A kissé vérszegény hetedik évad után a sorozat alkotói is belátták, tavalyi tévedéseiket, és ki is javították őket, így a nyolcadik évad komoly fordulatokkal tűzdelt, izgalmas, vicces, és szívszorító egyszerre – de akad két dolog, ami azért még mindig nagyon csípi a csőrömet.
Ahogy a múlt heti epizód, úgy a mostani sem volt teljesen telitalálat, és tekintve, hogy a jövő héten már itt a finálé, kissé érthetetlen számomra, hogy miért egy félig filler, félig badass epizódot készítettek.
Egy kicsit felemásra sikeredett ez az epizód, és úgy érzem, mintha annyira akarnák a készítők fokozni a nagy csatát, hogy elfelejtették, azt bizony elő is kell készíteni nem csak bedobni az utolsó pillanatban.
Nagy átlagban kétfajta gyerek szokott előfordulni a vásznon, mint ellenfél. Az egyik a hosszúhajú vízihulla kategória, a másik pedig a démongyerkőc – bár a kettő sokszor keresztezi egymást. Nem úgy mint az Ash vs Evil Dead eheti epizódjában, ami a Baby Proof névre hallgat.
Ahogy már a múlt héten is sejtettem, az Elvis Presley kaland egy utolsó pihenőnap volt a sorozat történetében, mert a mostani epizódban jócskán belehúzunk az eseményekbe. A csapat olyan ellenséggel nézz szembe, amilyennel korábban még sosem, és hiába van itt a sötét varázslatok mestere, van, amikor már ő is kevés a feladathoz.
Egyetlen egy okom volt arra, hogy belekezdjek az Instinct című CBS sorozatba, méghozzá a főszereplő, Alan Cumming, akinek hatalmas rajongója vagyok, és mindent megnézek, amiben játszik – és ez nem vicc!
Azt hiszem, az eheti epizód rendkívül jó összefoglalója a Legends of Tomorrow-nak: egy kicsit vicces, egy kicsit félelmetes, egy kicsit összevissza, és nem kicsit remekül megírt.
Ahogy már múlt héten is írtam, Ray a csapat legérzelmesebb tagja, és pont emiatt került most igazán nagy bajba, és az ezt követő eseményeknek nem lenne sok értelme, ha nem a mindenkit megmenteni kívánó Ray lenne a középpontban.
A Legendák ezúttal ismét bajba kerültek, ami egyáltalán nem meglepő azoknak, akik figyelemmel kísérik a sorozatot, ám mindezek közepette kaptunk egy igazán érdekes és jellemformáló történetet. Hajóra fel!
Azt el kell ismerni, hogy a Legendák alkotói remekbeszabott fillereket tudnak készíteni, ami ugyan nem viszi előre a fő szálunkat, de rendkívüli módon mélyíti szereplőink jellemét. Az eheti epizódban Zari lelkébe láthattunk bele, de, ha jobban belegondolok, nem csak az övébe.
