Finy Petra: Madárasszony

“A természet mindig emberséges, nem úgy, mint az emberek.”

Lassan két éve szemeztem a Madárasszonnyal, és nagyon szerettem volna szeretni, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

Folytatás

Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.”

Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a helyes hozzáállás (mert ugyebár nem ítélünk borítóról), de végül is jól sült el, mert egy kívül-belül szép, különleges könyvvel gazdagodtam.

Folytatás

Anne Rice: Új vámpírtörténetek duológia

Nem is olyan régen már írtam értékelőt Anne Rice egyik történetéről, A múmiáról. Most pedig rögtön két kötetet is célkeresztbe vettem, ugyanis múlt hónapban olvastam az Új vámpírtörténetek duológiát, azaz a Pandora, a vámpírt és a Vittorio, a vámpírt. Ugyan a szereplőket tekintve teljesen eltérnek a fent említett kötettől, mégis abban hasonlítanak, hogy Pandora és Vittorio önálló, saját történetét ismerhetjük meg.

Folytatás

Antoine Laurain: A piros notesz

“Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?”

A piros notesz remek kikapcsolódást nyújthat a nyári napokon bárkinek, aki odavan a francia hangulatért – vagy a szép noteszekért.

Folytatás

Richard Castle: High Heat

Bár a sorozat már két éve véget ér, én még szánalmasan le voltam/vagyok maradva a Nikki Heat–könyvekkel. Így hát fogtam magam, lekaptam a polcról a High Heatet, és nekiveselkedtem – és sajnos éppen olyan vegyes érzelmeket ébresztett bennem, mint a széria utolsó évada.

Folytatás

Naomi Alderman: A hatalom

“Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom.”

Naomi Alderman feminista disztópiája lenyűgöző módon mutatja be, mit tehet az emberekkel a hatalom vagy a félelem.

Folytatás

Locus-díj 2018: Kihirdették az idei nyerteseket!

Múlt héten szombaton, június 23-án Seattle-ben, a Science Fiction Museum and Hall of Fame-ben hirdették ki a 2018-as év Locus-díj nyerteseit.
A Locus Magazine közönségdíját 1971 óta adják át az előző évben megjelent művekre vonatkozóan. A kategóriák között azonban nem csak irodalmi művek szerepelnek, hanem kiadókat, magazinokat, szerkesztőket és többek között művészeket is díjaznak.

© www.tor.com

Folytatás

Robin O’Wrightly: Erelemkettő – duplán eszetlen szerelem (Erelem 2. rész)

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Legutóbb Robin O’Wrightly Erelem (eszetlen szerelem) című könyvéről írtam, az Erelem sorozat első kötetéről. A második kötet, az Erelemkettő idén szeptemberben kerül majd a könyvpiacra, azonban én már most hozom Nektek az értékelőmet, amely remélhetőleg kedvcsinálónak sem lesz utolsó. Köszönöm az írónőnek, Robinnak ezt a lehetőséget!

Folytatás

Robin O’Wrightly: Erelem – eszetlen szerelem (Erelem 1. rész)

Jártatok már Abszurdiában? Nem? Én már igen, még az év elején. Szerintem ez egy párhuzamos univerzum, amely majdnem olyan, mint a mi világunk azzal az apró különbséggel, hogy Abszurdiát Robin O’Wrightly alkototta meg, kifejezetten az Erelem (eszetlen szerelem) című könyve kedvéért. Igaz a nevet én találtam ki, pont az előbb – nincs levédve, lehet, hogy másnak is eszébe jutott már.


Figyelem! Ezt a könyvet senki se úgy vegye a kezébe, hogy most aztán elmerülök a romantikában, mert akkor csalódnia kell. Ha arra számít, hogy egy vicces, poénos könyvet fog olvasni, ami megnevetteti és még romantikával is fűszerezett, akkor viszont jó helyen jár. Folytatás

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

“Minden ember egyenlőnek teremtetett, amíg úgy nem döntünk, hogy te nem vagy ember.”

Colson Whitehead ott van nálam az idén megismert írók élvonalában. Nagyon remélem, hogy más könyvei is meg fognak jelenni magyarul, mert ha fele olyan jók, mint A föld alatti vasút, akkor itt van a helyük a polcomon.

Folytatás