Indulhat a show! – Kutyaparádé (2018)

Néhányan talán már észrevették, hogy szerény személyem kutyás, és kapható a legtöbb ebet tartalmazó filmre, így nem csoda, hogy a most szóbanforgó film, a Kutyaparádé is felkeltette a figyelmemet. Igazából nem vártam sokat egy egyszerű, de szórakoztató popcorn mozinál, és végül a sejtésem be is igazolódott. A Kutyaparádé nem lesz az év filmje, ennek ellenére egy kellemes másfél órát adott, úgyhogy nem bántam meg, hogy beültem rá.

Folytatás

Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Káoszra felkészülni! – Éjszakai játék (2018)

Mi történik akkor, ha egy rakás balfék – jelen esetben szám szerint hét – véletlenül egy gengszterügylet kellős közepébe csöppen? Többek között erre a kérdésre ad igazán frappáns választ az Éjszakai játék című film. A trailer alapján egy könnyed – már amennyire ebben a zsánerben lehetséges – fekete humorral átitatott akciófilm-paródiára számítottam, és nagyjából ezt is kaptam. Popcornmozinak nem mondanám, főleg az olyan nézők számára, akiknek gyengébb a gyomra, ám akik bírják a strapát, azok mindenképp élvezni fogják ezt a bő másfél órát.

Folytatás

A csillámpor és ami mögötte van – Én, Tonya (2017)

Mindig is érdekelt a műkorcsolyázás világa, ám annyira mélyen mégsem ástam bele a témába, inkább csak nézni szeretem és ámulni azon, mennyire ügyesek a sportolók. Mi több, amikor a botrány – amit a jelen filmünk dolgoz fel – kitört, én még pelenkásként csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik lábason doboljak aznap, úgyhogy mondhatni abszolút laikusként ültem le a képernyő elé. Az előzetes alapján azonban az Én, Tonya egy rendkívül ígéretes mozinak tűnt a talán kissé szokatlan témaválasztásával és prezentációs stílusával, valamint nem utolsósorban a remek színészi gárdával – a végeredmény pedig igencsak ütősre sikeredett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.

Folytatás

Spárta a Köbön (2008)

A Spárta a Köbön (vagy eredeti nevén Meet the Spartans) mindig a középútként emlegetett film, a még értékelhető és a penetránsan rossz között megrekedve. A rendezőpáros nem vált meg régi szokásaitól – már ami a gusztustalankodást illeti -, de azt alá kell írni, hogy a Spárta a Köbön még egy jobb darab az alkotásaik között.

Folytatás

Superhero Movie (2008)

Mindig kellenek jó és rossz filmek egyaránt, de mi van akkor, ha egy film humora szintén az az alpári részből táplálkozik, ám a parodizált közege miatt mégis nézhető, sőt akár még szerethető is. Éppen ebbe a kategóriába esik Craig Mazin 2008-as filmje, a Superhero Movie.

Folytatás

Csajozós Film (2006)

Láttam már rossz vígjátékokat és rosszul sikerült szerelmes filmeket is, de a Csajozós Film olyan jól vegyíti ezen filmek sajátos buktatóit, hogy azt már valósággal tanítani kéne. Hölgyek és urak, itt az ideje felcsatolni az övet, mert itt most banális hibák egész sora kerül kitárgyalásra.

Folytatás

Vámpíros Film (2010)

Vámpíros Film, avagy egy dolognak köszönheti ez a film, hogy nem szidom le úgy, mint korábban a Bazi Nagy Filmet – hogy a lehető legjobban kifigurázható Alkonyatnak döf karót a szívébe. De még ez sem mentette meg sok helyen.

Folytatás

Bazi Nagy Film (2007)

Megértem azt az álláspontot is, hogy nem lehet örökké húzni az olyan vígjátékokkal, mint mondjuk a Csupasz Pisztoly vagy esetleg a még értékelhetőbb, de már alpári kategóriát képviselő Horrorra Akadva filmek, de amit Jason Friedberg és Aaron Seltzer összehozott, az már több, mint undorító. Filmes ámokfutásuk hosszú sorából most jöjjön a Bazi Nagy film.

Folytatás

Nem értem a problémát – Kingsman: Az aranykör (2017)

Nem szeretek egy film megnézése előtt kritikát olvasni, mert egyrészt általában másként szoktam vélekedni az adott műről, mint a cikkíró, másrészt pedig nem szeretem befolyásolni magam. Minden óvatosságom ellenére néha-néha azért belefutok egy-egy elemzésbe, és amit a Kingsman: Az aranykörről olvastam, mind negatív volt, emiatt kicsit félve ültem be a moziterembe. Azonban szerencsére a végén mégis elégedetten távoztam, mert én egyik felhozott problémát sem véltem felfedezni a második felvonásban.

Folytatás