Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy nagy rajongója vagyok Dwayne Johnson munkásságának, és szó szerint minden filmjét láttam már – bár vannak, amik nem a kedvenceim –, a felhőkarcoló is ebből az indíttatásból is lett megtekintve, és bár élveztem a filmet, az akciót, izgultam és, de azért el kell ismerni, ez továbbra is egy nagy nyúlás.
Az utóbbi időben elmaradtam az idei filmek megtekintésével, így az év végi uborkaszezonba igyekszem ezt pótolni, így akadt meg a szemem a Zéró páciens nevű thrilleren, ami ráadásul poszt-apokaliptikus mű és olyan főszereplőket említ, mint Matt Smith, Natalie Dormer vagy Stanley Tucci.
Fogj egy ütős kis akciófilmet, tökös rosszfiúkkal, aztán vegyél jó fiúkat, meg egy dögös csajt és kész a siker. Vagy nem? De itt még többet akartak.Főszereplőink egy testvérpár: Will és Breeze Rutledge. Egy hurrikánba vesztik el apjukat és maguk is alig élik túl.Évekkel később egyikünk úgy győzi le a rettegést, hogy hurrikánvadász és meteorológus lesz, míg az idősebb önpusztító életet folytat egy kis szerelőműhelyben.A városkában van még egy fontos dolog. Az állami kincstár pénzverde, ahová a régi bankjegyeket szállítják megsemmisítésre. Gonosztevőink innen szeretnének meglovasítani 600 millió dollárt, mégpedig a hurrikán szemében.
Van abban valami bizarr élvezet, ha az ember katasztrófafilmeket néz, olyan, mintha felkészülne ezekkel a lehetetlenre, pláne ha ez esetben egy hiper-szuper vihar kerekedik, ami az egész bolygót fenyegeti.
A Vonat Busanba: Zombi expressz méltán híres, de nem hibátlan film. Kulturálisan azonban legalább annyira érdekes és izgalmas, mint történetében. Tele van kreatív megoldásokkal, hatalmas színészi alakításokkal, és olyan maszkmesteri munkával, amit Hollywood legjobbjai is büszkén vállalhatnának. Egy szóval az, aki szereti az izgalmas akció-horrorokat és kellően nyitott ahhoz, hogy mindezt Dél-Koreai köntösben is élvezze, nem fog csalódni a Zombi expresszben.
Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, és ha szigorúan vesszük, Tom Hiddleston volt az okom, amiért igazából vártam ezt a mozit, amiben egyfelől kellemesen csalódtam, másfelől furcsáltam.
Van az a lelkiállapot, mikor jól esik az embernek egy katasztrófafilm, a maga egyszerűségével, kiszámíthatóságával, hősies karaktereivel – ezeknek a kívánalmaknak tökéletesen megfelel a San Andreas, ami mindezek mellé még viccesen szórakoztatónak is bizonyult.
Pont ma olvastam erről a filmről, és csak azt tudom mondani, amit a kedves blogger kolléga említett. A Kiéhezettek (vagy eredeti címén Girl with All the Gifts) az elmúlt évek talán egyik, ha nem a legjobb poszt-apokaliptikus túlélő horrorfilm, ami nagyjából úgy kavarta fel a kategóriája állóvízét, mint 2013-ban a játékok között a The Last of Us.
Néha azt hiszem, hogy a kevéssé ismert horrorok között igazi gyöngyszemre bukkanok: hatásos plakát, illusztris szereplőgárda, érdekes alapkoncepció – aztán pont ilyen keresések után lehet nagyot bukni. Ez történt a Hasadással is, amiben minden megvolt, hogy igazán jó film lehessen, mégsem lett az!
2012-ben mindenki maja naptár lázban égett, meg világvégéről hadovált, ezt, természetesen Hollywood is megirigyelte, így már három évvel korábban, Roland Emmerich rendezésében megalkotott egy eposzi méretű katasztrófafilmet, aminek minősége is ezzel egyenértékű. Avagy mi történik, ha az emberiség sorsát túl komolyan veszik.
