A paripa – avagy a furcsa nevű csodaló filmje

Talán nem tévedek nagyot azzal a kijelentéssel, hogy a lovas filmeknek van valami rendkívüli bája, ami szinte odaragasztja az embert a képernyő elé. Elképzelhető, hogy az az oka, hogy őseink lovas nemzetség tagjai voltak, így ezen nemes állatok szeretete a vérünkben van, de persze nyilván ez csak spekuláció. Azt viszont tudjuk, hogy hazánk leghíresebb lova Kincsem, és bár nem sok információ van a köztudatban, de más országokban is éltek hasonló képességű hátasok. A paripa című film pont egy ilyen ló történetét mesélni el.

Folytatás

Egy könnyed esti hóka-móka – Éjszakai játék (2018)

Manapság jó vígjátékot találni egy fárasztó nap után nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb már kicsit erőltetett és túltol bizonyos poénokat, azonban az Éjszakai játék egy kellemes csalódás volt, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy izomlázig nevettem a rekeszizmaimat. Személy szerint a film trailerét még a moziban láttam, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Persze benne volt a pakliban − mint sok esetben −, hogy idevágták a legjobb részeket és amúgy egy tök középszerű, unalmas filmet kapok, azonban pozitívan tévedni mindig jó!

Folytatás

Indulhat a show! – Kutyaparádé (2018)

Néhányan talán már észrevették, hogy szerény személyem kutyás, és kapható a legtöbb ebet tartalmazó filmre, így nem csoda, hogy a most szóbanforgó film, a Kutyaparádé is felkeltette a figyelmemet. Igazából nem vártam sokat egy egyszerű, de szórakoztató popcorn mozinál, és végül a sejtésem be is igazolódott. A Kutyaparádé nem lesz az év filmje, ennek ellenére egy kellemes másfél órát adott, úgyhogy nem bántam meg, hogy beültem rá.

Folytatás

Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Folytatás

A pre-Scooby snack idők – Scooby-Doo! Az első rejtély (2009)

Az első Scooby-Doo film nagy csalódás volt, a második azonban visszahozott mindent, amiért ezt az animációs szériát szeretni lehet, és bár a filmfolyam harmadik része alacsony költségvetéssel, ismeretlen színészekkel készült, mégis parádésabban sikeredett, mint az első kettő.

Folytatás

Scooby Doo 2. – Szörnyek póráz nélkül (2004)

Már az első filmnél jeleztem, hogy bár bájos volt, nem igazán hozta vissza az eredeti hangulatot, sőt, kifejezetten rombolta a régi stílust a nem igazán tetszetős és kissé logikátlan csavarral. Azonban a második film mindent megváltozott, és James Gunn írói keze alatt az egész Scooby Doo-feeling visszatért.

Folytatás

Cirkusz kell a népnek! – A legnagyobb showman

Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.

Folytatás

Coco (2017)

Hosszú és küzdelmekkel teli út vezetett idáig, de a Disney mostanra a világ legnagyobb média és szórakoztatóipari cégévé nőtte ki magát. Az idén 94 éves vállalat az évtizedek során mindig mérsékelt konzervativizmussal, de okosan és a korszellemet is figyelembe véve hozta meg a döntéseit. Meséik központjában hol antropomorf tulajdonsággal felruházott lények (állatok, játékok, járművek, szörnyek, érzelmek), hol egy-egy magányos, a sorból kilogó gyermek áll. Utóbbi esetben pedig egyre népszerűbb a különféle országok és népcsoportok sajátosságait bemutató mese. Folytatás

Meglátni és megszeretni – Vademberek hajszája (2016)

Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.

Folytatás