A Renegátok (2017) a kritikának is ellenáll

Az igazi feel-good akciófilmek szerelmeseként mi sem lehetett volna jobb zárása a nyaramnak, mint közel két órán át élvezni a Renegátok (2017) nagy vonalakban kiszámítható és klisséktől sem mentes, egészében véve mégis abszolút szórakoztató, laza és jó humorú cselekményét. Nem lesz ugyan top kedvenc, de ha a jövőben könnyed és ütős szórakozásra vágyom, biztosan eszembe fog jutni.

Folytatás

Himmler Agyát Heydrichnek Hívják

Minden alkalommal, amikor második világháborús film elé kerülök, elfog egy érzés, és bár amit látok az általában borzalmakról számol be, nem tudom elkapcsolni a TV-t és nem tudok nemet mondani az alkalomra, amikor moziban láthatok ilyet. Ezúttal sem hagytam ki a lehetőséget.

Folytatás

Hungarocon 2017

Ha valamit csak hallomásból ismer az ember, akkor két dolog történhet: vagy hisz a pletykáknak, legyenek azok jók,- vagy rosszak és nem foglalkozik vele többé, vagy elindul, hogy kiderítse az igazat, és a saját szemével is megbizonyosodjon róla. Nos, pontosan ez utóbbi történt velem az idei Hungaroconon.

Folytatás

Szabó Benedek és a Galaxisok – Bánkitó 2017

A Bánkitó Fesztivál a maga bájával minden évben beszippant, tópart, csodálatos előadók és színes civil programok garmadája várja a fesztiválozót. Ezért is nem lepődöm meg, hogy idén is remekül éreztem magam, a hangulat nem is lehetne családiasabb, napközben a sétányon sétálva legalább három ismerős jön szembe mosolyogva, a fűben társasozó emberek, a vízben unikornisok, dinoszauruszok, rózsaszín fánkok. Aztán leszáll az este és a víz tükre már nem a fejes, bomba vagy bármi egyéb, fantáziadús ugrástól fodrozódik, hanem a Tószínpadon beinduló koncertek hangjaitól. Ilyen koncert volt a már jól megszokott, hosszú ideje minden évben feltűnő Szabó Benedek is.

Folytatás

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

„Minden kalóz ennyire bolond?  Igen…”

Folytatás

Múzeumok éjszakája 2017

Idén is eljött az egyik kedvenc rendezvényem az évben, így hát úgy döntöttünk a barátommal, hogy ismét nekivágunk a fővárosnak, hogy felfedezzük a programban részt vevő múzeumokat. Idén is rengeteg volt a lehetőség, amiknek sajnos csak töredékét tudtuk bejárni, de azért így is megérte.

Folytatás

Tavaszi MondoCon 2017

A sorban állva – amibe igazából nem is kellett volna beállni, (köszi Hanama) egy lánytól megkérdtük, hányadik conja az aznapi. Azt felelte ez a második.  Hanamával felnevetünk. Milyen édes… Mi nyolcadik éve járunk ki, és már egy idő óta nem számoljuk  hányadik alkalom…

Folytatás

Erre jutott a Disney – Szépség és a Szörnyeteg (2017)

Hosszú-hosszú a történetem ezzel a történettel. Kezdjük ott, hogy korábbi egyetemi pályafutásom legelején találkoztam a ténnyel, hogy a A szépség és a szörnyeteg eredetije 1756-ból, egy francia író, Jeanne-Marie Leprince de Beaumont tollából származik. Három évvel később ebből a témából szakdolgoztam, és ennek apropóján az istenített 1991-es Disney mesét a legnagyobb szeretet mellett cincáltam darabokra. Nem túlzok tehát, ha azt mondom, attól a pillanattól fogva, hogy megjelentek az első képek, tenyeremet dörzsölgetve vártam a Szépség és a Szörnyeteg élőszereplős Disney feldolgozást – és titkon reméltem, hogy sikerül végrehajtaniuk azt a csodát az adaptációval, amelyet két éve a Hamupipőke (2015) esetében is láthattunk, hogy kapunk egy jól átgondolt, motivált, árnyalt(abb) karakterekkel dolgozó és aránylag logikusan felépített, felnőttek számára is emészthető történetet. Úgy gondolom, ennek a legújabb A szépség és a szörnyeteg adaptáció messzemenőkig eleget is tett.

Folytatás

Leander Kills Koncert Élménybeszámoló – 2017.03.25.

„Én csak élni szeretnék, és nem túlélni!”

Lassan szokássá válik, hogy körülbelül négyhavonta elérkezik egy Budapesti Leander Kills koncert én pedig természetesen ott üvöltök az első sorban, mert miért is ne. Most sem volt ez másképp.

Folytatás

Adamantium csontú John Wick és az olasz maffia meséje: 2. felvonás (2017)

Azzal az előfeltevéssel ültem be a moziba a minap, hogy majd most jól megírom, mekkora királyság lett a John Wick: 2. felvonás. És kétségtelen, a John Wick 2. jó lett – amennyiben elvárásaink arra az egyre szorítkoztak, hogy újabb két órán keresztül legeltethessük a szemeinket Keanu Reeves fantasztikus harcművészeti felkészültségén, amelyet hulla dizájnos öltönyében prezentál és nosztalgikus elégedettséggel nézzük meg az első film legkiválóbb ölési jeleneteit újra. És újra. És újra…

Folytatás