High-rise – avagy építészeti nyáladzás és megborulás

Ezt a filmet 2 dolog nézette meg velem. Egy, az építész karakter, ugyanis tervezek egy cikket, amihez a filmes építészeket vizsgálgatom, kettő, Tom Hiddleston feneke. Ha pedig ez a kettő nem tartotta volna bennem a lelket, bizony nem nézem végig. Most viszont nagyon örülök, hogy megnéztem, mert van egy elméletem róla, ami nagyon megmelengeti a kis építész lelkemet. Mármint a tény, hogy ezt így észrevettem. Lássuk hát! Folytatás

Egy fiú hazatér (2018)

Nem lehet eleget beszélni arról, milyen káros mellékhatásai vannak a droghasználatnak. És mivel egy kép többet mond ezer szónál, képzeljük el, milyen sokat mond erről egy közel két órás, nagyon őszinte alkotás. Ez volna az Egy fiú hazatér (2018)– egy addikcióból kilábalni igyekvő fiú és családjának kálváriája, szemléletes kompakt két órában elmesélve.

 

Folytatás

Mary Shelley – Frankenstein születése (2017)

„Hogy milyen filmeket szeretek? A jó filmeket szeretem.”
Emlékeztek erre a reklámra? Valamikor évekkel ezelőtt ment a tévében és most valahogy eszembe jutott. Hogy miről jutott eszembe? Hát arról, hogy szerdán este, premier előtt néztük Mary Shelley életéről és a Frankenstein, vagy a modern Prométheus című kultikussá vált alkotásának megszületéséről szóló, még 2017-ben forgatott filmet.
Nos kérem, az ilyen filmekre mondom én azt, hogy „Hát az ilyen filmeket szeretem!”

Folytatás

Tajtékos napok

Be kell vallanom, még évekkel ezelőtt nekiálltam ennek a filmnek, mert azt hittem, nagyon fog tetszeni, de nem bírtam végig. Nem voltam rá felkészülve, hogy mennyire művészi és szürreális, valami szokványosabbat, könnyebben emészthetőt képzeltem, és így nem is tetszett. A napokban újranéztem, mert érdekelt, mégis miről is szólhat, és hogy kiderítsem, megérett-e már a személyiségem a művészfilmekhez.
Folytatás

The Architect

Van egy cikk ötletem, amihez meg akarok nézni minél több olyan filmet, amiben építész szerepel. Ezt a “gyöngyszemet” még évekkel ezelőtt találtuk a szaktársaimmal, és már akkor is valami egészen pocséknak tűnt, de mindenképp meg akartuk nézni. Hát, most ez megtörtént, és minden várakozásomat alulmúlta. Hogy miért? Lássuk hát! Folytatás

The Love Witch

Úgy találtam ezt a filmet, hogy láttam róla pár képet a neten, és mindig is azt hittem, hogy valami régi, retrós darabról van szó. Aztán megláttam, hogy 2016-an készült, amin nagyon meglepődtem. Szóval, ki kellett derítenem, mi lehet ez a már íg is furnak tűnő micsoda. Folytatás

Egyfajta varázslat – Bohém Rapszódia (2018)

Azt hiszem, kevés olyan ember létezik kerek e világon, akinek ne ugrana be valami, amikor szóba kerül a Queen zenekar. Egy olyan ikonikus rockbandáról van szó, akiknek minden egyes korszakukban volt nem egy slágerük, és mindezt úgy érték el, hogy az évek során gyakorlatilag folyamatosan szembe mentek az árral – talán pont emiatt is váltak halhatatlanná. Ennek tudatában kicsit furcsállottam, hogy nem született az ő történetükről egyetlen film sem, egészen idáig. Maga a Bohém Rapszódia is csaknem egy évtizede volt már készülőben, mire lett is belőle valami, ám a végeredményért igazán megérte ennyit várni.

Folytatás

Yamada-kun és hét boszorka (2015)

Yamada-kun, a főhősünk nem átlagos diák, hanem a suli legmegátalkodottabb diákja. Nem csak igen egyszerű lélek, de pokolian erős, ezért a legtöbben félnek tőle.

Folytatás

X-Men Kezdetek: Farkas (2009)

 

Nincs szerencsénk nekünk geekeknek az X-Men filmekkel, hiszen egy-kettőt leszámítva nem sikerült még igazán maradandót alkotni ilyen téren a Foxnak. Érdekes, hogy ami a képregényekben, sőt, az animált és immáron élőszereplős sorozatokban is működik, az valamiért a nagyképernyőn elhasal. A fenomenálisra sikerült utolsó felvonás után most a legelső Farkas moziról fogok írni, ami annak idején kapott hideget-meleget egyaránt, és meg merem kockáztatni, hogy a legtöbben még most sem tartják túl közel a szívükhöz ezt a filmet. Én azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszett, és kissé nehéz lesz elfogulatlanul beszélnem a kedvenc X-Men karakteremet feldolgozó műről a seregnyi hibája ellenére.

Folytatás

Kszi, Simon (2018)

A Kszi, Simon nem egy hagyományos tini-románc film. Ugyan felvonultatja a hagyományos elemek – egymásba szerető, dögös főszereplők, iskolai mindennapok, fent és lentek, opcionális ellenlábas sokaságát –, de szerencsére nem reked meg ilyen gyermekded szinten, miközben egy nagyon aktuális és még annál is kényesebb kérdést boncolgat. A homoszexualitást.


Folytatás