Chuck Wendig: Vészmadarak (Miriam Black 1. rész)

Most írjam azt, hogy „A hét meg a nyolcát!”, vagy azt, hogy „A macska rúgja meg!”? Nem és nem! Mégpedig azért, mert nem illene ilyen finom megfogalmazás ehhez a könyvhöz. Ebben a történetben ugyanis egy rettentően szabadszájú főhőssel – antihőssel(?) – van dolgunk, akinek bár megvan a maga stílusa, mégis Continue Reading

Helena Silence: Enigma duológia

*** SPOILERVESZÉLY!!! *** Sokkal könnyebb helyzetben lennék most, ha a duológiának csak az első részéről írnék. Az Enigma ugyanis egy ízig-vérig ifjúsági, ezen belül pedig inkább a pararomantikus könyvek közé sorolható. De van ennek a kötetnek egy folytatása, az Ezüsthíd, amellyel nem igazán tudok zöldágra vergődni. Nem volt rossz, de Continue Reading

Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

*** SPOILERVESZÉLY! *** Nagyon kellemes és szép befejezése ez a kötet az Ambrózy báró esetei sorozatnak. Ha pedig figyelembe veszem a sorozat címét, akkor valójában teljesen hű is maradt hozzá ez a történet. Bennem mégis egy nagyon apró, szúró érzés alakult ki, amolyan parányi kis hiányérzet, vagy nem is tudom. Continue Reading

Szerb Antal: A Pendragon-legenda

„Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe.” Szerb Antal könyve 1934-ben jelent meg. Az első megjelent kötetnek a Rózsakereszt volt a címe, később lett A Pendragon-legenda. Maga az író is járt ösztöndíjasként Angliában. Az egész történetnek van némi melankólikus hangulata. Film Continue Reading

Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt

Nem is olyan régen robbant a bomba a világban, amelynek következtében a média a #metoo kampánytól volt hangos. Megjegyzem nem is alaptalanul, hiszen a mások ellen elkövetett erőszak – legyen az akár nemi, akár családon belüli, akár egy utcai megfélemlítés – bűn, amit az elszenvedő hosszú idő alatt tud csak Continue Reading

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

Talán ennyire még sosem izgultam végig egy könyvet sem. Hétszázkét oldalon keresztül attól rettegtem, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a zárómondat, és azt kell mondanom, hogy ismét nem kellett Gyula bátyó írói munkájában és humorában sem csalódnom, ugyanis egy csodaszép borító alá rejtett, fantasztikus történetet kaptam.