Percy Jackson és az olimposziak – Villámtolvaj (2010)

Aki egy a görög mitológiákhoz hű történetet vár, az inkább kapcsolja le a filmet vagy tegye vissza a könyvet. Ellenben ha szeretne egy modern mesét, amely összekapcsolódik az ógörög istenekkel, héroszokkal és egyéb mitológiai alakokkal, akkor jó helyen jár.

Percy Jackson (Logan Lerman) egy tizenéves, átlagos középiskolai srác: nem túl népszerű, nem egy zseni, a családja is kicsit balhés, szóval olyan, mint bárki más – legalábbis elsőre ezt gondolhatnánk. De Percy különleges – és nem csak azért, mert az anyukája, Sally (Catherine Keener) imádnivaló. Ő egy félisten, apja Poszeidon (Kevin McKidd), a három olimposzi félisten egyike, a tengerek ura – ennyit az átlagos srácokról. Viszont erről, és arról, hogy körbeveszi őt a mitológia, Percy eddig semmit sem tudott: a legjobb barátja, Grover (Brandon T. Jackson) szatír és egyben testőre; a kedvenc tanára Mr. Brunner (Pierce Brosnan) kentaur, és nem is akármilyen, hanem maga a híres nevezetes Cheiron.

percy1.2

Folytatás

Gyakornokok (2013)

Nem tudom eldönteni, hogy milyen besorolást kapjon a film. Vígjátékként kissé gyengének tartom, reklámfilmként pedig soknak. Aki megnézi, ne várjon nagy csodát, ez bizony a Google-ról szól, meg Vaughn és Wilson újraegyesítéséről.

gyakornokok3

Folytatás

Gravitáció (2013)

Újabb kérés érkezett hozzánk, ezúttal a tavalyi év egyik nagy sikere, a Gravitáció után érdeklődtek. Két ok miatt nagyon is érdekelt a film: egyrészt hatalmas rajongója vagyok Sandra Bullocknak, minden filmjét láttam – nem viccelek, tényleg ­–, másrészt a történet az űrben játszódik és nekem ennyi is elég ahhoz, hogy látni akarjam. Persze ennek okán már rengeteg borzalmas és kritikán aluli filmbe futottam bele. Tartottam kissé a Gravitációtól, mert tapasztalataim szerint ha egy filmet ennyire nyomnak, akkor ott baj van. Nos, itt baj nem volt, a történet korrekt, de úgy érzem nem akkora élmény, mint azt beharangozták.

Szinkronosan néztem meg, ami felemásra sikeredett, Sandra Bullock hangja a már jól megszokott Fűr Anikó, de George Clooneyé nem a már jól ismert Szabó Sipos Barnabás, hanem Kőszegi Ákos. Ezt a cserét nehezményeztem, de tíz perc után már fel sem tűnt, úgyhogy emiatt az élményen egyáltalán nem esett csorba.

gravitáció1

Folytatás

A végzet ereklyéi – Csontváros, a visszavágó

Mint egyetlen „könyv szűznek” a csapatból, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy szinte minden előismeret nélkül nézzem végig a Végzet Ereklyéi- Csontváros c. remekművet. Nos, íme, a rövid összegzés: Megnéztem. Nem tetszett. Kifejezetten téptem tőle a hajamat és nem azért, mert a színészek kissé nagyon ripacskodnak, vagy hogy történet ritka sablonos és még csak azért sem, hogy a szinte egyetlen jó pasi „sorsszerűen” összejön a főhős csajjal. Ezeket már megszoktam az ilyen típusú filmeknél. DE azt, hogy az egyetlen szimpatikus dolog ebben az..izében egy jól sminkelt Warlock legyen (Igen, Magnus az), hát hogy ezen túltegyem magam kelleni fog a mindenkit-leverek -ezért tabletta. Mert itt is csak azt bírom mondani, amit a legtöbb filmnél nem tudok: volt benned lehetőség, csesszed meg! És nem használták ki. Kicsit sem.

Csontváros2-2

Folytatás

A Végzet Ereklyéi – Csontváros, rajongói szemmel

Talán még a magyar kiadás előtt rajongója voltam a könyveknek, azóta is tűkön ülve várom minden egyes új kötetet, Cassandra Clare-t pedig napjaink egyik legjobb young adult-írójának tartom (összes eddig megjelent kötete ott virít a „piedesztálon”, ahová csak a kedvenceim könyvei kerülhetnek). A filmmel viszont nem ilyen rózsás a viszonyom. Eredetileg meg akartam én nézni moziban, aztán addig húztam az időt, amíg lekerült a műsorról, utána valahogy nem akaródzott megnézni, a trailer kifejezetten taszított, de aztán a héten rávettem magam, és végre megnéztem – nem mondanám, hogy egy kifejezetten pozitív élmény volt.

cityofbones_1

Folytatás

Az óriásölő (2013)

Fura egy film Az óriásölő (Jack the Giant Slayer), nem túl combos történet, lapos szereplők, mégis a mesevilág, amit teremtett, magávalragadó.  Még mindig nem tudom magamban hova tenni, sem a jók közé nem illik, sem a rosszak közé, de az biztos, hogy meg kell nézni. Klasszikus mese új köntösben.

oriasölö1

Folytatás

Eleven testek (2013)

Nem szeretem a zombikat. Pontosabban már a zombiság gondolatától is hideg futkos a hátamon, a gyomrom görcsbe rándul, és igen érdekes pofákat tudok produkálni, ha valaki egy zombifilm véresebb jeleneteit ecseteli a jelenlétemben. De tudjátok mi? Ez a film tetszett.

warmbodies1

Folytatás

Rontó Ralph (2012)

Ha valaki egyedi és mégis mesés filmet akar nézni, a Rontó Ralph (Wreck-It Ralph) tökéletes választás. Egyszerre humoros és szomorú, ugyanakkor elgondolkodtató is. Rávilágít arra, hogy az emberek mennyire hajlamosak beskatulyázni valakit a felszín alapján. Nem néznek a mélyére a dolgoknak, pedig sokszor ott a lényeg, pont az orruk előtt.

rontoralph1

Folytatás

Dredd (2013)

Piszkosul vártam a filmet, imádom Dreddet és imádom Karl Urbant. Aztán a magyar mozik kitoltak velem: először nem akarták leadni, aztán hónapokkal később mégis műsorra tűzték olyan pocsék szinkronnal, hogy azt büntetni kéne. Természetesen én addigra már megnéztem angolul – nem vagyok egy türelmes ember.

dredd1

Folytatás