Túl sok az érdekes szerepjáték, és túl kevés az az idő, amit rá lehet szánni arra, hogy válogatott hőseinkkel kalandozzunk a világban. Érdekes módon azonban a Skyforge névre keresztelt mmo egyszerre kellően dinamikus, és nem is vesz el olyan sok időt – legalábbis egyenlőre.
Már nem is merem összeszámolni, hogy az elmúlt évek alatt mennyi szerepjátékot próbáltam ki, és ebből milyen sok nőtt nagyon a szívemhez – megszűntek és még aktívak egyaránt. Ezért is volt nehéz összeállítani a listát, mert legszívesebben mindegyiket az első helyre tenném – de ilyen opció most nincs.
Már korábban is találkoztam a Runewaker Entertainment nevével az általuk fejlesztett Runes and Magic nevű mmorpg kapcsán, de cikkünk mai alanya nem ez a játékuk lesz, hanem a kicsit véresebb és sokkal több árulással teli “így tanítsd harcolni a sárkányod” szerepjáték, a Dragon’s Prophet.
Újabb időszak, újabb zenei válogatás. Bár most némileg megcsappant a nem MMORPG-s zenék száma, azért remélem, így is lesznek olyanok, akiket szintén megfognak ezek a dalok.
Sokáig úgy voltam ezzel az MMO-val, hogyha lángokkal pörkölnek akkor sem fogok vele játszani, aztán megtört a jég, és mégiscsak leszedtem. A Tera sokadik látásra sem tökéletes, vannak hibái – ennek ellenére sokkal szórakoztatóbb, mint azt elsőre gondoltam.
A legtöbb gamer általában csak egy, maximum kettő vagy három MMORPG-t tol egyhuzamban, és lehetőleg úgy, hogy az általa favorizált harci stílusban próbál minél jobb lenni. Személy szerint én is ilyen típus vagyok – hogy a kedvenc harci kasztommal megyek – de mivel sokkal több MMO-hoz volt szerencsém, mint a legtöbb gamernek, így ez az ízlésvilág is kitágult, bár nem nagyon. Látni is fogjátok, hogy miért.
Nem hittem volna, hogy mostanság előtűnnek olyan MMORPG-k amik még képesek bizonyos dolgokban nekem újat mutatni – legyen az jó, vagy kevésbé előnyös dolog –, de az Echo of Soul ezt nálam kamatostul megcáfolta.
Hála és köszönet Ixinek, amiért bemutatott nekem egy újabb délutáni kis elfoglaltságot játékok terén – ez a Blade&Soul. Az élmény magával ragadott és a földhöz kent, mint a Gubong Boss a karakteremet az ellene való harc során. De nem fecsérlem a billentyűütést, lássuk a skorpiót, a békát és a medvét.
Habár én vagyok az, aki nagyjából az összes MMO-ra ráveti magát amint lehet, de ettől függetlenül azt be kell ismerni, hogy a műfajban már jócskán kevesen alkotnak újat és minőségit. Elvégre minek törné magát a készítő, ha elég az egérrel kattogtatni, számokat nyomkodni és halomszámra követelni a monsterek legyilkolását – minden fantázia nélkül. Ez az, amit hosszú idő után a Blade and Soul megtörni látszik.
