Másodállás

 

Itt az ideje egy újabb francia filmnek, mert úgy néz ki, mostanában csak ilyeneket nézek. Régóta érdekelt már, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Nem pont olyan volt, amilyenre számítottam, de hogy milyen értelemben is? Lássuk hát! Folytatás

Viszontlátásra odafönt

Nagyon izgatott voltam, hiszen ez volt az első film, amit sajtóvetítésen láthattam. Frankofon film révén a Budapesti Francia Intézetben került sor a vetítésre, a filmet pedig eredeti nyelven adták magyar felirattal. Lássuk hát, milyen is volt! Folytatás

Tomb Raider

Sokunknak okozott örömteli perceket a Tomb Raider játékok valamennyi szériája, ígyhát mindannyian kíváncsian vártuk az új filmet, és hogy vajon képes lesz-e úgy bemutatni a karaktert, ahogy az méltó lesz a játékhoz. A válaszért olvassatok bele ebbe a cikkbe!

 

Folytatás

Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Nem lehet minden fenékig tejfel – Vörös veréb (2018)

Íme a film amit elég sokan vártak – ki Jennifer Lawrence és minden velejárója miatt, ki a magyar helyszínek miatt –, és ami eddig kapott hideget-meleget. Én meg csak ülök itt széttárt karokkal, azt gondolván, hogy miért is legyen egy színésznek minden egyes munkája maga a tökély és miért fürödjön díjesőben állandóan? Igen, a Vörös veréb messze nem Lawrence legjobb mozija, sem a játék, sem a forgatókönyv szempontjából, de némely kritikát hallgatva vagy olvasva olyan érzésem volt, mintha pár néző a kákán is csomót akar keresni – és az ilyenek persze találnak is bőven.

Folytatás

Mi a jó édes…?! – A víz érintése (2017)

Volt már olyan film, sorozat, képregény, bármi, amitől annyira felment bennetek a pumpa, hogy legszívesebben asztalt borogattatok volna? Velem még nem sokszor fordult elő, de a jelen műremeknek sikerült több ízben is kiakasztania a bullshit-mérőmet. A kritikám címét rövidre fogtam, mert a jó ízlés határain belül akartam maradni, de ha a három pont helyére oda tudjátok képzelni a világ összes létező káromkodását, akkor megtudhatjátok, mit váltott ki belőlem A víz érintése – amiért egyébként irtó nagy kár, mert megannyi csodás sztorit ki lehetett volna hozni belőle, ehelyett kapunk egy tonna cukormázba fojtott, tündérmesének beállított, rendkívül beteg katyvaszt.

Folytatás

Káoszra felkészülni! – Éjszakai játék (2018)

Mi történik akkor, ha egy rakás balfék – jelen esetben szám szerint hét – véletlenül egy gengszterügylet kellős közepébe csöppen? Többek között erre a kérdésre ad igazán frappáns választ az Éjszakai játék című film. A trailer alapján egy könnyed – már amennyire ebben a zsánerben lehetséges – fekete humorral átitatott akciófilm-paródiára számítottam, és nagyjából ezt is kaptam. Popcornmozinak nem mondanám, főleg az olyan nézők számára, akiknek gyengébb a gyomra, ám akik bírják a strapát, azok mindenképp élvezni fogják ezt a bő másfél órát.

Folytatás

A tragédia lélektana – Három óriásplakát Ebbing határában

Amikor elhatároztam, hogy végignézem az idén Oscarra jelölt filmeket, kettőt leszámítva nem tudtam, mire számítsak, mindössze azért akartam látni őket, mert meg akartam vizsgálni, hogy számomra jogos-e az őket körülvevő hype vagy sem. Ehhez mérten a Három óriásplakát Ebbing határában cselekményét is csak nagyjából ismertem, és inkább nem is nagyon olvastam utána, hagytam, hogy élvezzem a művet, vagy alkalomadtán fanyalogjak rajta. Ugyan a végeredmény összességében nem lett rossz, azért hanyatt sem vágtam magam tőle.

Folytatás

Scooby Doo – A nagy csapat (2002)

Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas rajongója vagyok mindennek, aminek egy kicsit is köze van Scooby Doo-hoz. Láttam minden epizódot, minden filmet, játszottam minden játékkal, és több nyelven fejből eléneklem a főcímzenéket. Hihetetlenül megörültem, mikor kijött a 2002-es élőszereplős film, amiben ráadásul az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar játssza a kedvenc karakterem. Azonban nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel az adaptációval.

Folytatás

Vonat Busanba: Zombi expressz (2016)

A Vonat Busanba: Zombi expressz méltán híres, de nem hibátlan film. Kulturálisan azonban legalább annyira érdekes és izgalmas, mint történetében. Tele van kreatív megoldásokkal, hatalmas színészi alakításokkal, és olyan maszkmesteri munkával, amit Hollywood legjobbjai is büszkén vállalhatnának. Egy szóval az, aki szereti az izgalmas akció-horrorokat és kellően nyitott ahhoz, hogy mindezt Dél-Koreai köntösben is élvezze, nem fog csalódni a Zombi expresszben.

Folytatás