a női karaktereket, meg amúgy is, miért nem tartozik a főszereplő valami kisebbségbe? Már nagyon kezd elegem lenni ezekből a monológokból – egyrészt azért, mert a felháborodottak csak mondják a magukét, másrészt pedig azért, mert nincs igazuk.

disneyprincess_1

Folytatás

Vámpírakadémia – csapó egy

vampireacademy_7

Nem is tudom, milyen régen készültem már erre a filmre – az biztos, hogy tűkön ülve vártam az első trailert, és mikor végre kijött, rögtön kijelentettem, hogy megvan a Valentin napi programom (mivel akkor még február 14-re volt időzítve az amerikai premier, más dátumról meg még nem tudtam). Aztán az utóbbi időben belefutottam pár nem túl jól sikerült YA-adaptációba, ahol a szépen felépített történetből a filmkészítők sikeresen logikátlan katyvaszt csináltak, meg néhány blockbusterbe, ami inkább izmos akart lenni, semmint okos, és ennek rendjén rombolta is szorgosan a díszleteit, és ezek után kicsit meginogtam. Vajon jól vissza tudják adni ezt a könyvet? Vagy teljes letargiába zuhanva, esetleg mérgesen távozok majd a moziból? Egyszóval: féltem. De szerencsére a Vámpírakadémiában pozitívan kellett csalódnom.

Folytatás

Richelle Mead – Dermesztő ölelés

frostbite

A filmre készülve folytattam a Vámpírakadémia-sorozat újraolvasását, és már hozom is a második kötet, a Dermesztő ölelés rövidke értékelését. Nem titok, számomra ez volt az a könyv, ami igazán megfogott – míg az első részben kicsit csalódtam, és úgy kellett rávennem magam, hogy nekiálljak a következő kötetnek, addig a Dermesztő ölelést befejezve alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a következő részt.

Folytatás