Vonat Busanba: Zombi expressz (2016)

A Vonat Busanba: Zombi expressz méltán híres, de nem hibátlan film. Kulturálisan azonban legalább annyira érdekes és izgalmas, mint történetében. Tele van kreatív megoldásokkal, hatalmas színészi alakításokkal, és olyan maszkmesteri munkával, amit Hollywood legjobbjai is büszkén vállalhatnának. Egy szóval az, aki szereti az izgalmas akció-horrorokat és kellően nyitott ahhoz, hogy mindezt Dél-Koreai köntösben is élvezze, nem fog csalódni a Zombi expresszben.

Folytatás

Hiperűr ugrások és 27G-s megállások – Csillagkapu Atlantisz 3. évad

Izgalmasan, de távolról sem hibátlanul folytatódik Pegazusbéli kalandozásuk a Csillagkapu Atlantisz 3. évadjával. A sorozat erényei és hibái is megmaradnak és kidomborodnak, de ahogy azt megszokhattuk, továbbra is az erényei kerülnek túlsúlyba.

Folytatás

Egy lépéssel mélyebben a Pegazus galaxisban – Csillagkapu: Atlantis 2. évad értékelő

Az első évad egyszerre in-medias-res és komótos, alapozásra időt és epizódperceket nem sajnáló nyitása után a második évad sem telepszik meg a babérjain, hanem tovább építkezik, elkerülve az ismétlés csapdáját. Történetét szigorú kontinuitás jellemzi, az első évad eseményeiből, vívmányaiból és felfedezéseiből egyértelműen következnek a második évad új vívmányai, és a Csillagkapu: Atlantisz szemernyit sem lassít, még mélyebbre ránt minket a Pegazus galaxisban, miután az első évadban magát a galaxist is remekül mozgásba hozta tízezeréves álma után.

Folytatás

Első kalandok a Pegazuson – Csillagkapu: Atlantisz 1. évad (2004-2009)

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy egyik meghatározó gyerekkori geek-élményem a Csillagkapu. Az SG-1 csapat kalandok tucatjaival fedezi fel a galaxist, miközben számos alkalommal mérkőzik meg a goa’uld-dal, barátságot köt az asgadokkal és a tok’ra-kkal. Két évvel ezelőttig nem gondoltam volna, hogy lehet úgy spin-offolni a sorozatot, hogy az ne tűnjék csak egy kapzsi lehúzásnak, de a Csillagkapu: Atlantiszban szerencsére pozitívan csalódtam. Olyannyira, hogy az idén karácsonyi sorozat-uborka szezonban gondoltam, előveszem és projektszerűen újra nézem kedvenc sci-fim még kedvencebb kistestvérét.

Folytatás

Megmaradt Alice-nak (2014)

Hosszú ideig készültem rá, hogy megnézzem a Megmaradt Alice-nak filmváltozatát. Attól kezdve tudtam, hogy megterhelő művel lesz dolgom, ahogy hallottam róla, hiszen az egyetemi Emlékezet kurzus féléve során kaptuk a műről az ajánlást, mint pszichológiailag érdekes alkotás az Alzheimer-témában. És valóban az is. Megindító, megrázó és megríkató film, ami nem csak a betegség és a szenvedők megértéséhez visz közelebb, de önmagunkkal is szembesít és még az értékrendünkkel is konfrontál.

Folytatás

Arrow pro és kontra Top 5

Fogom nézni. Fogom nézni. Nézni fogom! – győzködöm magam nagy elánnal a nyárára bepótolt Arrow 5. évadzárója után, ami aaaaaaaaaaaaaanyira feleslegesen drámaiaskodó lett, hogy még én is kénytelen vagyok a nyelvet megerőszakolni. Hogy mi húzott fel ennyire? És miért nem teszem félre mégsem a sorozatot? Arról szedtem össze abszolút szubjektív pro és kontra dupla-Top5 listámat az alábbi cikkben.

Folytatás

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás

Három film a bénulásról

A soron következő három filmet nagyon sok szempont szerint lehetne rendezgetni. Lehetne szempont a befejezés, a valóságtartalom, a valóság korrektúrája, a társadalmi relevancia, a pszichológiai relevancia és még sok más. Az én szempontom a könnyedség lesz, annak ellenére, hogy a bénulás maga nem egy olyan téma, amelyben bármikor el lehetne kerülni a nehéz helyzetek ábrázolását vagy a nehéz kérdések feszegetését. Ez azonban csak részint képezi írásom tárgyát.

Folytatás

Max Steel (2016)

Nem vagyok az a fajta lány, aki csak úgy berezel egy lelombozóan alacsony imdb értéktől, mivel az az alapelvem egy filmmel kapcsolatban, hogy hiszem, ha látom. És bizony láttam már számos olyan alulértékelt cellulózdarabot, amely az imdb számok ellenére jól esett a szemnek. A Max Steel (2016) nem tartozott ezek közé.

Folytatás

Laura Griffin: Nincs bocsánat – amikor az egyszeri kritikus csúnyán bedől

Szeretem magamat nyaranta azzal szórakoztatni, hogy olcsó romantikus ponyvákkal múlatom a szünetet és ezen indíttatásból tavaly nyáron akciósan szereztem be Laura Griffin kötetét. Idén nyáron sort is kerítettem rá, hogy elolvassam, és bár ez már egy hónapja is megvolt, még mindig nem tudom, hogyan is érzek vele kapcsolatban. Annyit leszögeznék, hogy egynek tökéletesen megfelelt, de hogy egyhamar nem veszem ismét kézbe, az is bizonyos. Az, hogy az írónő más kötetére nem pályázom be később, már távolról sem.

Folytatás