High-rise – avagy építészeti nyáladzás és megborulás

Ezt a filmet 2 dolog nézette meg velem. Egy, az építész karakter, ugyanis tervezek egy cikket, amihez a filmes építészeket vizsgálgatom, kettő, Tom Hiddleston feneke. Ha pedig ez a kettő nem tartotta volna bennem a lelket, bizony nem nézem végig. Most viszont nagyon örülök, hogy megnéztem, mert van egy elméletem róla, ami nagyon megmelengeti a kis építész lelkemet. Mármint a tény, hogy ezt így észrevettem. Lássuk hát! Folytatás

Kedvenceink temetője (Pet Samatary, 2019)

Az Állattemető volt az első Stephen King-regény, amivel találkoztam, alig tíz évesen olvastam, és imádtam – ez volt az első lépés a rajongás útján. Két évtized és sok tucat könyv után már nem csak azt voltam képes voltam meghatározni, miért szeretem ennyire King regényeit és novelláit – immár azt is elég tisztán látom, hogy néhány kivételtől eltekintve miért nem tudom szeretni az ezekből készült filmeket.

Folytatás

Ragadozó városok – avagy kihagyott lehetőségek kicsiny boltja

Steampunk, Peter Jackson, városok kerekeken, alkatrészek, badass légkalózok, szuper, nem? Nem feltétlenül. Olyan lehetőségek vannak egy ilyen világban, amiket nem szabad kihagyni, amiket ki kell dolgozni, és meg kell mutatni, mert nagyon menő. Ehelyett inkább kapunk egy ugyanolyan sztorit, mint az összes többi…

Folytatás

Tajtékos napok

Be kell vallanom, még évekkel ezelőtt nekiálltam ennek a filmnek, mert azt hittem, nagyon fog tetszeni, de nem bírtam végig. Nem voltam rá felkészülve, hogy mennyire művészi és szürreális, valami szokványosabbat, könnyebben emészthetőt képzeltem, és így nem is tetszett. A napokban újranéztem, mert érdekelt, mégis miről is szólhat, és hogy kiderítsem, megérett-e már a személyiségem a művészfilmekhez.
Folytatás

Egy kis szívesség

Mint általában, erre a filmre is úgy találtam, hogy szembejött velem az előzetes, az alapján pedig ígéretesnek tűnt. Rejtélyes eltűnés, különböző személyiségek, nyomozás, impozáns nappalibelső, adjunk neki egy esélyt! Folytatás

Sötét elmék (2018) – Ismét egy nagyon buta adaptáció

Lassan kezdek letenni arról, hogy értelmes Young Adult adaptációt képesek alkotni a filmesek, mert az Éhezők viadala óta nem sokat tudtak letenni az asztalra. Megkaptuk A lenyűgöző teremtményeket, amiből pont a szarkazmus veszett ki, kaptunk egy Beavatott filmfolyamot, ami saját logikátlanságába pusztult bele, és itt van nekünk a Sötét elmék is, amit Alexandra Bracken jegyez, és ennek a filmes adaptációja szerintem az egyik legnagyobb csalódás a 2018-as évben.

Folytatás

Legendás félrevezetés 2. – Rowling bűntettei (2018)

Hidd el Rowling, én nem utállak, de… nagyon-nagyon csalódott vagyok. Bár Catleennek még azzal kezdtem a beszámolóm, hogy nekem tetszett a Legendás állatok és megfigyelésük: Grindelwald bűntettei, de ezután fél órán át soroltam a kifogásaimat. Persze, a jó szeretet nem a vak szeretet, de ebből a filmből többet is ki lehetett volna hozni. Például két jó filmet az egy fércmunka helyett.

Folytatás

Csalódott, dühös és spoileres: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei

Ezúttal tényleg nem tettem magasra a lécet, csak annyit vártam el a Legendás állatok és megfigyeléseik folytatásától, hogy legyen egy koherens történet, amiben jó szereplők érdekes kalandokon vesznek részt – nos, a folytatásnak háromból semmit sem sikerült hoznia! Figyelem, innentől spoilerezve folytatom tovább, és kicsit sem kímélem a filmet.

Folytatás

101 kiskutya (1996) – Pettyek! Pettyek mindenhol!

Mit is mondhatnék azon túl, hogy rajongok a kutyákért (meg úgy minden állatért), a pettyekért meg a Disney-filmekért, és az animációs 101 kiskutya a kedvenc filmem a stúdiótól? Avagy vigyázat, közel sem elfogulatlan vélemény érkezik!

Folytatás

Szép, szép, de mi is ez? – Időcsavar (2018)

Bevallom izgatottan vártam az Időcsavart, mivel a trailer vizuális effektusai engem is szó szerint elvarázsoltak, és alig vártam már egy olyan történetet, ami olyan messzeségekbe ragad, mint tette ezt a Narnia-filmek.

Folytatás