Monika Feth: Az eperszedő

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni Monika Feth: Az eperszedő című könyvét. Nem tudtam, hogy krimi – bár a borító alapján azért érezhettem volna –, egyszerűen a címe keltett fel bennem egy kedves emléket. Ennyi volt az indíttatásom oka. És ez az indíttatás olyan erősnek bizonyult, hogy még az sem tántorított el, hogy a molyok csupán 62%-ra értékelték a kötetet.

Folytatás

Mire elég nyolc perc? – Ittzés Laura: Nyolc perc

Ittzés Laura: Nyolc perc című könyvének és nekem van egy minitörténetünk. Tényleg egészen mini. Még tavaly, akarom mondani tavalyelőtt, 2017-ben kezdődött, amikor a kötet megjelent. Azóta több mint egy év telt el, de megérte várni, mert egy nagyon jó történetet kaptam cserébe.

Folytatás

Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Nagyon kellemes és szép befejezése ez a kötet az Ambrózy báró esetei sorozatnak. Ha pedig figyelembe veszem a sorozat címét, akkor valójában teljesen hű is maradt hozzá ez a történet. Bennem mégis egy nagyon apró, szúró érzés alakult ki, amolyan parányi kis hiányérzet, vagy nem is tudom. Ettől függetlenül egy nagyon jó lezáró könyvet kaptam, aminek sikerült utolsó szavaival még a könnyeimet is kicsalnia a szemeimből.

Folytatás

Jeff Lindsay: Dexter Halott

Nyílt titok, hogy rajongója vagyok a Dexter-köteteknek, annak ellenére, hogy csak minden páratlan darab lett igazán ütős. Így kissé szomorkásan kezdtem bele az utolsónak kikiáltott darabba, a Dexter Halottba, de azt kell mondjam, csalódást keltő volt a könyv.

Folytatás

Szerb Antal: A Pendragon-legenda

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe.”

Szerb Antal könyve 1934-ben jelent meg. Az első megjelent kötetnek a Rózsakereszt volt a címe, később lett A Pendragon-legenda. Maga az író is járt ösztöndíjasként Angliában. Az egész történetnek van némi melankólikus hangulata. Film készült belőle.

Folytatás

Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt

Nem is olyan régen robbant a bomba a világban, amelynek következtében a média a #metoo kampánytól volt hangos. Megjegyzem nem is alaptalanul, hiszen a mások ellen elkövetett erőszak – legyen az akár nemi, akár családon belüli, akár egy utcai megfélemlítés – bűn, amit az elszenvedő hosszú idő alatt tud csak lelkileg feldolgozni, ha egyáltalán fel tudja dolgozni.
Robin O’Wrightly a nők ellen elkövetett erőszakra irányítja az olvasók figyelmét, #Wetoo – Kettős kereszt című könyvében.

Folytatás

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

Talán ennyire még sosem izgultam végig egy könyvet sem. Hétszázkét oldalon keresztül attól rettegtem, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a zárómondat, és azt kell mondanom, hogy ismét nem kellett Gyula bátyó írói munkájában és humorában sem csalódnom, ugyanis egy csodaszép borító alá rejtett, fantasztikus történetet kaptam.

Folytatás

Pillants be a szürke zónába! – Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma

Amikor elkezdtem olvasni még nem gondoltam, hogy ezt fogom végül mondani, de le a kalappal Hampuk Zsolt előtt. Első könyve, a Hatalomjátszma ugyan az én ízlésemnek nem teljesen hibátlan, azonban izgalmas, fordulatos, ízig-vérig gengszter krimi, megfűszerezve érzelmekkel és onnantól, hogy elkapja az embert nem is igazán akarja letenni.

Folytatás

Richard Castle: High Heat

Bár a sorozat már két éve véget ér, én még szánalmasan le voltam/vagyok maradva a Nikki Heat–könyvekkel. Így hát fogtam magam, lekaptam a polcról a High Heatet, és nekiveselkedtem – és sajnos éppen olyan vegyes érzelmeket ébresztett bennem, mint a széria utolsó évada.

Folytatás

Renée Rosen: Babaarc

Miután az elmúlt nagyjából egy évben szinte csak kritikai műveket és képregényeket (kutatómunka volt, esküszöm!) olvastam, éppen itt volt az ideje, hogy valami regényféleséget fogjak a kezembe. Bevallom, miután sarokba dobtam a törülközőt mondtam egy Philippa Gregory mű miatt – egyszerűen képtelen volt lekötni –, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy az agyam annyira elszokott a regényektől, hogy már nem is hajlandó befogadni őket. Aztán jött a Babaarc, ami egyből megragadott, én pedig fellélegeztem.

Folytatás