Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Folytatás

Deadpool 2 Spoileres kritika

Lia a napokban már megfogalmazta a film spoilermentes kritikáját, de most itt az idő, hogy alaposabban és lepellerántósan is megízlelgessük mindenki kedvenc antihősének legújabb produkcióját.

Folytatás

Deadpool 2. (2018)- Spoilermentes kritika

Mikor először merült fel a szóló Deadpool film gondolata, sok Marvel rajongóban ébredt aggodalom. Amit a Fox művelt a karakterrel az X-Men kezdetek: Farkasban, azt ugyanis mindannyian egy életre megjegyeztük, és lássuk be, Ryan Reynolds sem volt annyira meggyőző Zöld Lámpás szerepében, hogy utána még bármilyen szuperhősfilmet látni akarjunk tőle az életben. Azonban ő nem adta fel, harcolt az által megszeretett karakterért, és végül célt is ért. A Deadpool 2016-ban jött, látott, és KO-val győzött. Sikerült elérni azt, amit előtte még egyetlen képregényes eredetfilmnek sem: úgy emelte át egy karakter személyiségének esszenciáját, hogy közben egy minden ponton élvezhető filmet raktak össze, ráadásul a bevállalós R besorolás is jó döntésnek bizonyult a stúdió részéről. Mindennek tükrében kíváncsian vártam, a folytatás mit hozhat. Nem csalódtam. Folytatás

A remek névadás – Óvakodj a Törpétől! (1978)

Avagy mi magyarok frappánsak vagyunk címek magyarosításában, de nagyon szokszor nagyon eltudunk térni a cím valódi jelentésétől, így járt ezzel a magyarhonban Óvakodj a törpétől! címmel rendelkező film is, melynek eredeti neve Foul Play.

Folytatás

Másodállás

 

Itt az ideje egy újabb francia filmnek, mert úgy néz ki, mostanában csak ilyeneket nézek. Régóta érdekelt már, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is nézzem. Nem pont olyan volt, amilyenre számítottam, de hogy milyen értelemben is? Lássuk hát! Folytatás

Tragikomédia vörös kiadásban – Sztálin halála (2017)

A politika és a történelem két meglehetősen érzékeny téma, amivel finoman illik bánni, viccelődni pedig aztán főleg. Az előbbivel az olasz gyökerekkel rendelkező Armando Iannucci többször is megpróbálkozott már, elég nagy sikerrel, gondoljunk csak a The Thick of It című sorozatra, az abból készült filmre, az Egy kis gubancra, vagy éppen az Amerikában játszódó, lassan véget érő szériára, Az alelnökre, amik mind-mind zseniálisak a maguk kategóriájában. Számomra a Sztálin halála is hasonlóan fantasztikus lett: egyensúlyban van a groteszk a véres komolysággal, mindezt megfejelték a korhű ábrázolással és a briliáns szereposztással.

Folytatás

Káoszra felkészülni! – Éjszakai játék (2018)

Mi történik akkor, ha egy rakás balfék – jelen esetben szám szerint hét – véletlenül egy gengszterügylet kellős közepébe csöppen? Többek között erre a kérdésre ad igazán frappáns választ az Éjszakai játék című film. A trailer alapján egy könnyed – már amennyire ebben a zsánerben lehetséges – fekete humorral átitatott akciófilm-paródiára számítottam, és nagyjából ezt is kaptam. Popcornmozinak nem mondanám, főleg az olyan nézők számára, akiknek gyengébb a gyomra, ám akik bírják a strapát, azok mindenképp élvezni fogják ezt a bő másfél órát.

Folytatás

Scooby Doo – A nagy csapat (2002)

Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas rajongója vagyok mindennek, aminek egy kicsit is köze van Scooby Doo-hoz. Láttam minden epizódot, minden filmet, játszottam minden játékkal, és több nyelven fejből eléneklem a főcímzenéket. Hihetetlenül megörültem, mikor kijött a 2002-es élőszereplős film, amiben ráadásul az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar játssza a kedvenc karakterem. Azonban nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel az adaptációval.

Folytatás

A csillámpor és ami mögötte van – Én, Tonya (2017)

Mindig is érdekelt a műkorcsolyázás világa, ám annyira mélyen mégsem ástam bele a témába, inkább csak nézni szeretem és ámulni azon, mennyire ügyesek a sportolók. Mi több, amikor a botrány – amit a jelen filmünk dolgoz fel – kitört, én még pelenkásként csak azzal voltam elfoglalva, hogy melyik lábason doboljak aznap, úgyhogy mondhatni abszolút laikusként ültem le a képernyő elé. Az előzetes alapján azonban az Én, Tonya egy rendkívül ígéretes mozinak tűnt a talán kissé szokatlan témaválasztásával és prezentációs stílusával, valamint nem utolsósorban a remek színészi gárdával – a végeredmény pedig igencsak ütősre sikeredett, úgyhogy egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.

Folytatás