Miss Americana

Nagy Taylor Swift rajongó vagyok? Nem. Úgy gondolom, hogy egy menő feminista, akinek egész jópofa a zenéje? Igen. Szeretem a zenészekről szóló dokumentumfilmeket? Nem. Úgy nézett ez ki, mintha lenne mondanivalója? Igen.

Period. End of sentence.

Mi lehetne ennél is hozzám illőbb, mint hogy már egy éve nyert Oscart ez a film, de csak most néztem meg? Mikor hallottam, hogy egy menstruációról szóló rövidfilm kaphatott ekkora díjat, azonnal felcsillant a szemem, aztán valahogy nálam mégis  feledés homályába merült. Most viszont már láttam, úgyhogy jöjjön a Period. End Continue Reading

Egy harcos útja: Monet és vízililiomai – A víz és a fény bűvkörében (2019)

Még a tavalyi év végén volt lehetőségem és egyben szerencsém látni a Pannonia Entertainment művészeti ismeretterjesztő sorozatának, A művészet templomainak Vincent van Gogh-ról szóló epizódját, ami kifejezetten nagy hatást gyakorolt rám, így majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor a sorozat legújabb részének díszelőadására, a Monet és vízililiomai – A víz és Continue Reading

Egy meg nem értett zseni – Van Gogh: Búzamezők és borús égbolt (2018)

Nagy fába vágtam a fejszém. Már biztosan feltűnt, hogy legtöbbször könyvekről, színházi élményekről olvashattok tőlem, vagy éppen egy interjút hozok Nektek. Nos, most megtört a jég, következik az első filmes élménybeszámolóm. Hamarosan a mozikba kerül a legújabb Vincent van Goghról és művészetéről szóló film, amely a Búzamezők és borús égbolt Continue Reading

A csillámpor és ami mögötte van – Én, Tonya (2017)

Mindig is érdekelt a műkorcsolyázás világa, ám annyira mélyen mégsem ástam bele a témába, inkább csak nézni szeretem és ámulni azon, mennyire ügyesek a sportolók. Mi több, amikor a botrány – amit a jelen filmünk dolgoz fel – kitört, én még pelenkásként csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik lábason doboljak Continue Reading

Raffaello – A festőfejedelem 3D

Tudom, hogy a mai „mainstream” mozinéző a jó kis közönségfilmekhez – a blockbusterekhez, a vígjátékokhoz, a horrorokhoz – van hozzászokva, viszont néha igenis érdemes más irányba is tekingetni, és beülni egy olyan színvonalas dokumentumfilmre, mint a Raffaello – A festőfejedelem.

Halk rettegés – Csak a szél (2011)

Fliegauf Bence 2011-ben megjelent filmje, a Csak a szél nem csak egy elképesztően érzékeny, gondolatokat meg- és átmozgató, rendkívül okos alkotás, hanem emellett egy értékes reflexió a 2008-9-es években idehaza zajló romagyilkosságokra is. Biztos van még egy-két ember, akinek rémlik valami ezekkel az eseményekkel kapcsolatban. Nagy nyilvánosságot kapott egy gyilkosságsorozat, Continue Reading

Sumé – A forradalom hangja (2014)

A Sumé – A forradalom hangjával kapcsolatban is ugyanazon kételyeim voltak, mint az Én, Thor megtekintése előtt: egy dokumentumfilmnek nehéz fenntartania az érdeklődésemet, még akkor is, ha egy számomra érdekes témával foglalkozik. Szerencsére az előbb említett alkotásnak is sikerült átugrania ezt az akadályt, és lebilincselő politika- és társadalomkritikai kommentárral megtámogatva mutatott Continue Reading

Én, Thor (2015)

A dokumentumfilmekkel az a problémám, hogy nagyon nehéz megragadniuk és fenntartaniuk a figyelmemet, mert bármennyire is érdekes az alaptéma, a száraz tények és számok felsorolása rövid időn belül unalmassá válik. Attól féltem, hogy az egyébként érdekesnek ígérkező Én, Thor is ugyanebbe a hibába fog esni, ám szerencsére nem ez történt. Continue Reading

Hétköznapi vámpírok (2014)

Vámpíros sztorikból nemhogy Dunát, de Nílust lehetne rekeszteni, ráadásul nem feltétlenül mindegyik jó minőségű, így nem csoda, ha sokak torkig vannak a falfehér vérszívókkal. Én személy szerint is inkább vérfarkas-párti vagyok, ám azért lehet még olyan vámpíros történetet alkotni, amiért érdemes moziba menni – a Hétköznapi vámpírok is egy ilyen Continue Reading