Jöhet egy jó kis Valentin napi rész? Oké, tudom, nagyon nincs szezonja, mikor ezt írom, de ez egy ilyen rész lesz, akár februárban olvassátok, akár nem. Érdekelnek a boszorkány hagyományok és ünnepek? Akkor ez a rész különösen tetszeni fog.
A múltkori, ismételt csalódás után ezen a héten sikerült az Odaát alkotóinak egy jó epizódot összehozniuk – már ami a történetet illeti. A karakterizáció szempontjából viszont még mindig elég nagy bajban vagyunk, és némely szereplő kapcsán úgy érzem, végzetes sérüléseket szenvedtek. Úgy gondolom, ezeket rettenetesen nehéz lesz helyretenni – sőt, a széria jelen állása szerint nem is vetnék hitet abba, hogy ez valaha megtörténik –, az meg még hatalmasabb blama lenne, ha megpróbálnák a szőnyeg alá söpörni az egészet. Az pedig már csak hab a problématortán, hogy bármelyik verziót esélyesnek látom megvalósulni.
Hol is hagytuk abba a múlt héten? Ja igen, épp csak belekezdtünk az évadba. Sabrina bizony ebben a részben is határokat feszeget, mint az elsőben, de egészen más értelemben. Hogy milyeneket is? Mindjárt kiderül! Folytatás
Egy hatalmas csalódás után ismét nem tudok túl sok pozitívumot mondani az eheti Odaát részről. Alapvetően, attól még, hogy nem tetszik egy történet- és/vagy karakterív, lehet úgy kivitelezni egy filmet vagy epizódot, hogy az végül, összességében mégis élvezhető legyen. Azonban itt rossz döntések egész halmazáról beszélhetünk, amiből az idő elteltével az alkotók nemhogy tanulnának, hanem elkövetik újra és újra ugyanazokat a hibákat, sőt még rosszabbakat is. Én úgy érzem, nincsenek megvalósíthatatlan követelményeim egy sorozattal szemben sem, sőt, számtalan egykori rajongónak már sokkal korábban elege lett, úgyhogy ha már az én türelmem is fogytán van, akkor ott tényleg nagy bajok vannak. Figyelem, erősen spoileres kritika következik!
Ez a nap is eljött. Mikor befejeződött az első évad, már nagyon vártam a következőt, de aztán ahogy telt az idő, kissé megfeledkeztem róla. Az elmúlt napokban viszont tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem az új részeket, és be kell vallanom, nehezemre esik megállni, hogy ne daráljam le egyben az egész évadot. Úgy viszont túl gyorsan véget érne a móka, ráadásul valószínűleg meg is buknék miatta, úgyhogy hagyok egy kis időt a részek között, és ti is hetente, minden szerdán olvashattok majd az új részről.
Fáj a szívem. Na, nem azért, mert a Game Night címre hallgató epizód olyan pocsékra sikeredett volna – főleg a múltkori, kicsivel gyengébb felvonás után –, hanem leginkább azért, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy az alkotók fel fognak áldozni egy remek karakterívet a drámaiság oltárán, és újra ezerszer ismételt fordulatokat dobálnak be, amik már anno is rettenetesen idegesítőek voltak, így az összkép jelentősen roncsolódik. Nem azt mondom, hogy a showrunner cserét követően Singertől és Dabbtől vártam a megváltást, de legalább egy kicsit fel szerettem volna lélegezni.
A címet olvashatva kérdezhetnétek: “Buttercup, csak szólunk, hogy április van, ha nem tűnt volna fel… Szóval miért is írsz most egy karácsonyi epizódról?” A válasz nagyon egyszerű. Mert egy szétszórt egyetemista vagyok, aki az idő kilencven százalékában a világát nem tudja, és csak ma tudtam meg, hogy volt egy spéci karácsonyi epizód. Szép volt, Buttercup, csak így tovább, pont olyan jól megy ez az időbeosztás dolog, mint eddig… Na mindegy, ez nem változtat semmit azon, hogy ez a special milyen király is volt.
Egy összességében meglehetősen élvezhető előd után az eheti Odaát rész már nem tudott annyit kínálni, mint a múltkori negyvenöt perc. A Don’t Go in the Woods sem volt rossz, sőt, a kötelezőt ez a sztori is hozta, ám annyira hű de nagyon kiemelkedő sem volt. Új szörnyetegünk azért szerencsére most is akadt, aminek viszont a háttértörténete sokkal érdekesebb és hátborzongatóbb volt, mint maga a lény.
Minden csoda három napig tart, az Odaát esetében pedig körülbelül mindössze három másodpercig, így biztos voltam benne, hogy a múltkori happy end nem tart majd sokkal tovább, mint eddig bármilyen pozitív fordulat a széria esetében. Ez egyébként alapjában véve nem is baj, mert kell a konfliktus, hogy előrébb haladjunk a történettel, teljesen nyugodtak azért mégsem lehetünk.
Egy hónap kihagyás után újra képernyőkön az Odaát, és egy nem is akármilyen epizóddal tértek vissza kedvenc vadászaink. Legutóbb igencsak szorult helyzetben lett vége a szezon első felének, a folytatásban azonban – a szériától szokatlan módon – pozitív, reményteljes irányba terelődött a cselekmény. A tökéletesen felépített és kivitelezett epizódba még egy teljesen új szörnyeteg bemutatása is belefért, úgyhogy tényleg nincs okom panaszkodni ezúttal. Folytatás
