Il Volo koncert egy rajongó lányának szemszögéből

2018. december 10-én az Il Volo formáció Magyarországon, egészen pontosan a Papp László Budapest Sportarénában lépett fel először magyar közönség előtt. A hangulat fergeteges volt, a hangok szinte csillogtak, a srácok pedig elképesztően profi előadók, a vérükben van a zene.

Folytatás

Az idő megjutalmazza a türelmet – Threshold koncert, 2018.09.09, Rock On! Fest, Barba Negra Track

Rossz hírem van azok számára, akik már unják a Thresholdos beszámolóimat, hiszen ismét egy ilyen cikkel jelentkezem. Legutóbb Londonban volt szerencsém látni a bandát a Legends of the Shires turné legutolsó állomásán, ami ugyan egy fantasztikus buli volt, ám akkor még fogalmam sem volt, mikor tombolhatok újra Threshold dalokra élőben. Arról meg álmodni is alig mertem, hogy a következő alkalomra pont Magyarországon kerül majd sor, és eléggé szürreális is a hazai fellépés háttere: egy itthoni zenekarokra alapozó kétnapos fesztiválra sikerült beszervezni a briteket, akik nem csak származásuk, hanem az általuk képviselt zsáner végett is abszolút kakukktojásnak számítottak a felhozatalban. Ennek ellenére kétség sem fért ahhoz, hogy nekem ott a helyem a Barba Negrában, ötszáz forintos jegyár mellett meg főleg nem.

Folytatás

Hollandok a gyepen – Delain & Epica, 2018.07.25, FEZEN Fesztivál, Székesfehérvár

Alapjában véve nem vagyok egy nagy fesztiválozó, mivel számomra majdnem minden a zenekarok teljes, önálló koncertjei mellett szól, talán a sorban állás mennyiségét leszámítva. Az utóbbi években viszont nem mondom, hogy rászoktam a fesztiválokra, ám gyakrabban látogattam ilyen eseményeket, mint addigi koncertre járós pályafutásom előtt bármikor. Idén a FEZEN-re esett a választásom, bár eléggé kalandos volt az odáig vezető út: először a Metal Allegiance és az Epica kombója keltette fel az érdeklődésemet, ez előbbi egy igen különleges formáció, akik aztán sajnos lemondták a fellépést. Már készültem elfelejteni a nyári kiruccanásomat, amikor bejelentették, hogy a szintén holland, szintén szimfonikus metált játszó Delain fog helyettesíteni, én pedig azonnal meg is vettem azt a szerdai napijegyet.

Folytatás

We Are The Ones- Firkin lemezbemutató az A38 hajón

Gyerekkorom óta nagy kedvencem a celtic/ír folk kocsmazene, de a Firkint csak egy éve, a páromon keresztül ismertem meg – szerelem volt első hallásra. Így mikor az ország legjobb ír folk-jumpin punk zenekara idén pont a kedvenc ünnepemre, Szent Patrik napra időzítette a legújabb nagylemezük, a We Are The Ones bemutató koncertjét, nem is volt kérdés, hogy ott a helyünk.

Folytatás

A megyék legendái – Threshold koncert, 2017.12.10, O2 Academy Islington, London

Év elején, frissen visszatérve a rövid svájci kiruccanásomból nem is gondoltam volna, hogy rövidesen újra több ezer kilométeres utazásra adom a fejem ugyanazon zenekar miatt. Ám a brit Threshold az utóbbi időben nagyon belopta magát a szívembe: az Ice Rockos koncertjüket rendkívül élveztem, és a régi-új énekesükkel készült új lemezüket, a Legends of the Shirest is pár nap alatt rongyosra hallgattam, úgyhogy elhatároztam, hogy nekem látnom kell őket újra. A választásom a turné idei felének utolsó állomására, Londonra esett, amivel a koncert mellett, sok évnyi sóvárgás után végre az angliai utat is kipipálhattam a bakancslistámon.

