Az idő megjutalmazza a türelmet – Threshold koncert, 2018.09.09, Rock On! Fest, Barba Negra Track

Rossz hírem van azok számára, akik már unják a Thresholdos beszámolóimat, hiszen ismét egy ilyen cikkel jelentkezem. Legutóbb Londonban volt szerencsém látni a bandát a Legends of the Shires turné legutolsó állomásán, ami ugyan egy fantasztikus buli volt, ám akkor még fogalmam sem volt, mikor tombolhatok újra Threshold dalokra élőben. Arról meg álmodni is alig mertem, hogy a következő alkalomra pont Magyarországon kerül majd sor, és eléggé szürreális is a hazai fellépés háttere: egy itthoni zenekarokra alapozó kétnapos fesztiválra sikerült beszervezni a briteket, akik nem csak származásuk, hanem az általuk képviselt zsáner végett is abszolút kakukktojásnak számítottak a felhozatalban. Ennek ellenére kétség sem fért ahhoz, hogy nekem ott a helyem a Barba Negrában, ötszáz forintos jegyár mellett meg főleg nem.

Folytatás

Leander Kills Koncert Élménybeszámoló – 2017.03.25.

„Én csak élni szeretnék, és nem túlélni!”

Lassan szokássá válik, hogy körülbelül négyhavonta elérkezik egy Budapesti Leander Kills koncert én pedig természetesen ott üvöltök az első sorban, mert miért is ne. Most sem volt ez másképp.

Folytatás

Leander Kills Koncert – Barba Negra 2016. 12. 03

Öt hónap elteltével ezúttal fedett helyen tombolhatott a nagyérdemű a Leander Killsre, na meg én vállalhatatlan üzemmódban.

Folytatás

Túl az Ekliptikán – Sonata Arctica koncert, 2015. 05. 13, Barba Negra Track

sonatakoncert_pic1

A finn Sonata Arctica feldolgozásokat játszó, majd a Stratovarius stílusjegyeit – egyébként már akkoriban is meglehetősen egyedien – „koppintó” bandaként kezdte immáron csaknem húsz éve, mára már azonban metálszcéna egyik legkiemelkedőbb alakjává nőtte ki magát. A zenekar az utóbbi pár évben többször átesett tagcserén, valamint kisebb arculat- és hangzásváltozáson is, amit a rajongótábor egy bizonyos része nem nézett jó szemmel, sokan el is fordultak tőlük, mindezek ellenére a Sonata Arctica a mai napig stabil lábakon és büszkén áll. Az előbbi tényeket egy elfogulatlan külső szemlélő is látja, amit viszont az elkövetkezendőkben fogok mondani, azok már a megrögzött rajongó szavai. Ugyanis, ezek a finn srácok az én személyes kedvenceim, akik mellett már lassan tizenkét éve kitartok, és ők azok, akik ennyi idő, és a szerdaival együtt kilenc koncertélmény után is fenn tudják tartani a lelkesedésemet zenéjük, és nem utolsósorban saját személyük iránt. Idén májusban egy rövid, ám annál speciálisabb turnéra indult el a nagycsapat, ugyanis tizenöt éves lett debütáló lemezük, az Ecliptica, amit az album újra kiadásával, valamint azzal kívántak megünnepelni, hogy a turné összes állomásán elejétől-végéig eljátszották az Ecliptica számait, egy-két további slágerrel kiegészítve. Ez már önmagában egy kihagyhatatlan alkalomnak számít, és ennek megfelelően a készülődés (és a várakozás) is nagy volt – mint eddig mindig, Tony Kakko és társai most sem okoztak csalódást.

Folytatás