Sally Rooney: Baráti beszélgetések
“Érezted már úgy, hogy nem tudod, mihez kezdj az életeddel?” Sally Rooney első regényével – ahogy később a Normális emberekkel is – az önmagukat kereső fiatalokat szólítja meg.
Continue Reading 
Sally Rooney: Normális emberek
“[…] úgy érezte, mintha a személyisége saját magától függetlenül létezne, mintha mások véleménye formálná, nem pedig ő maga hozná létre.” Ha valaha könyvet írnék, tökéletesen elégedett lennék olyan végeredménnyel, mint a Normális emberek. Sally Rooney második regénye csodálatos, kivételes történet a kötődésről és a fejlődésről.
Continue Reading
Stacey Halls: Familiárisok
“Egy falmiliáris szellem megjelenése egy boszorkány jelenlétének a legbiztosabb jele.” Stacey Halls debütáló regénye a pendle-dombi boszorkányok történetén keresztül mesél a tizenhetedik századi női létről, a babonákról és a hatalomról.
Continue Reading
Michel Bussi: Fekete vízililiomok
“Monet a vízililiomok tükrében figyelte a saját halálát, és megörökítette a vásznon. Vízililiomok. Feketében!“ Michel Bussi francia krimiíró tökéletesen ötvözi a festészet és Claude Monet iránti rajongást egy izgalmas bűntény felderítésével. A Fekete vízililomok lebilincselő nyomozásra hívja olvasóit a festői Givernybe, a bájos normandiai faluba, ami annyiszor megihlette Monet-t.
Continue Reading
Gabriel Tallent: Drága kis szívem
“Attól, hogy rajtad kívül mindenki hisz valamit, még nem biztos, hogy nem neked van igazad.” Gabriel Tallent magasra tette a mércét az első könyvével: a Drága kis szívem egy gyönyörűen megírt, brutális és torokszorító történet a családon belüli erőszakról.
Continue Reading
Tommy Orange: Sehonnai
“Az emlékek vagyunk, amikre nem emlékszünk, amik bennünk élnek, amiket érzünk, amik énekre, táncra és imára késztetnek.” Nem sok közöm volt eddig a szó hagyományos értelmében vett indiános könyvekhez. Talán csak Az utolsó mohikánt olvastam, és azért sem voltam oda, kivételesen jobban tetszett a film. Viszont a Sehonnai azonnal felkeltette […]
Continue Reading
Naomi Alderman: Engedetlenség
“A hallgatás nem képesség. Nem erő. A hallgatás az az eszköz, amelynek révén a gyengék gyengék, az erősek pedig erősek maradnak. A hallgatás az elnyomás módszere.” Az Engedetlenség Naomi Alderman első regénye. A világsikert meghozó A hatalom szintjét nem ugrotta meg, de nem csalódtam az írónőben; ez is egy nagyon lebilincselő és […]
Continue Reading
Jim Crace: Az utolsó aratás
“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.” Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a […]
Continue Reading
Naomi Alderman: A hatalom
“Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom.” Naomi Alderman feminista disztópiája lenyűgöző módon mutatja be, mit tehet az emberekkel a hatalom vagy a félelem.
Continue Reading
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
“Minden ember egyenlőnek teremtetett, amíg úgy nem döntünk, hogy te nem vagy ember.” Colson Whitehead ott van nálam az idén megismert írók élvonalában. Nagyon remélem, hogy más könyvei is meg fognak jelenni magyarul, mert ha fele olyan jók, mint A föld alatti vasút, akkor itt van a helyük a polcomon.
Continue Reading
