Yamada-kun és hét boszorka (2015)

Yamada-kun, a főhősünk nem átlagos diák, hanem a suli legmegátalkodottabb diákja. Nem csak igen egyszerű lélek, de pokolian erős, ezért a legtöbben félnek tőle.

Folytatás

Austin Powers 3: Aranyszerszám (2002)

Hát, gyerekek, ha a KicsiKÉM-re (link) azt mondtam, hogy remek folytatás, akkor ez az Aranyszerszámra hatványozottan igaz. Valóban ritkán fordul elő olyan, hogy egy film folytatása jól süljön el, hát még egy harmadik rész! Az Aranyszerszám azonban, meg merem kockáztatni, hogy az Austin Powers-trilógia legjobban sikerült darabja – minden megvan benne, amiért az első két felvonást szeretni lehetett, ám a poénok most még jobban betaláltak, és ezúttal a fantasztikus mellékszereplő gárda is erősen hozzátett a sikerhez.

Folytatás

Austin Powers 2: KicsiKÉM (1999)

Kérem szépen, így kell folytatást csinálni! Hányszor találkozhattunk már olyan filmekkel, aminek az első része pazarul sikeredett, a második azonban már kevésbé, vagy akár egyáltalán nem? Az Austin Powers esetében szerencsére nem ez történt: A KicsiKÉM című folytatás ugyan nem lett teljesen ugyanolyan jó, mint az elődje, hiszen volt benne egy-két zavaró tényező, ám összességében egy rendkívül korrekt második felvonás kerekedett ki belőle, ami teljesen hű az elődjéhez, ám némi újat is tud mutatni.

Folytatás

Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997)

Eljött annak is az ideje, hogy elővegyem a kémek gyöngyszeméhez, Austin Powershez fűződő trilógiát, kezdve annak első részével. Szeretem a kémes sztorikat, főleg ha van egy cseppnyi köze is a hatvanas évekhez, és a vígjátékok is közel állnak a szívemhez, ezek az elemek pedig egytől-egyig megtalálhatóak az Austin Powers első felvonásában, úgyhogy a sikerhez való recept már ott volt Mike Myers kezében, a végeredmény ezek után a kivitelezésen állt vagy bukott – jelentem, az Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke jött, látott és betalált.

Folytatás

Indulhat a show! – Kutyaparádé (2018)

Néhányan talán már észrevették, hogy szerény személyem kutyás, és kapható a legtöbb ebet tartalmazó filmre, így nem csoda, hogy a most szóbanforgó film, a Kutyaparádé is felkeltette a figyelmemet. Igazából nem vártam sokat egy egyszerű, de szórakoztató popcorn mozinál, és végül a sejtésem be is igazolódott. A Kutyaparádé nem lesz az év filmje, ennek ellenére egy kellemes másfél órát adott, úgyhogy nem bántam meg, hogy beültem rá.

Folytatás

Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Káoszra felkészülni! – Éjszakai játék (2018)

Mi történik akkor, ha egy rakás balfék – jelen esetben szám szerint hét – véletlenül egy gengszterügylet kellős közepébe csöppen? Többek között erre a kérdésre ad igazán frappáns választ az Éjszakai játék című film. A trailer alapján egy könnyed – már amennyire ebben a zsánerben lehetséges – fekete humorral átitatott akciófilm-paródiára számítottam, és nagyjából ezt is kaptam. Popcornmozinak nem mondanám, főleg az olyan nézők számára, akiknek gyengébb a gyomra, ám akik bírják a strapát, azok mindenképp élvezni fogják ezt a bő másfél órát.

Folytatás

A csillámpor és ami mögötte van – Én, Tonya (2017)

Mindig is érdekelt a műkorcsolyázás világa, ám annyira mélyen mégsem ástam bele a témába, inkább csak nézni szeretem és ámulni azon, mennyire ügyesek a sportolók. Mi több, amikor a botrány – amit a jelen filmünk dolgoz fel – kitört, én még pelenkásként csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik lábason doboljak aznap, úgyhogy mondhatni abszolút laikusként ültem le a képernyő elé. Az előzetes alapján azonban az Én, Tonya egy rendkívül ígéretes mozinak tűnt a talán kissé szokatlan témaválasztásával és prezentációs stílusával, valamint nem utolsósorban a remek színészi gárdával – a végeredmény pedig igencsak ütősre sikeredett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.

Folytatás

Spárta a Köbön (2008)

A Spárta a Köbön (vagy eredeti nevén Meet the Spartans) mindig a középútként emlegetett film, a még értékelhető és a penetránsan rossz között megrekedve. A rendezőpáros nem vált meg régi szokásaitól – már ami a gusztustalankodást illeti -, de azt alá kell írni, hogy a Spárta a Köbön még egy jobb darab az alkotásaik között.

Folytatás

Superhero Movie (2008)

Mindig kellenek jó és rossz filmek egyaránt, de mi van akkor, ha egy film humora szintén az az alpári részből táplálkozik, ám a parodizált közege miatt mégis nézhető, sőt akár még szerethető is. Éppen ebbe a kategóriába esik Craig Mazin 2008-as filmje, a Superhero Movie.

Folytatás