Mesterek mestere – Fate/Grand Order

Aki már találkozott a Fate-széria bármelyik darabjával, az annyit biztosan tud róla, hogy a sorozatok alapjául az azonos nevű játékok szolgáltak, amik ugyan már nem annyira maiak, viszont szórakoztatóak. Viszont, hogy az újabb generációt is bevonzzák, kihoztak telefonra is egy játékot, még több történettel és legendás alakokkal. Ez pedig a Fate/Grand Order.

Folytatás

Kik a vérnyulak? – Deceit

Farkasok a bárányok között, vagy hogy pontosabbak legyünk, fertőzöttek az ártatlanok között. Sok játékot láttam már hasonló alapokal indulni majd csúfosan elvérezni, de eddig a Deceit beváltotta a hozzá fűzött reményeket – akárcsak a hasonló témával és  nyúl kabalával operáló Doubt manga.

Folytatás

Tesó a túlvilágról – Let it Die

Vagyis egy játék, amiben minden megtalálható korunk fétiseinek elvárhatóan: vagyis van benne harc, vér, lenge öltözékek – ennek ellenére a Let it Die mégsem nehezvető egy rossz játéknak, be is mutatom, hogy miért.

Folytatás

A magányos vándor kalandjai – Fallout 3

Bár a New Vegas volt, ami igazán – és végérvényesen – bevitt ebbe a világba, azért nem szabad megfeledkezni erről a kis gyöngyszemről sem, ami a Fallout 3. Fegyvereket csőre tölteni, deathclawokat elijeszteni a közelből, indul a géppuskaropogás.

Folytatás

Resident Evil 5

Nagy rajongója vagy a Resident Evil-szériának, és bár élveztem a 2009-ben kiadott játékot is, kicsit túltolták a játék, nagyjából minden szegmensét, így a szívemhez legközelebb még mindig Leon és a Resident Evil 4 áll.

Folytatás

Mortal Kombat: Deception

Bár még mindig a Deadly Alliance a kedvencem a Mortal Kombat játékszériából, a második egyértelműen a Deception, ami gyönyörűen követi elődjének történetét, ráadásul egy olyan izgalmas játékmenettel bővült, amit csak imádni lehet.

Folytatás

Mortal Kombat: Deadly Alliance

Gyerekként egész sokat játszottam a Mortal Kombat II-vel, azonban miután nem volt otthon saját konzolom, így elfelejtődött a játék. Nem sokkal a PlayStation 2 megérkezése után azonban beszereztem egyet, és napokig csak és kizárólag a Deadly Alliance-el játszottam, és azt hiszem a mai napig ez a kedvencem a szériából, nem azért mert annyira elüt a korábbi stílustól, hanem mert kellemes emlékek fűződnek hozzá – avagy íme, a verekedős játék, ami szentimentálissá varázsol!

Folytatás

Mortal Kombat: Shaolin Monks

Azt hiszem a Tomb Raider játékok után a Mortal Kombat széria a kedvencem, és bár sokan csak egy szimpla verekedős játéknak tartják, valójában egy igen összetett és érdekes mitológiával rendelkezik, furcsa ám jól megírt karakterekkel operál, és nem csupán arról szól, hogy ketten püfölik egymást.

Folytatás

Útikalauz Túlélőknek – Mad Max (2015)

Akármennyire is sok a poszt-apokaliptikus játék, a legtöbb mégis úgy mutatja be az átalakult világot, hogy közel élhetetlen, de azért mégsem egészen. Na, cikkünk mai alanya koránt sem ilyen világba kalauzol minket – következzék a Mad Max.

Folytatás

Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude

Van, amikor érdemes visszatérni egy régi konzolhoz és egy régi játékhoz: a PlayStation 2-re kiadott Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude egyszerre vicces, alpári, szexista mindkét nemmel és elgondolkodtató, de mindenekelőtt szórakoztató.

Folytatás