Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!
Feldobta a Youtube. Nem hittem a szememnek. Megnéztem. Továbbra is kicsit az alkonyzónában érzem magamat.
Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.
Hosszú és küzdelmekkel teli út vezetett idáig, de a Disney mostanra a világ legnagyobb média és szórakoztatóipari cégévé nőtte ki magát. Az idén 94 éves vállalat az évtizedek során mindig mérsékelt konzervativizmussal, de okosan és a korszellemet is figyelembe véve hozta meg a döntéseit. Meséik központjában hol antropomorf tulajdonsággal felruházott lények (állatok, játékok, járművek, szörnyek, érzelmek), hol egy-egy magányos, a sorból kilogó gyermek áll. Utóbbi esetben pedig egyre népszerűbb a különféle országok és népcsoportok sajátosságait bemutató mese. Folytatás
Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.
Kedvenc tini szuperhőseink újabb filmmel gazdagodtak 2017-ben, ami pontosan olyan bájos, cuki, színes és kellemes, mint az első alkotás volt. A közönség ismét a tizenévesek, de ez nem jelenti azt, hogy felnőtt fejjel ne lehetne élvezni az Intergalaktikus játékokat!
Teljesen véletlenül akadtam rá erre az animációs filmre, ami egyedi rajzstílusával azonnal levett a lábamról! Nem árulok zsákbamacskát, a Tini szuperhősök – Az év hőse nagyon cuki film, nagyon nem a felnőtt korosztálynak szól, sokkal inkább a tizenéveseknek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk egy kicsit újra gyerekek és élvezhetnénk egy történetet.
A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.
A trailer alapján egy iszonyúan cuki filmre számítottam, és ebben a tekintetben nem is csalódtam: kaptam jópofa kisállatokat, igazi, állatokra jellemző beszólásokat és töménytelen cukiskodást. Ugyanakkor a film története annyi sebből vérzik, hogy az már zavaró, de mivel a célközönség nem a huszonévesek, hanem az ovisok, esetleg kisiskolások, érthető, hogy miért is sikerült ilyen gyermekdedre a dolog, és ezt nem is lehet felróni.
Anno két éve már az első rész – ami az először tizenhárom éves koromban látott High School Musical az első Disney Channel film volt, ami megérintett – is megvett kilóra, és most örömmel jelenthetem, hogy a folytatás is hozta az elvárt színvonalat.
