Elég nekem csak meghallani azt a két szót, hogy battle royale és máris a plafonon vagyok. Mindenkinek megvan a maga kedvenc játékstílusa, de ez nekem sosem lesz az és bár rátaláltam a Immortal Soul: Black Survival névre hallgató játékra, ami némileg meglágyította a szívemet a kategória iránt, valószínű, hogy a […]
Continue Reading
Avagy a jó vagy legalábbis érdekes és sok időt lekötő játékokra mindig van igény. A mostani válogatás is ezen címkék jegyében született meg.
Continue Reading
Minden karakter szerethető a játékban a maga módján, de van öt olyan, akik különösen felkeltették az érdeklődésemet. Ki jobban, ki kevésbé szerethető oldalát mutatja kis karakterünk felé, de mindenképpen emlékezetesek.
Continue Reading
Avagy eddig sem volt bajom a Mitama csapatával, hiszen mind a már megszűnt Ayakashi: Ghost Guild, mind az Otogi közel állnak a szívemhez – itt azonban már érezhető az, hogy a fejlesztők kezdenek átmenni az otome gamek világának sűrűjébe.
Continue Reading
Gyerekkoromban még egy-egy játék elfért egy floppy lemezre (1,44 megabytos!), és bizony anno még így cserélgettük őket barátokkal, és az egyik ilyen lemez lett gyermekkorom egyik kedvenc játéka – a Tomb Raider és a Civilization mellett. És bár évek teltek el, mire megtudtam a valódi nevét, mivel a floppyn szereplő […]
Continue Reading
Talán senkinek sem kell bemutatnom a Theme Hospital nevű játékot a 90-es évekből, az az igazi építkezős, irányítós addikció, amit szó szerint nem lehetett letenni, és bizony már jó harminc éves ez a játék, így okkal nézünk kicsit furán a pixeles stílusára. Ám a készítőcsapat 2018-ban kiadta a méltó utódot, […]
Continue Reading
Szerintem minden gamernek vannak olyan régi, és kvázi elavult játékai, amihez rendre visszatér, annak ellenére is, hogy eljárt felette az idő, a grafika gagyi, és úgy egészében mindent tud arról, hogyan is vigye sikerre a küldetést, építse fel a birodalmat – vagy esetünkben vigye sikerre az állatkertet.
Continue Reading
Én nem játszom valami sokat mobilon – PC-n és konzolon annál inkább –, eddig a Sudokunak, a Pokémon Gónak, és Pou-nak sikerült megragadnia a figyelmemet, persze az említett háromból kettő játékban állatok is vannak, és így azért már sejthető, hogy miért sikerült megragadnia a Hay Day-nek.
Continue Reading
Creativerse, avagy modern Minecraft, de mégsem. Önálló játék, de mégsem. A játékos közösséget eléggé megtudja osztani eme felfogás ezzel a játékkal szemben; egyesek vádolják, mások dicsérik, és hogy őszinte legyek – valahol mindkét félnek igaza van. De lássuk is, hogy miért.
Continue ReadingKortól, nemtől, preferált játszó médiumtól mentesen a gamer közösség nagy részét, és az egyszerű hobbijátékosokat is nagyon hamar beszippantotta a Pokemon Go. Ez a játék egyszerre próbálkozik valami újat megmutatni nekünk, másrészről sokunkban kihasználja a meglévő nosztalgiát – de mindent csak az elejéről.
Continue Reading
