Anne Rice: Új vámpírtörténetek duológia

Nem is olyan régen már írtam értékelőt Anne Rice egyik történetéről, A múmiáról. Most pedig rögtön két kötetet is célkeresztbe vettem, ugyanis múlt hónapban olvastam az Új vámpírtörténetek duológiát, azaz a Pandora, a vámpírt és a Vittorio, a vámpírt. Ugyan a szereplőket tekintve teljesen eltérnek a fent említett kötettől, mégis abban hasonlítanak, hogy Pandora és Vittorio önálló, saját történetét ismerhetjük meg.

Folytatás

Neil Gaiman: Death – Halál (Teljes gyűjtemény)

Képzelj el egy kb. 16 év körüli lányt. Fekete naci, fekete pántos felső, nyakában ankh kereszt, fekete haj, sötét smink. Haláli jó fej, ajkán huncut mosoly, bölcs és valójában időtlen idők óta létezik. Kortalan és amíg van élet, addig ő sem megy nyugdíjba…

„A halál oly természetes, mint a születés.”

Folytatás

Misztikus Egyiptom, avagy Anne Rice: A múmia

Anne Rice neve egybeforrt az idő során a vámpírtörténetekkel, melyek közül nem is egyet filmvászonra vittek. Csak hogy kettőt említsek, itt van mindjárt az Interjú a vámpírral, vagy A Kárhozottak királynője. Mindkettő fantasztikus alkotás. Azon ritka – számomra legalábbis – jelenség képviselői, ahol a film van olyan jó, mint a könyv. Anne Rice neve azonban nem egyenlő azzal, hogy vámpírtörténet, hiszen itt van egy másik misztikus, véres, szerelmes, egyenesen Egyiptomba repítő, A múmia címet viselő történelmi kalandregénye.

Folytatás

Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke

“A zene hol düh, hol eltökéltség, hol elfogadás, hol gyűlölet.”

Josh Malerman ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, az író harmadik könyve ugyanolyan különlegese hangulatú és talán még megosztóbb, mint elődei.

Folytatás

Tartsuk fent a Maszkarádét! avagy Vampire klánregények

*** SPOILERVESZÉLY! ***

A Vampire: The Masquerade (Vámpír: A Maszkabál) nevű szerepjátékot nem ismertem egészen tavaly tavasz végéig, amíg barátnőmtől meg nem kaptam a játékhoz írt tizennégy könyv közül öt klánregényt. Nagyon régen – még a Twilight előtt – szerettem meg a vámpíros történeteket és amikor felajánlotta, hogy nekem ajándékozza a saját példányait, madárkákat lehetett volna fogatni velem.

Folytatás

Ira Levin: Rosemary gyermeke

“Aki nem tud mindent, az mégiscsak boldogabb.”

Halloween közeledtével évről évre lekerülnek a polcról az olyan klasszikusok, mint Ira Levin kultikus regénye, mellyel a hatvanas években megújította a horror műfaját.

Folytatás

Josh Malerman: Ház a tó mélyén

„Miért van az, hogy a csillagok, bármily fényesen ragyogjanak is az éjszakai égen, nem tudják száműzni az éjszakát?”

Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.

Folytatás

Josh Malerman: Madarak a dobozban

“Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon.”

Josh Malerman első regényében egy rémisztő, sötét világba kalauzolja az olvasóit.

Folytatás

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014) – avagy A mindennel megáldott (?) lány

Kezdeném azzal a vallomással, így a harmadik zombi-story, a Kiéhezettek kapcsán, hogy úgy fest, engem nagyon is megfog ez a világ és a benne rejlő alternatívák. Nem, nem a vérfagyasztó horror-vonások, és azok a lehetőségek, amelyek opcionálisan brutális vérfürdővé silányíthatnak egy ilyen történetet, sokkal inkább azok a társadalomkritikai lehetőségek, amelyek benne rejlenek.

Folytatás

Az emberiség minden hülyesége ezerszer és még egyszer – avagy a World War Z kétszer

A World War Z talán az utóbbi évek legjobb példája annak a már-már közhelynek számító poénnak, hogy miért ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján. Megnéztem a filmet és valami nem tetszett – ezt bővebben lásd Catleen kritikájában. De valami mégis megfogott, talán az a nyomasztó érzés, amit hagyott, mindenesetre, mikor felbukkant a párom asztalán a könyv – mindig is buktam a könyvekre, amikből film is készült, kövezzetek meg érte – hosszas szemezgetés és vívódás után lecsaptam rá. Gondoltam, majd én ezt jól összehasonlítom, ám minél tovább jutottam a könyvben, annál nagyobb lett a kérdőjel. Mit fogok én ezeken összehasonlítani??? De hát szóltak előre, én viszont csak miután láttam, hittem, de alaposan meggyőződtem.

z4

Folytatás