Kicsit bajban vagyok az eheti Odaát résszel: félreértés ne essék, rossznak egyáltalán nem mondható, sőt, az izgalmak, a sztori, valamint a karakterábrázolás terén is bőven megütötte a mércét, akárcsak az elődje. A felszínen valóban minden a legnagyobb rendben van, azonban ha kicsit mélyebbre ásunk, már találni itt egy-két olyan dolgot, Continue Reading
Viccesek ezek az alkotók, mert mindig tudják, hogyan kell átverni a közönséget – ezt általában negatív értelemben teszik, azonban erre a hétre egy nagyon ügyes kis “átverés” jutott az új Odaát epizódra. A széria egy hét kihagyás után folytatódott egy rendkívül ütős résszel, ami ugyan számomra az elődjét nem szárnyalta Continue Reading
Így kell ezt csinálni, kérem szépen – a múltheti csalódás után szerencsére ismét egy remek epizóddal ajándékoztak meg minket az Odaát alkotói, úgyhogy a számításaim bejöttek, hála Robert Berensnek. Ugyan most sem haladt olyan sokat a cselekmény, mégis annyi minden történt, hogy őszintén szólva időm sem volt ezen gondolkodni egészen Continue Reading
A fenébe is, hogy mindig közvetlenül azután kell csalódnom, amikor épphogy visszakaptam a reményt! Egy remekre sikeredett premier után már a második epizódban kibuktak azok a problémák, amik miatt évek óta tépem a számat. A Buckner-Leming írópárost már rég meneszteni kellett volna, úgyhogy még szerencse, hogy az utolsó évadban járunk – Continue Reading
Ismét itt az október, és eljött az Odaát legutolsó évadának ideje is: az utóbbi pár évben vegyes érzelmekkel álltam a sorozathoz, leginkább a pocsék írói döntések armadája miatt, ám mindezek ellenére sem tudtam abbahagyni. A felemásra sikeredett tizennegyedik évad azért a végére adott okot a reményre, és Dabbék egy nagyon Continue Reading
By Ixi Azt hiszem, az idei is egyike azoknak a nyaraknak, amikor nem a nyaralást, a szabadságot vagy a szünidőt vártuk. De nem ám, hiszen a Stranger Things újabb évada sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, mint a balatoni csónakázás, vagy a szomszéddal való tollasozás. És július 4.-én végre meg is érkezett, hogy mindenki ráragaszthassa Continue Reading
Íme a másik sorozat, amit szerettem volna részenként végigvinni, de eben is ugyanúgy közbeszólt a félév vége, mint az Into The Badlandsnél. Viszont mégis illene összefoglalni az évadot, hiszen sokat fejlődött az előző óta, és szinte minden rész olyan izgis volt, amilyen csak lehetett, úgyhogy csapjunk is bele!
Szó szerint vergődök, ha a Trónok harcáról vagy a kritikájáról van szó – addig húzom, ameddig csak lehet – vagy még azon túl is –, és ez sokkal többet árul el a sorozat utóbbi időben mutatott minőségéből, mint azt korábban hittem.
De nehezen mennek nekem manapság ezek a Trónok harca beszámolók, míg korábban tűkön ülve vártam a szériát, azóta az elmúlt évadokban inkább félelem tölt el egy-egy epizód előtt. És bár valahol élveztem az előző csatát, a butaságokat kevésbé, és azt kell mondjam, ebben az epizódban is a butaságé a főszerep, Continue Reading
Szó szerint tűkön ülve vártam az eheti epizódot, mivel már a címe is biztosított róla, hogy itt és most egy brutális csata jön, ráadásul másfél órában, amikor izgulhatok szó szerint mindenkiért, akit kedvelek vagy nem kedvelek. Egyúttal egy kissé rendhagyó kritika érkezik, kevés történetleírással, ám sokkal több véleménnyel.
By 
By 
By 
