A One Piece filmek panteonjában következzék – az erősen Zoro központú ötödik film – a Curse of the Sacred Sword. Igaz, bár jobban szeretem a negyedik részt (lásd itt), de ez is a maga módján egy remek film a hatalommániáról, a régi barátokról, és a szerelem erejéről.
Nem fogok belemenni, hogyan is akadtam rá erre a könyvre – aki egy kicsit is ismer, az tisztában van a Castle-mániámmal. Ugyanakkor viszont be kell ismernem, hogy a három novellát, ami megelőzi ezt a kötetet, nem olvastam – van egy elvem, miszerint nem fizetek olyan könyvért, ami nem létezik „manuális” Continue Reading
Nos, Norihiro Yagi mangája az egyik, ha nem a legkedvesebb számomra az elmúlt évekből, szóval ne csodálkozzatok, ha kicsit elfogult leszek vele szemben. De akinek már volt hozzá, vagy a belőle készült animéhez szerencséje, az meg fogja érteni miről is csicsergek.
Mivel ma nagyon jó kedvem van és remélhetőleg ennek még a kolinet sem fog betenni, így megragadom a gyeplőt, felkapom a shotgunt és megyek FERTŐZÖTTET ölni. Igen, kedves kis díszburzsujok, a The Last of Us című remekműben ugyanis nem ZOMBIK vannak, hanem FERTŐZÖTTEK. Vagy nyugodtan kövezzetek meg, ha időközben az Continue Reading
Spoiler– Riadó! Riadó! Van-e szoba kiadó? Na, jó, a lényeg hogy tényleg lesz benne egy-két extra infó azoknak, akik csak az animét látták, de a mangához még nem volt szerencséjük. Bár ilyen elég kevés lesz, azért egy figyelmeztetés erejéig őket is megtisztelem. Szóval, függöny fel és következzék 2013 méltán legjobb Continue Reading
Rifle, shotgun, és minden mi kicsit is veszélyes és Keitaro Takahashi nem spórolt velük. 2012-ben animévé avanzsált mangája, a Jormungand ugyanis nem kisebb helyekre és helyzetekbe visz minket, mint a Közel-Kelet és a gyermekkatonák helyzete vagy a jó öreg Amerika és rasszizmusa. „Felfalhatom az öt kontinenst. Elnyelhetem a három óceánt. Continue Reading
Nemsokkal azután láttam ezt a filmet, hogy a Mondo megjelentette róla a cikkét, ám másodszorra is meg kellett néznem, hogy jobban felfogjam azt a 111 percet, ami a Tekkonkinkreet névre hallgat.Kedves Taiyo Matsumoto, le a kalappal előtted, 2007-ben is és most is, ugyanis, bár nem hiszek a „tökéletes film” címszóban, Continue Reading
A második évadban már nem annyira tették magasra a lécet, mint az előzőnél. A drámai jelenetek megszaporodtak, mondjuk ezt a humor még mindig tudta ellensúlyozni- kisebb-nagyobb sikerrel persze. A láncszemek még mindig találóak, mondjuk a részek lezárása egynéhány helyen kissé elcsépelt lett, példának okáért nekem a favorit részem a madárijesztő-láncszemes Continue Reading
Hát igen kedves birkanyáj, ma szemet hunyok rendhagyó game/horror mániámon és fehér tálcán kínálok fel nektek egy jóféle B-sorozatot, a Rémvadászokat (leánykori nevén: Special Unit 2).
Mint egyetlen „könyv szűznek” a csapatból, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy szinte minden előismeret nélkül nézzem végig a Végzet Ereklyéi- Csontváros c. remekművet. Nos, íme, a rövid összegzés: Megnéztem. Nem tetszett. Kifejezetten téptem tőle a hajamat és nem azért, mert a színészek kissé nagyon ripacskodnak, vagy hogy történet ritka Continue Reading
By 
By 
