The House of the Dead: Overkill

Bevallom, ha konzolokról van szó, nekem bizony a Nintendo Wii a kedvencem, és bár nagyon szeretem a sokkal erősebb PlayStationt vagy az Xboxot, mégis, a Nintendo legelső fehér üstököse örökre rajongójává tett. És hogy mennyire jó kis játékok jöttek ki rá, azt a The House of the Dead: Overkill mutatja meg igazán, ami szó szerint visszarepíti a játékost gyermekkorába, a játéktermek világába.

Folytatás

Red Dead Redemption 2 (2018)

Hosszú idő elteltével – valamint egy új konzol beszerzésével – újra kedvet kaptam a videójátékokhoz, és nem is akármilyen kiadással sikerült folytatnom gamer „pályafutásomat”. Szeretem a western témájú dolgokat, legyenek azok filmek, sorozatok, vagy jelen esetben játékok. Ezen felül, olvastam mások kritikáit is a szóban forgó darabról, de arra sosem gondoltam volna, hogy ilyen szinten képes lesz magába szippantani a Red Dead Redemption 2 (a továbbiakban: RDR2 vagy Red Dead 2) világa.

Folytatás

Tokiói leszámolás – Tokyo Afterschool Summoners

Avagy rövidebb megnevezéssel Housamo egy olyan telefonos rpg ami egyszerre vág minket fejbe egy szórakoztató, ámde velős történettel és az elmebaj teljes skáláján végigfutó szereplő gárdával. Többet nem is kell mondani, nyitásnak, indulhat a harc!

Folytatás

Lövés, lövés és robbanás – Destiny 2

Destiny 2, avagy lehetséges jó történetet alkotni/folytatni egy, javarészt lövöldözős játéknak. Ha pedig a kedves játékos közösség vágyik egy sci-fis, némi poszt-apokaliptikus beütéssel rendelkező játékra, akkor a dobogósok között biztosan helyet foglal.

Folytatás

TOP 5 DOS-ból indítható retro game

Bár mindig imádtam a könyveket, bizony általános suli végén és a középsuli idején berobbant hozzánk is a számítástechnika, és mint a legtöbb gyerek esetében, az én fejemet is sikerült a játékoknak elcsavarniuk. Persze akkor még DOS-ból indítható játékokkal lehetett lazítani, és ahogy visszaemlékszem, valami fantasztikus grafikájuk volt. Hangsúlyozom, ez csak az emlékeimben él így.
A minap eszembe jutott az egyik kedvenc ilyen retro játékom, s ezen felbuzdulva elhoztam Nektek azt az öt retro game-et, amikkel én szívesen múlattam az időt suli után és a hétvégéken. Folytatás

Mortal Kombat vs. DC Universe

Jól bemutatja, hogy mennyire szeretem a Mortal Kombat játékokat, hogy kivétel nélkül mindet beszereztem, és a mai napig előveszem őket, legyenek akár PlayStation 2-őn vagy Xbox360-on. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok képben azzal, olykor mennyire is egysíkú a játék, és hogy mennyire egy kaptafára épül az egész, de meg kell hagyni, vannak napok, amikor az állandó megbízhatóság, vagyis esetünkben az ellenfél püffölése az, ami megnyugtatással tudja eltölteni egy játékos szívét.

Folytatás

Mesterek mestere – Fate/Grand Order

Aki már találkozott a Fate-széria bármelyik darabjával, az annyit biztosan tud róla, hogy a sorozatok alapjául az azonos nevű játékok szolgáltak, amik ugyan már nem annyira maiak, viszont szórakoztatóak. Viszont, hogy az újabb generációt is bevonzzák, kihoztak telefonra is egy játékot, még több történettel és legendás alakokkal. Ez pedig a Fate/Grand Order.

Folytatás

Kik a vérnyulak? – Deceit

Farkasok a bárányok között, vagy hogy pontosabbak legyünk, fertőzöttek az ártatlanok között. Sok játékot láttam már hasonló alapokal indulni majd csúfosan elvérezni, de eddig a Deceit beváltotta a hozzá fűzött reményeket – akárcsak a hasonló témával és  nyúl kabalával operáló Doubt manga.

Folytatás

Tesó a túlvilágról – Let it Die

Vagyis egy játék, amiben minden megtalálható korunk fétiseinek elvárhatóan: vagyis van benne harc, vér, lenge öltözékek – ennek ellenére a Let it Die mégsem nehezvető egy rossz játéknak, be is mutatom, hogy miért.

Folytatás

A magányos vándor kalandjai – Fallout 3

Bár a New Vegas volt, ami igazán – és végérvényesen – bevitt ebbe a világba, azért nem szabad megfeledkezni erről a kis gyöngyszemről sem, ami a Fallout 3. Fegyvereket csőre tölteni, deathclawokat elijeszteni a közelből, indul a géppuskaropogás.

Folytatás