Kszi, Simon (2018)

A Kszi, Simon nem egy hagyományos tini-románc film. Ugyan felvonultatja a hagyományos elemek – egymásba szerető, dögös főszereplők, iskolai mindennapok, fent és lentek, opcionális ellenlábas sokaságát –, de szerencsére nem reked meg ilyen gyermekded szinten, miközben egy nagyon aktuális és még annál is kényesebb kérdést boncolgat. A homoszexualitást.


Folytatás

A pite bosszúja – Sherlock Gnomes (2018)

A szomszédos kertek egymásnak feszülő kertitörpéivel előadott Rómeó és Júlia–történet már önmagában nagyon beteg volt, és az alkotók most fogták ezt az egész keveréket, áthelyezték Londonba, és hozzáadták Sherlock Holmest – akarom mondani, Gnomest. És igen, ez így még betegebb. De tudjátok mit? Nekem bejött.

Folytatás

Austin Powers 3: Aranyszerszám (2002)

Hát, gyerekek, ha a KicsiKÉM-re (link) azt mondtam, hogy remek folytatás, akkor ez az Aranyszerszámra hatványozottan igaz. Valóban ritkán fordul elő olyan, hogy egy film folytatása jól süljön el, hát még egy harmadik rész! Az Aranyszerszám azonban, meg merem kockáztatni, hogy az Austin Powers-trilógia legjobban sikerült darabja – minden megvan benne, amiért az első két felvonást szeretni lehetett, ám a poénok most még jobban betaláltak, és ezúttal a fantasztikus mellékszereplő gárda is erősen hozzátett a sikerhez.

Folytatás

Amikor fullba nyomod a kretént- Rossz anyák karácsonya (Bad moms Christmas, 2017)

Nincs gyerekem, nem is lesz soha, számos okból kifolyólag. Ezekből csak az egyik, hogy rossz anya lennék: az a fajta, aki vagy túlfegyelmez, vagy elkényeztet, nem találnám az egyensúlyt, eltemetne az anyasággal járó 0-24 órás feladatdömping, felőrölne a társadalom által rám rótt megfelelési kényszer. Mert a világ tele van bezzegmamikkal és szuperanyukkal, akik angyaliak a terhesség alatt, egy nyögés nélkül, némán szülnek, 3 éves korig szoptatnak, annyi a tejük, hogy még az árváknak is jut belőle, a gyerekük mindig illatos, egészségesen táplált, mert még a bébipürét (vagy mi a fenét) is házilag rittyentik elő, alig napi 3 óra főzőcskével. Hát ez nekem nem menne. Én a folyton kajafoltos, nyúzott, ingerült anya lennék, aki igen hamar eljutna arra a pontra, hogy bevágja a mikróba a tápszert, és cukros müzlit adna a gyereknek – olykor vacsorára is. Szóval én tipikus ciki mami lennék.

Folytatás

Austin Powers 2: KicsiKÉM (1999)

Kérem szépen, így kell folytatást csinálni! Hányszor találkozhattunk már olyan filmekkel, aminek az első része pazarul sikeredett, a második azonban már kevésbé, vagy akár egyáltalán nem? Az Austin Powers esetében szerencsére nem ez történt: A KicsiKÉM című folytatás ugyan nem lett teljesen ugyanolyan jó, mint az elődje, hiszen volt benne egy-két zavaró tényező, ám összességében egy rendkívül korrekt második felvonás kerekedett ki belőle, ami teljesen hű az elődjéhez, ám némi újat is tud mutatni.

Folytatás

102 kiskutya (2000) – Avagy kutyából nem lesz bunda!

Tartja a mondás, hogy kutyával, vagy gyerekkel, mindent el lehet adni – és mi a helyzet, ha 102 kutyánk, egy madarunk és további fura állatkáink vannak? Nos, elárulom a titkot, igen, velük is el lehet adni mindent, és bármennyire is gagyi kicsit a film, az a rengeteg kisállat mindenért kárpótolja a nézőt!

Folytatás

101 kiskutya (1996) – Pettyek! Pettyek mindenhol!

Mit is mondhatnék azon túl, hogy rajongok a kutyákért (meg úgy minden állatért), a pettyekért meg a Disney-filmekért, és az animációs 101 kiskutya a kedvenc filmem a stúdiótól? Avagy vigyázat, közel sem elfogulatlan vélemény érkezik!

Folytatás

Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke (1997)

Eljött annak is az ideje, hogy elővegyem a kémek gyöngyszeméhez, Austin Powershez fűződő trilógiát, kezdve annak első részével. Szeretem a kémes sztorikat, főleg ha van egy cseppnyi köze is a hatvanas évekhez, és a vígjátékok is közel állnak a szívemhez, ezek az elemek pedig egytől-egyig megtalálhatóak az Austin Powers első felvonásában, úgyhogy a sikerhez való recept már ott volt Mike Myers kezében, a végeredmény ezek után a kivitelezésen állt vagy bukott – jelentem, az Austin Powers: Őfelsége titkolt ügynöke jött, látott és betalált.

Folytatás

Egy könnyed esti hóka-móka – Éjszakai játék (2018)

Manapság jó vígjátékot találni egy fárasztó nap után nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb már kicsit erőltetett és túltol bizonyos poénokat, azonban az Éjszakai játék egy kellemes csalódás volt, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy izomlázig nevettem a rekeszizmaimat. Személy szerint a film trailerét még a moziban láttam, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Persze benne volt a pakliban − mint sok esetben −, hogy idevágták a legjobb részeket és amúgy egy tök középszerű, unalmas filmet kapok, azonban pozitívan tévedni mindig jó!

Folytatás