Az önsanyargatás utolsó felvonása – A szabadság ötven árnyalata (2018)

Az elmúlt pár évben – felettébb nagy örömünkre már megszokhattuk – hogy ha Valentin nap, akkor jöhet Szürke Krisztián és népi szadózenekara, akik jelenést tesznek a mozivásznon. Én már a tavalyi, sőt az Orlissa által összefoglalt legelső részről sem tudtam kifejezetten jókat mondani, de úgy hiszem, a harmadik fejezet tette fel a koronát a hulladékhalmaz tetejére. No, nem mintha túl sok javulást vártam volna két ilyen pocsék film után, azonban a fejfájást okozó momentumokból nem lett kevés A szabadság ötven árnyalatában sem.

Folytatás

Kincsem – egy ló, egy nemzet, egy film

Ha valaki a szerkesztőségben azonnal lecsap bármilyen lovas filmre, akkor az én vagyok. A Kincsemet úgy vártam, hogy mozikba kerüljön, mintha legalábbis a szülinapom lenne – pedig egyébként olyan messze van tőle, mint atom. Hát tudjátok, marhára megérte várni, ugyanis én állati elégedetten dőltem hátra a film végén, hogy na, végre produkáltunk valamit! De kezdjük az elején az egészet…

kincsem4

Folytatás

Kitekintés a barátzónából – When We First Met (2018)

Se az időutazás, se a „srác szerelmes a lányba, aki csak barátként tekint rá”–téma újdonság, a When We First Met mégis képes volt valami egészen frisset és kellemeset alkotni belőle.

Folytatás

Így (nem) született Wonder Woman – Professor Marston and the Wonder Women

Egyfelől azt hiszem, pontosan ez az az életrajzi film, amit William Moulton Marston, Wonder Woman megalkotója szeretett volna, másfelől viszont teljes mértékben megértem, hogy az unokája miért tagadta meg a művet.

Folytatás

Cirkusz kell a népnek! – A legnagyobb showman

Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.

Folytatás

Csajozós Film (2006)

Láttam már rossz vígjátékokat és rosszul sikerült szerelmes filmeket is, de a Csajozós Film olyan jól vegyíti ezen filmek sajátos buktatóit, hogy azt már valósággal tanítani kéne. Hölgyek és urak, itt az ideje felcsatolni az övet, mert itt most banális hibák egész sora kerül kitárgyalásra.

Folytatás

Öt valóban nézhető romantikus vígjáték

Még valamikor a nyár folyamán anyum rábukkant egy, „Tíz romantikus vígjáték, amit látnod kell” címszó alatt futó listára, és ragaszkodott hozzá, hogy végigzongorázzuk a rajta lévő filmeket – hát, maradjunk annyiban, hogy a tízből volt talán három, amit végig is bírtunk nézni. A rom-kom műfaj alaphelyzetben sem éppen a kiemelkedő minőségű alkotáskról szól, de a listán szereplő filmek nagy része még ennek a tudatában is kiverte nálam a biztosítékot. Így hát, bár nem vagyok a műfaj die-hard rajongója, úgy döntöttem, én is összerakom a saját rom-kom listámat, rajta olyan filmekkel, amiket valóban megéri megnézni.

Folytatás

A család bizony furcsa egy dolog – Újra otthon

Reese Witherspoon új romantikus vígjátéka ugyan – karaktere édesapjával ellentétben – nem fog Oscar-díjat kapni, de attól függetlenül felettébb szórakoztató.

Folytatás

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem sikerül felvennie palettájára, a tiniszerelmet, a megfeneklő párkapcsolatot, a válságba kerülő házasságot, az elköteleződésre képtelen szoknyavadászatot, és a reménytelen szerelmeket is. Mindezt pedig valamilyen bűvös módon még rengeteg humorral fűszerezett, koherens egészben rendeznie is sikerül.

Folytatás