Egy meg nem értett zseni – Van Gogh: Búzamezők és borús égbolt (2018)

Nagy fába vágtam a fejszém. Már biztosan feltűnt, hogy legtöbbször könyvekről, színházi élményekről olvashattok tőlem, vagy éppen egy interjút hozok Nektek. Nos, most megtört a jég, következik az első filmes élménybeszámolóm.
Hamarosan a mozikba kerül a legújabb Vincent van Goghról és művészetéről szóló film, amely a Búzamezők és borús égbolt címet viseli. Erről az élményről mesélek most.

Folytatás

A csillámpor és ami mögötte van – Én, Tonya (2017)

Mindig is érdekelt a műkorcsolyázás világa, ám annyira mélyen mégsem ástam bele a témába, inkább csak nézni szeretem és ámulni azon, mennyire ügyesek a sportolók. Mi több, amikor a botrány – amit a jelen filmünk dolgoz fel – kitört, én még pelenkásként csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik lábason doboljak aznap, úgyhogy mondhatni abszolút laikusként ültem le a képernyő elé. Az előzetes alapján azonban az Én, Tonya egy rendkívül ígéretes mozinak tűnt a talán kissé szokatlan témaválasztásával és prezentációs stílusával, valamint nem utolsósorban a remek színészi gárdával – a végeredmény pedig igencsak ütősre sikeredett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.

Folytatás

Raffaello – A festőfejedelem 3D

Tudom, hogy a mai „mainstream” mozinéző a jó kis közönségfilmekhez – a blockbusterekhez, a vígjátékokhoz, a horrorokhoz – van hozzászokva, viszont néha igenis érdemes más irányba is tekingetni, és beülni egy olyan színvonalas dokumentumfilmre, mint a Raffaello – A festőfejedelem.

Folytatás

Halk rettegés – Csak a szél (2011)

Fliegauf Bence 2011-ben megjelent filmje, a Csak a szél nem csak egy elképesztően érzékeny, gondolatokat meg- és átmozgató, rendkívül okos alkotás, hanem emellett egy értékes reflexió a 2008-9-es években idehaza zajló romagyilkosságokra is. Biztos van még egy-két ember, akinek rémlik valami ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Nagy nyilvánosságot kapott egy gyilkosságsorozat, amit a köztünk, velünk élő cigányok ellen követtek el. Bevallom, hogy engem mindig megdöbbent, amikor valaki skatulyák, dobozok, előítéletek alapján követ el valamit mások ellen, de az teljesen kiverte nálam a biztosítékot, amit ez a film megelevenít.

Folytatás

Sumé – A forradalom hangja (2014)

sume_pic1

A Sumé – A forradalom hangjával kapcsolatban is ugyanazon kételyeim voltak, mint az Én, Thor megtekintése előtt: egy dokumentumfilmnek nehéz fenntartania az érdeklődésemet, még akkor is, ha egy számomra érdekes témával foglalkozik. Szerencsére az előbb említett alkotásnak is sikerült átugrania ezt az akadályt, és lebilincselő politika- és társadalomkritikai kommentárral megtámogatva mutatott be egy rendkívül különleges és tehetséges zenészekből álló bandát.

Folytatás

Én, Thor (2015)

iamthor_pic1

A dokumentumfilmekkel az a problémám, hogy nagyon nehéz megragadniuk és fenntartaniuk a figyelmemet, mert bármennyire is érdekes az alaptéma, a száraz tények és számok felsorolása rövid időn belül unalmassá válik. Attól féltem, hogy az egyébként érdekesnek ígérkező Én, Thor is ugyanebbe a hibába fog esni, ám szerencsére nem ez történt. A végeredmény egy vicces, aranyos és rendkívül szórakoztató másfél óra.

Folytatás

Hétköznapi vámpírok (2014)

hetkoznapi_pic2

Vámpíros sztorikból nemhogy Dunát, de Nílust lehetne rekeszteni, ráadásul nem feltétlenül mindegyik jó minőségű, így nem csoda, ha sokak torkig vannak a falfehér vérszívókkal. Én személy szerint is inkább vérfarkas-párti vagyok, ám azért lehet még olyan vámpíros történetet alkotni, amiért érdemes moziba menni – a Hétköznapi vámpírok is egy ilyen alkotás.

Folytatás