Mi a jó édes…?! – A víz érintése (2017)

Volt már olyan film, sorozat, képregény, bármi, amitől annyira felment bennetek a pumpa, hogy legszívesebben asztalt borogattatok volna? Velem még nem sokszor fordult elő, de a jelen műremeknek sikerült több ízben is kiakasztania a bullshit-mérőmet. A kritikám címét rövidre fogtam, mert a jó ízlés határain belül akartam maradni, de ha a három pont helyére oda tudjátok képzelni a világ összes létező káromkodását, akkor megtudhatjátok, mit váltott ki belőlem A víz érintése – amiért egyébként irtó nagy kár, mert megannyi csodás sztorit ki lehetett volna hozni belőle, ehelyett kapunk egy tonna cukormázba fojtott, tündérmesének beállított, rendkívül beteg katyvaszt.

Folytatás

Éljen a király! – Fekete Párduc

Egy dolgot előre tisztáznunk kell: nehéz lesz erről a filmről nem szuperlatívuszokban beszélnem.

Folytatás

Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)

Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.

Folytatás

A nyelv, mint fegyver – Érkezés (2016)

Bevallom, a negatív kritikák hatására húztam az Érkezés megtekintését ilyen sokáig, és ismét bebizonyosodott számomra, hogy nem kell az ilyenekre hallgatnom – pont, ahogy a Terminator Genesys esetében sem kellett volna. Az Érkezés ugyanis egy kiváló sci-fi, ami okos, logikus, és olyan szinten ötvözi a drámát a tudománnyal, mint előtte még senki.

Folytatás

Szárnyas fejvadász 2049 (2017)

Egy hete fut a mozikban a filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusának, a Szárnyas fejvadásznak a folytatása. Ennyi idő elteltével már nagyjából megjósolható, hogy egy film sikeresnek számít-e, és bár a nézői értékelései magasak, Ridley Scott legújabb produkciója egyértelműen bukásnak számít anyagilag, mindössze töredékét hozva be a gyártási költségeknek – és ezzel kísértetiesen hasonlít az első filmre.

A történet közvetlenül az előzményfilmre épít, így muszáj röviden feleleveníteni annak sztoriját is.

Folytatás

Egyenesen át (2017)

Mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet a sci-fi/horror műfajában, ami korszakalkotó, időtálló, és a nagyközönség (majdnem) osztatlanul rajong érte. Ilyen például A dolog John Carpentertől.

Biztos vagyok benne, hogy ugyanakkor mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet is, amit régen istenített, zseniálisnak érzett, de pár évtized távlatából újranézve már korántsem tartja annyira értékes alkotásnak. Nálam ilyen az Egyenesen át 1990-es változata. Maga az ötlet, hogy az emberek kísérletezzenek a halálba való átlépéssel, majd a felélesztéssel, ebben a formában nem csak újszerű volt, hanem reális is (olyannyira, hogy hasonló kutatások folytak már és jelenleg is folynak a tudományos világ berkein belül), így a film alapgondolata igencsak izgalmas volt. A színészek játékára sem lehetett panasz, és a kilencvenes évek elején még ez a fajta kamerakezelés is kimondottan menőnek számított. Tiniként láttam először a filmet, és imádtam. Aztán most, több évtized elteltével, a közelgő remake apropóján ismét elővettem, de az újranézés elég szomorú eredménnyel zárult: egy régi bálvány esett le a piedesztálról, mert mai szemmel ez a film unalmas, logikátlan és értelmetlen katyvasz. Tény, hogy az unalom legfőbb oka, hogy az elmúlt évtizedekben a brutálisabbnál brutálisabb horrorok az egekbe lőtték az ingerküszöbünket, de ez sem menti fel a filmet a hibákat és zűrzavart illetően.

Folytatás

Élet

Mi történik, ha felcsigáz minket egy űrhajós film előzetese? Hát, legtöbb esetben nem ugorja meg a szintet, amit remélünk. Ennek ellenére nem szoktam ilyen szkeptikus lenni, mert naív vagyok, és lelkesen várom, hogy végre láthassam, aztán vagy csalódást okoz vagy nem. Nos, ebben az esetben a “vagy igen” esete áll fenn.

