Robin O’Wrightly: Emlékkönny – Egy igen-zet története

Robin O’Wrightly az egyik legtermékenyebb író, akivel az elmúlt egy évben megismerkedtem. Csupán idén három könyve jelent meg és nincs vége a sornak, ugyanis szeptemberben várható kettő saját és egy közös szerzemény, amelyet Krencz Nórával együtt alkottak. Robin nem ragadt le egy műfajnál, színes a tárháza, a repertoárból pedig most egy családregényt hoztam, amely az Emlékkönny címet viseli.


Folytatás

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek trilógia

Az elmúlt időszakban a nehezebb hangvételű, mély tartalmú köteteket részesítettem előnyben (Robin O’Wrightly: #Wetoo – Kettős kereszt, William Golding: A legyek ura, Szaszkó Gabriella: Maradj velem, Itó Projekt: </Harmónia> és Diana Soto: Csak a bolondok boldogok), ezekről olvashattatok tőlem, úgyhogy már nagyon itt az ideje egy könnyedebb olvasmánynak. Akarom mondani rögtön háromnak, hiszen Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek trilógiáját hoztam most el nektek.

Folytatás

Rosie Walsh: 7 nap szerelem

A jövő talán olyan testetlenül lebegett előttünk, mint egy álom gömbölyű széle, de mi mindenképpen a részei voltunk. Együtt.”

El tudom képzelni, hogy a könnyed, nyári romantika és a chick lit kedvelői számára egész kellemes kikapcsolódást nyújthat ez a könyv, de nem ajánlanám nyugodt szívvel. Ugyanis kiderült, hogy én túl szkeptikus vagyok ehhez a műfajhoz.

Folytatás

Szabó T. Anna: Senki madara

“Ha madarat szeretsz, égbolt légy, ne kalitka.”

Szabó T. Anna első kisregénye egy csodaszép, varázslatos és költői mese felnőtteknek.

Folytatás

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

“A lelket titkok zárják körül, titkok falják folyamatosan, titkok rombolják királyságát és hagyják jogarát törötten a porban.”

A firenzei varázslónővel Salman Rushdie bebizonyította, hogy nem kell gyerekkönyvet írni ahhoz, hogy elvarázsolja az olvasóit egy csodálatos mesével.

Folytatás

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

Talán ennyire még sosem izgultam végig egy könyvet sem. Hétszázkét oldalon keresztül attól rettegtem, hogy vajon mi lesz a vége, mi lesz a zárómondat, és azt kell mondanom, hogy ismét nem kellett Gyula bátyó írói munkájában és humorában sem csalódnom, ugyanis egy csodaszép borító alá rejtett, fantasztikus történetet kaptam.

Folytatás

Antoine Laurain: A piros notesz

“Hány és hány dolgot teszünk meg vajon elvből, meggyőződésből, neveltetésből, pedig úgy nyomja a lelkünket, és nem is változtat semmit az események menetén?”

A piros notesz remek kikapcsolódást nyújthat a nyári napokon bárkinek, aki odavan a francia hangulatért – vagy a szép noteszekért.

Folytatás

Richard Castle: High Heat

Bár a sorozat már két éve véget ér, én még szánalmasan le voltam/vagyok maradva a Nikki Heat–könyvekkel. Így hát fogtam magam, lekaptam a polcról a High Heatet, és nekiveselkedtem – és sajnos éppen olyan vegyes érzelmeket ébresztett bennem, mint a széria utolsó évada.

Folytatás