Sarah Winman: Csendélet

“Az idő gyógyít. Többnyire. Néha nem kellő gonddal. Óvatlan pillanatokban visszatér a fájdalom, és emlékeztet az elmulasztottakra. A forrpontra, ahol minden megtörténhetett volna. De aztán elmúlik. A tél tavasszá szelídül, megjönnek a fecskék. Új test közelsége az ágyban. A szépség minden szükségletet fedez. A munka kitölti az életet, az eszmecserék […]

Continue Reading

Rose Tremain: A kegyelem szigetei

“Az égvilágon mindenről lehet beszélni, de csakis őszintén érdemes.” A kegyelem szigetei Rose Tremain legújabb magával ragadó regénye, ami nem csak borítójával, de a szavaival is gyönyörködteti olvasóit.

Continue Reading

Sally Rooney: Normális emberek

“[…]  úgy érezte, mintha a személyisége saját magától függetlenül létezne, mintha mások véleménye formálná, nem pedig ő maga hozná létre.” Ha valaha könyvet írnék, tökéletesen elégedett lennék olyan végeredménnyel, mint a Normális emberek. Sally Rooney második regénye csodálatos, kivételes történet a kötődésről és a fejlődésről.

Continue Reading

Michel Bussi: Fekete vízililiomok

“Monet a vízililiomok tükrében figyelte a saját halálát, és megörökítette a vásznon. Vízililiomok. Feketében!“ Michel Bussi francia krimiíró tökéletesen ötvözi a festészet és Claude Monet iránti rajongást egy izgalmas bűntény felderítésével. A Fekete vízililomok lebilincselő nyomozásra hívja olvasóit a festői Givernybe, a bájos normandiai faluba, ami annyiszor megihlette Monet-t.

Continue Reading

Gabriel Tallent: Drága kis szívem

“Attól, hogy rajtad kívül mindenki hisz valamit, még nem biztos, hogy nem neked van igazad.” Gabriel Tallent magasra tette a mércét az első könyvével: a Drága kis szívem egy gyönyörűen megírt, brutális és torokszorító történet a családon belüli erőszakról.

Continue Reading

Tommy Orange: Sehonnai

“Az emlékek vagyunk, amikre nem emlékszünk, amik bennünk élnek, amiket érzünk, amik énekre, táncra és imára késztetnek.” Nem sok közöm volt eddig a szó hagyományos értelmében vett indiános könyvekhez. Talán csak Az utolsó mohikánt olvastam, és azért sem voltam oda, kivételesen jobban tetszett a film. Viszont a Sehonnai azonnal felkeltette […]

Continue Reading

Naomi Alderman: Engedetlenség

“A hallgatás nem képesség. Nem erő. A hallgatás az az eszköz, amelynek révén a gyengék gyengék, az erősek pedig erősek maradnak. A hallgatás az elnyomás módszere.” Az Engedetlenség Naomi Alderman első regénye. A világsikert meghozó A hatalom szintjét nem ugrotta meg, de nem csalódtam az írónőben; ez is egy nagyon lebilincselő és […]

Continue Reading

Jim Crace: Az utolsó aratás

“Azt mondják, a szem ékesebben szól, mint a száj, és halkabb suttogást meghall a fülnél.” Annyira gyönyörű ez a könyv, hogy amint megláttam, teljesen belezúgtam. Olyan, mint egy festmény, a színei is nagyon harmonikusak és olyan simogatnivaló a tapintása, hogy legszívesebben egész nap fogdostam volna. Tudom, hogy nem ez a […]

Continue Reading