 

Folytatás

A majmok bolygója- Háború (2017)

Csütörtökön végre a mozikba került a nyár egyik legnagyobb és legjobban várt blockbustere, A majmok bolygója: Háború. A film a The Planet of the Apes reboot-trilógia harmadik darabja, és mint tudjuk, a folytatások többnyire rosszabb minőségűek szoktak lenni, így sokan körömrágósan izgultak, vajon megüti-e a színvonalat a legújabb rész. Jelentjük: megütötte, sőt, minden várakozást felülmúlóan jó volt. Nem sok olyan szériáról beszélhetünk, ahol a harmadik rész jobb volt, mint az első kettő, de jelen esetben minden hozzávaló megvolt a bravúrhoz: erős (és reboot voltában is egyedi) történet, zseniális rendező, elképesztő színészi játék, tökéletesen eltalált, a film világába beszippantó zene, és a ma már kötelező elem: látvány, látvány, CGI – mindez pedig pont tökéletesen adagolva, megfelelő arányban keverve.

A filmet a második részt is jegyző Matt Reeves rendezte, a történetet Mark Bomback-kel közösen írták. Ezúttal bőven volt idejük minden részletet kidolgozni, és úgy megvalósítani, ahogy megálmodták, mert a Fox a második rész sikere után úgy döntött, megadja a szükséges időt, nem áldozzák be a minőséget a gyors siker oltárán. Így bár eredetileg 2016 nyarára tűzték ki a premiert, de ezt az alkotók kérésére elhalasztották 2017 július 14-re. Mi pedig utólag azt mondjuk: minden perc várakozás megérte.

Folytatás

A majmok bolygója: Forradalom (2014)

A 2011-es reboot óriási sikere betonbiztos alapot adott a folytatáshoz, így a korábbi forgatókönyvet jegyző Rick Jaffa és felesége, Amanda Silver nekiláthatott a következő rész megírásának. A rendezői székbe ezúttal is az első filmet rendező Rupert Wyatt került, aki azonban 2012-ben kiszállt, mert nem értett egyet a stúdió által diktált tempóval. A Fox ugyanis ragaszkodott a 2014 májusi premierhez, Wyatt pedig attól tartott, ennyi idő alatt nem tudna minőségi filmet összerakni. A helyére Matt Reeves érkezett a rendezői székbe, és hozta magával Mark Bombacket is, aki Reeveshez igazodva írta át a forgatókönyvet. A korábbi filmek színészei közül a Caesart alakító Andy Serkis szereplése be volt biztosítva, de a Willt alakító James Franco a rendezőváltás áldozata lett, Will karaktere mindössze egy régi videófelvétel erejéig látható.

A történet tíz évvel az előző rész befejezése után játszódik. A vírus mostanra megtizedelte az emberiséget, a kevés számú túlélő (javarészt a vírusra valamiért immunis emberek) elszigetelt csoportokban próbálnak életben maradni.  Miközben az emberek civilizációja hanyatlik, Caesar és majomtársai egy egyre fejlettebb települést építenek San Francisco mellett a nemzeti parkban.  A környékbeli emberek életben maradásához elengedhetetlen lenne az áram, azonban az energiaforrásaik kimerülőben vannak. Megoldást jelentene számukra, ha az erdőben található vízerőművet rendbe hozhatnák, és újra beindíthatnák, ezért egy felfedezőcsoportot indítanak a környékre, nem is sejtve, hogy a majmok területére lépnek.

Folytatás

A majmok bolygója: Lázadás (2011)

A 2001-es film megosztó kritikái után a Foxnak esze ágában sem volt újabb folytatást csinálni, úgy gondolták, ideje pihentetni az intelligens majmok témáját. Azonban egyszer csak beérkezett hozzájuk egy forgatókönyv Rick Jaffa, és felesége, Amanda Silver kezei közül, és ennek a történetnek nem tudtak ellenállni.
A forgatókönyv író- producer Jaffa 2006-ban épp új ötletet keresett, mikor egy újságcikkben olyan, háziállatként tartott csimpánzokról olvasott, akik nem voltak képesek az emberi környezethez alkalmazkodni. Egyből A majmok bolygója jutott az eszébe, és feleségével, Amandával elkezdtek egy olyan történeten dolgozni, ami az eredeti sztorit modern környezetbe ültetné át, egész más szemszögből bemutatva a majmok és emberek harcát. Az volt a céljuk, hogy olyan történetet írjanak, ami önállóan is megállja a helyét, de közben tiszteleg a korábbi filmek és a könyv előtt is. Ezt küldték meg a Foxnak, és ebből született meg 2011-ben a Rise of the Planet of the Apes, ami teljesen új alapokra helyezte a történetet, most először kifejezetten a majmok szemszögéből ábrázolva az eseményeket.

Folytatás