Folytatás

Szabó Benedek és a Galaxisok – Bánkitó 2017

A Bánkitó Fesztivál a maga bájával minden évben beszippant, tópart, csodálatos előadók és színes civil programok garmadája várja a fesztiválozót. Ezért is nem lepődöm meg, hogy idén is remekül éreztem magam, a hangulat nem is lehetne családiasabb, napközben a sétányon sétálva legalább három ismerős jön szembe mosolyogva, a fűben társasozó emberek, a vízben unikornisok, dinoszauruszok, rózsaszín fánkok. Aztán leszáll az este és a víz tükre már nem a fejes, bomba vagy bármi egyéb, fantáziadús ugrástól fodrozódik, hanem a Tószínpadon beinduló koncertek hangjaitól. Ilyen koncert volt a már jól megszokott, hosszú ideje minden évben feltűnő Szabó Benedek is.

Folytatás

CECC- Central European Comic Con: Zero Edition – Élménybeszámoló

Mindig jó érzés valami olyanban részt venni, ami iránt zsigerből érzi az ember, hogy valami nagy és értékes dologról van szó. Ez történt legutóbb is.

Folytatás

System of a down koncert Krakkóban

Kép: Greg Watermann

A System of a down zenéjét már egészen fiatalon megismertem és megszerettem, az első megszerzett cédéim között tudhattam az albumaikat és rongyosra hallgattam őket (meg valószínűleg a szomszédok is hallgatták, ha akarták, ha nem – de hát már csak ilyenek azok tini évek 😀 ). Emlékszem, amikor még a legelső MP3-lejátszómat kaptam, amin nem volt olyan sok hely, mint a mai modelleken, az biztos volt, hogy Systemet mindenképpen töltök fel rá. Mivel mind az öt album elég sok helyet foglalt, ezért más zenéknek sokkal kevesebb hely maradt volna, ezért úgy döntöttem, hogy csak a kedvenc számaimat fogom feltölteni. Elővettem tehát egy papírlapot, felírtam a tetejére, hogy kedvenc dalok, majd szépen egymás után elkezdtem hallgatni a számokat, és persze szépen egymás után, kivétel nélkül el is kezdtem felírni őket a lapra. Nagyjából 10-15 szám után áthúztam az egészet, és új listát kezdtem “nem kedvencek” címmel, és mikor végighallgattam az összes dalt, arra lettem figyelmes, hogy egy teljesen üres lapra bámulok a kezeim között. Így történt, hogy végül mégiscsak ment az összes album összes száma a lejátszóra, és a System rajongásom azóta is töretlen.

Folytatás

Az istenek köztünk járnak – Dream Theater koncert, 2017.05.10, Tüskecsarnok

A progresszív metál nem tartozik a legkönnyebben befogadható zenei stílusok közé, hiszen még metálos körökben is egy különálló tömegnek tűnnek eme műfaj kedvelői, és legyünk őszinték, ennek valamilyen szinten érthető oka van – ha emlékeztek arra a viccre, ahol metál vállfajait egy tündérmesés példán keresztül mutatják be, a progresszív hős az, aki a húszperces gitárszólójával unalomba kergeti a sárkányt, majd a toronyba felérve a királylányt is. Tényleg nem mindenkinek valók az agyat újrabarázdáló gitár-billentyű párbajok, és a nyakatekert témák (amiket a szóban forgó zenekar elképzelhetetlen magasságokba visz), ám szerény véleményem szerint, akit egyszer megfog ez a zene, azt többé nem fogja elengedni. Mindezek ellenére az amerikai Dream Theatert, azt hiszem, keveseknek kell bemutatnom: az idén harminckét éves zenekar képes volt a nehezen emészthető progresszív muzsikával is olyan ismertségre szert tennie, hogy képesek Európaszerte sportcsarnokokat megtölteni. A más, metál és rockszcénán belül mozgó zenészekre kifejtett hatásukról már nem is beszélve, hiszen, ha körbekérdezünk, biztosan nem csak progosok fogják például John Petruccit kedvenc gitárosukként emlegetni.

Folytatás

Leander Kills Koncert Élménybeszámoló – 2017.03.25.

„Én csak élni szeretnék, és nem túlélni!”

Lassan szokássá válik, hogy körülbelül négyhavonta elérkezik egy Budapesti Leander Kills koncert én pedig természetesen ott üvöltök az első sorban, mert miért is ne. Most sem volt ez másképp.

Folytatás