A COVID-idők furcsa örömeinek egyike, amikor Netflixen jó egy hónapja elérhető filmet nézhetünk meg a moziban, (sajtó)premierként. Így kerültem kapcsolatba a Lőpor turmix című, műfaja szerint, véleményem szerint leginkább neo(n) noir akcióvígjátékként aposztrofálható, kellemes szórakozást biztosító alkotással is, melyet augusztus közepén volt lehetőségem megtekinteni a szélesvásznon.
Continue Reading
Nem szeretek egy film megnézése előtt kritikát olvasni, mert egyrészt általában másként szoktam vélekedni az adott műről, mint a cikkíró, másrészt pedig nem szeretem befolyásolni magam. Minden óvatosságom ellenére néha-néha azért belefutok egy-egy elemzésbe, és amit a Kingsman: Az aranykörről olvastam, mind negatív volt, emiatt kicsit félve ültem be a […]
Continue Reading
Az utóbbi pár évben teljesen elegem lett a frissen moziba került “vicces” filmekből. Semmi sztori, semmi tehetség, csak kiválogatnak pár színészt, akiknek ismerős lesz számunkra a feje, a filmben végig visítoznak és ordibálnak, mert lusták voltak szövegkönyvet írni, és azt hiszik, elég ha végig annyi az összes poén, hogy valaki […]
Continue Reading
Nem túl nagy újdonság, hogy szeretem az akciófilmeket, főleg a feel-good akciófilmeket, amelyek nem csak a látvánnyal, lövöldözéssel és hát… az akcióval szórakoztatnak, hanem esetleg több szinten tesznek eleget ennek a feladatnak. Konkrétan ezzel a történettel, párom ajánlásra, egy afféle, „tudom, hogy milyet, de nem tudom, hogy mit” nézzek típusú […]
Continue ReadingEz a film egyetlen egy dolognak köszönheti, hogy végül csak azt mondom, élveztem: Rowan Atkinsonnak.
Continue ReadingChon és Roy visszatér, és most Londonban keresi a bajt.
Continue ReadingA szokásos 90-es évekbeli bosszúfilmek alapjain nyugszik a Vak végzet, ám ezen kívül semmit sem úgy valósítottak meg az alkotók, ahogy a zsáner megkívánja, és mondom mindezt pozitív felhangként. Egy vak vietnámi veterán egy dühös kisfiúval az oldalán osztja az igazságot, hát kell ennél szürreálisabb ötlet?
Continue ReadingA kelet és a nyugat találkozik, és mindenkit lever, igaz, közben megbotlik párszor.
Continue ReadingNem kedvelem Tom Cruise-t, ám azt el kell ismernem, ha hajlandó végre kilépni a komoly akciósztár szerepből, akkor bámulatos színészi tettekre képes – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Trópusi vihar, a Mindörökké rock vagy a Kéjjel-nappal.
Continue ReadingUgye a gumiarcú nevettetőt, Jim Carreyt senkinek sem kell bemutatnom, ahogy az általa alakított Stanley Ipkiss sem? Ám ha mégis, akkor ódákat zengő irományom után rövid úton szerezze be a kilencvenes évek klasszikusát, ami a rárakódott évtizedek súlyától még időállóbbá és viccesebbé vált!
Continue Reading
