Nyílt titok, hogy rajongója vagyok a Dexter-köteteknek, annak ellenére, hogy csak minden páratlan darab lett igazán ütős. Így kissé szomorkásan kezdtem bele az utolsónak kikiáltott darabba, a Dexter Halottba, de azt kell mondjam, csalódást keltő volt a könyv.
Continue ReadingAmint kapható volt a könyv a magyar piacon én azonnal be is szereztem magamnak egy példányt, mert az előző kötet, a Dupla Dexter annyira fellelkesített, hogy alig vártam már kedvenc sorozatgyilkosom újabb holdvilági sétáját. Azonban hatalmasat kellett csalódnom, mert a Dexter és a végső vágás alulmúlta minden várakozásomat, és olyan […]
Continue ReadingSzerintem a Dupla Dexter a legjobb kötete Jeff Lindsaynek: benne van minden, amit annyira szeretek a stílusában, emellett okos a rejtély, tetszetős Dexter újfajta gondolkodásmódja, és az is bejött, hogy a végén kiderült, hogy még engem, az olvasót is megvezetett. Bravó, bravó!
Continue ReadingAz előző kötet visszahozta bennem a reményt, hogy Jeff Lindsay mégis képes folytatni Dexter történeteit, és bár a Dexter dicsfényben sem lett a kedvenc kötetem, azért élveztem az újfajta főszereplő hozzáállását, az új kihívásokat, a régi ismerősökkel való találkozást – ezeket azonban néhány apróság beárnyékolta.
Continue ReadingAz előző kötet után úgy voltam vele, hogy talán ennyi futott az írótól és ennyi van a sztoriban is, de szerencsére tévedtem. Bár a Dexter darabokban nem lett a kedvencem, de egy igencsak egyedi színfolttá vált a Dexter-regények vérfoltos palettáján.
Continue ReadingAmennyire imádtam az első két kötetet (Dexter dühödt démonai és Drága, dolgos Dexter), annyira csalódtam a harmadikban. Persze az író, Jeff Lindsay egy mitológiai hátteret próbált adni főhősének, és a hátsó ülésen lakozó társának, ám annyira elveszett a részletekben, hogy nem tudott igazán ütős történetet alkotni belőle.
Continue ReadingAz első könyv annyira fellelkesített, annyira bevonzott Miami fullasztó forgatagába, a véres teliholdas éjszakákba, a szemetes zacskók és szikék hideg világába, hogy alig vártam a folytatást. Az Agave Kiadó pedig volt szíves, és az első három könyvet egy időben adta ki – ennek meg az lett a folyománya, hogy amint […]
Continue ReadingMég utólag sem tudom eldönteni, hogy mi volt az az apróság, ami miatt beleszerettem a könyvbe: a hátborzongató borító, az alliteráló cím, a téma, vagy az író stílusa? Talán mind együtt játszott közre abban, hogy az azóta hét kötetté bővült Miami éjszakáinak és az abban megbújó sötét árnynak a rajongója […]
Continue Reading
