A minap, mikor egy lábaszegett ismerősnek romantikus regényeket vadásztam a neten, a második-harmadik sorozat címeinek átböngészése után, feltűnt pár dolog. Például, hogy ordítóan ostoba címekkel operálnak a szerzők, amik egyszerűek, hatásvadászok és amellett, hogy már-már lakonikusan lényegre törőek, olyan halálos pontossággal irányozzák be a célcsoportot, mint egy amerikai mesterlövész. És […]
Continue Reading
Amikor Dmitry Glukhovsky pár hónapja Budapestre látogatott, részletesen beszélt arról, hogy a fantasztikum helyett most már inkább a realizmus érdekli, és azon belül is az orosz politika helyzetére akar rámutatni a Metró sorozat záró kötetével. Ez akár még jó is lehetne, ha egy olyan izgalmas utópiát vázolna fel, mint a […]
Continue ReadingVannak olyan könyvek – bár ez a jelenség filmek esetében talán gyakrabban előfordul –, amik csakis az eredeti sikere miatt kapnak folytatást, annak ellenére, hogy a történet ezt nem indokolja. Viszont vannak olyan esetek is, mikor bár az eredeti sztori teljesen lezártnak látszik, a folytatásnak mégis van értelme, sőt, az […]
Continue Reading
A Metró 2034 nem az előző történet folytatása. Egy vékonyka kötetet kapunk, ami ezúttal sokkal több elmélkedést, és sokkal kevesebb akciót tartalmaz. Hadd foglaljam össze egy mondatban: az író sehol sem találja a legendás történetet, és miközben ezen kesereg, néhány óra és 260 oldal után az olvasó is rájön, hogy […]
Continue Reading
Amikor a Metró 2033-ról beszélek, többnyire a számítógépes játék jut eszébe mindenkinek, az én első élményem viszont a regény volt, tehát megpróbálom elmesélni, hogyan szívott magába egy olyan világ, amilyenben egyébként soha, azaz SOHA nem szeretnék élni.
Continue Reading
A World War Z talán az utóbbi évek legjobb példája annak a már-már közhelynek számító poénnak, hogy miért ne ítélj meg egy könyvet a belőle készült film alapján. Megnéztem a filmet és valami nem tetszett – ezt bővebben lásd Catleen kritikájában. De valami mégis megfogott, talán az a nyomasztó érzés, […]
Continue ReadingMég a 85. Ünnepi Könyvhét során bukkantam rá erre a gyöngyszemre. Már a borítója magával ragadott, aztán a hátoldal, ahol világvégét és élőhalottakat ígértek azonnal rávett a kötet megvásárlására – akkor még nem tudtam milyen jól döntöttem. Van abban valami furcsa eufória, mikor egy jó történet kifacsarja a lelkünket!
Continue ReadingHála az Éhezők Viadala sikerének, az utóbbi években egyre több és több YA disztópiával találkozhatunk a könyvesboltok polcain, amik néha több, néha kevesebb sikerrel dolgozzák fel a témát. Szerencsére Marie Lu Legendája az előbb kategóriába tartozik.
Continue ReadingMég a kezdetektől – sőt, a kezdetek előttől, még azelőtt, hogy kijött volna a film – követem ezt a sorozatot, és mindig izgatottan vártam a következő kötetet, de ez… Ez most valahogy nem talált be.
Continue ReadingVedd az Éhezők Viadalát, vond ki belőle az erőszak nagy részét, adj hozzá egy kis Nagy Ő-feelinget, egy csöppnyi luxust, és öntsd le egy adag cukormázzal, és akkor nagyjából megkapod a Párválasztót.
Continue Reading
