Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Lassú víz kormányzati titkokat fed fel – A Pentagon titkai (2017)

Szeretem… nem is, inkább imádom a hatvanas, hetvenes éveket, és ebbe beletartozik szó szerint minden, a ruháktól elkezdve a történelemig, így nem volt kérdéses, hogy nekem A Pentagon titkait látnom kell. Már a trailer is felkeltette az érdeklődésemet, hiszen tökéletesen eltalálta a kor atmoszféráját, a remek színészgárdáról már nem is beszélve. A moziban pedig pont azt kaptam, amire számítottam: egy lassabb tempójú, inkább az intrikára és az elmék játszmájára épülő cselekményt, és a szemünk előtt íródó történelmet, ami olykor kegyetlen, máskor azonban rendkívül felemelő.

Folytatás

„Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.” – A legsötétebb óra (2017)

Úgy vettem észre, a történelmi drámák sokszor eléggé megosztóak tudnak lenni: valaki imádja, de vannak olyanok, akiket egyáltalán nem tud megfogni és elalszanak rajta. Én valahol a kettő között vagyok – ha érdekel a téma és az éra, akkor megnézem, és általában nem szokott csalódást okozni, bár én nem vagyok törizseni, úgyhogy nem feltétlenül veszem észre a sarkításokat. A huszadik századi történelmet viszont szeretem, valamint Gary Oldman is kedvenc színészeim közé tartozik, úgyhogy kétség sem fért ahhoz, hogy nekem A legsötétebb órát látnom kell, és nem is bántam meg, hogy így tettem.

Folytatás

Így (nem) született Wonder Woman – Professor Marston and the Wonder Women

Egyfelől azt hiszem, pontosan ez az az életrajzi film, amit William Moulton Marston, Wonder Woman megalkotója szeretett volna, másfelől viszont teljes mértékben megértem, hogy az unokája miért tagadta meg a művet.

Folytatás

Himmler Agyát Heydrichnek Hívják

Minden alkalommal, amikor második világháborús film elé kerülök, elfog egy érzés, és bár amit látok az általában borzalmakról számol be, nem tudom elkapcsolni a TV-t és nem tudok nemet mondani az alkalomra, amikor moziban láthatok ilyet. Ezúttal sem hagytam ki a lehetőséget.

Folytatás

Egy furcsa barátság története – Viktória királynő és Abdul

Mint ahogy azt már említettem párszor, a kosztümös drámák bizonya gyengepontjaim. Főleg, ha jól vannak elkészítve – márpedig a Viktória királynő és Abdul egészen remek.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

„Ám szíven talált ámor, és nem kell már drága sok kincs, csakis az én kedves matróz uram, kinek párja nincs!” Folytatás

Változások kora (1995)

Lehet, hogy manapság Robert Downey Jr. nevét hallva rögtön Vasemberre és Sherlock Holmesra asszociálunk, azonban a színész már jóval ezek a szerepek előtt is alkotott nagyokat – az egyik filmjéről, a Chaplinről egyszer már regéltem is. Most pedig következzen egy másik alkotás, szintén a kilencvenes évekből, a Változások kora.

Folytatás

Arthur király – A kard kipofozott legendája

Arthur király, az Excalibur és a kerekasztal legendáját jó eséllyel mindannyian ismerjük, készült már egy rakás feldolgozás is róla, ahol többé-kevésbé az ’eredeti’ verzió maradt reflektorfényben, ám Guy Ritchie nem finomkodott ennyire, új köntöst adott a poros történetnek.

Folytatás