Csalódott, dühös és spoileres: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei

Ezúttal tényleg nem tettem magasra a lécet, csak annyit vártam el a Legendás állatok és megfigyeléseik folytatásától, hogy legyen egy koherens történet, amiben jó szereplők érdekes kalandokon vesznek részt – nos, a folytatásnak háromból semmit sem sikerült hoznia! Figyelem, innentől spoilerezve folytatom tovább, és kicsit sem kímélem a filmet.

Folytatás

101 kiskutya (1996) – Pettyek! Pettyek mindenhol!

Mit is mondhatnék azon túl, hogy rajongok a kutyákért (meg úgy minden állatért), a pettyekért meg a Disney-filmekért, és az animációs 101 kiskutya a kedvenc filmem a stúdiótól? Avagy vigyázat, közel sem elfogulatlan vélemény érkezik!

Folytatás

Szép, szép, de mi is ez? – Időcsavar (2018)

Bevallom izgatottan vártam az Időcsavart, mivel a trailer vizuális effektusai engem is szó szerint elvarázsoltak, és alig vártam már egy olyan történetet, ami olyan messzeségekbe ragad, mint tette ezt a Narnia-filmek.

Folytatás

A Szépség és a Szörnyeteg (2014) – avagy a francia szüzsé hazatalál, 2. rész

A Szépről és a Fenevadról – ismerősen csengő, régies neve a modern kor képzeletét is oly élénken megmozgató szüzsének, amelyet 1991-ben karolt fel a Disney és tett széles körben jól ismertté és kedveltté, ugyanakkor ugyancsak a Disney volt az, aki olyanformán újította meg a történetet, ahogy – véleményem szerint – nem feltétlen volt szerencsés, azonban a szüzsé kereke, már ezzel a csorbával forog tovább, még akkor is, ha a történet visszatér a hazai vászonra. A 2014-es Szépség és a Szörnyeteg ennek ellenére – és ezzel együtt – kísérletet tesz arra, hogy fogja a legismertebb elődöket az eredeti tanmesétől kezdve forgatásának idejéig bezárólag és összedolgozza, egyszersmind meg is újítsa. Hogy mindeközben miféle Szépség és Szörnyeteg motívumtörténeti húsvéti-tojás parádét rendeznek az alkotók annak taglalására vállalkoztam 2. részes cikksorozatomban.

Folytatás

A Szépség és a Szörnyeteg (2014) – avagy a francia szüzsé hazatalál, 1. rész

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, a 18. század derekán egy francia tanmese, amely a Szépről és a Fenevadról címet viselte. Ez a tanmese volt az első, amely arra okította ifjú olvasóit, hogy szépség és okosság helyett a jó házasság alapja valójában a jellem. Teltek-múltak az évszázadok, megfilmesítette a történet a híres francia rendező, Jean Cocteau, és a Disney is, mígnem, 2014-ben újra francia vászonra tévedt a szüzsé és lett belőle egy méltó újragondolás, kis szépséghibával.

Folytatás

Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Nem lehet minden fenékig tejfel – Vörös veréb (2018)

Íme a film amit elég sokan vártak – ki Jennifer Lawrence és minden velejárója miatt, ki a magyar helyszínek miatt –, és ami eddig kapott hideget-meleget. Én meg csak ülök itt széttárt karokkal, azt gondolván, hogy miért is legyen egy színésznek minden egyes munkája maga a tökély és miért fürödjön díjesőben állandóan? Igen, a Vörös veréb messze nem Lawrence legjobb mozija, sem a játék, sem a forgatókönyv szempontjából, de némely kritikát hallgatva vagy olvasva olyan érzésem volt, mintha pár néző a kákán is csomót akar keresni – és az ilyenek persze találnak is bőven.

Folytatás

Az önsanyargatás utolsó felvonása – A szabadság ötven árnyalata (2018)

Az elmúlt pár évben – felettébb nagy örömünkre már megszokhattuk – hogy ha Valentin nap, akkor jöhet Szürke Krisztián és népi szadózenekara, akik jelenést tesznek a mozivásznon. Én már a tavalyi, sőt az Orlissa által összefoglalt legelső részről sem tudtam kifejezetten jókat mondani, de úgy hiszem, a harmadik fejezet tette fel a koronát a hulladékhalmaz tetejére. No, nem mintha túl sok javulást vártam volna két ilyen pocsék film után, azonban a fejfájást okozó momentumokból nem lett kevés A szabadság ötven árnyalatában sem.

Folytatás

Hát ez nagyon nem sikerült – A Setét torony (2017)

Nem kell aggódni a Stehpen King rajongóknak, ugyanis nem ez az első a mester történetei közül, aminek a megfilmesítése a gagyi és a szemét szavakkal kerül mindig megemlítésre – az 1990-es Éjszakai műszak még mindig hitványabb, mint a Setét torony, de közel sem volt ekkora költségvetése és illusztris színészi gárdája.

Folytatás

Kenneth Branagh esete a kacifántos bajusszal – Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Az új Gyilkosság az Orient Expresszen filmre azóta vártam, mióta megláttam az előzetesét. Ugyan nem tartom magam a legnagyobb Agatha Christie rajongónak, azért szívesen olvasok és nézek minden olyan sztorit, ami az ő nevéhez fűződik, Poirot karakterét pedig azóta imádom, mióta először láttam a tévében. Ezek alapján nem volt kérdéses, hogy ismét moziba kell mennem, ám bevallom, kissé féltem ettől az adaptációtól, hiszen másoktól nem hallottam túl sok jót róla, és a trailer alapján azért voltak nekem is fenntartásaim, ám ezekre a végeredmény – legalábbis számomra – abszolút rácáfolt.

Folytatás