Leonardo DiCaprio és Martin Scorsese tévésorozatot készít Eric Larson Az Ördög a Fehér Városban című könyvéből, amely az 1890-es években játszódik a világkiállítást rendező Chicagóban, ahol egy sorozatgyilkos szedi áldozatait.
Jim Butcher közkedvelt urban fantasy kötetei már korábban kaptak egy szériát, ám azt nem csak a kötetek rajongói, hanem az eredeti művet nem ismerő nézők sem kedvelték, így egy évad után kaszálta a Space és a SCi Fi Channel. A mostani remake/reboot korszak azonban elhozhatja a kötetek méltó sorozatadaptálását a Deadline szerint.
Nálunk is született kritika az első és egyetlen évadról.
Egy dolog mindenképpen nagyon bejött az NBC-nek, ez pedig a Chicago-franchise – vagyis azoknak a közös univerzumban játszódó sorozatoknak a sora, amik a chicagói rendőrök, tűzoltók, orvosok és ügyészek kalandjait mutatják. És mivel ezek közül az egyik rájátszik az egyik bűnös élvezetemre – a kórházas sorozatokra –, még szép, hogy megnéztem.
Miután az elmúlt nagyjából egy évben szinte csak kritikai műveket és képregényeket (kutatómunka volt, esküszöm!) olvastam, éppen itt volt az ideje, hogy valami regényféleséget fogjak a kezembe. Bevallom, miután sarokba dobtam a törülközőt mondtam egy Philippa Gregory mű miatt – egyszerűen képtelen volt lekötni –, egy pillanatra meg is ijedtem, hogy az agyam annyira elszokott a regényektől, hogy már nem is hajlandó befogadni őket. Aztán jött a Babaarc, ami egyből megragadott, én pedig fellélegeztem.
A férjem védelmében hatalmas kedvencem, és nagy örömmel vettem, hogy készül belőle spin-off, méghozzá a másik kedvencemmel, Diane-nel. Az első évad ráadásul nem csak hozta az eredeti széria stílusát, és fordulatait, hanem jóval túl is tett azokon.
Olykor, mikor elfogynak a hosszú sorozataim, előveszek jó pár kisebbet, hogy bedaráljam őket szépen sorba, így került elém A Dresden-akták is, amivel már jó rég szemezgettem, tekintve hogy még James Marsters volt kijelölve a főszerepre, amit a színész lemondott – ekkor még persze ne sejtettem, hogy mennyire jó döntés is volt ez a részéről.
Akármennyire is szeretem a Good Wife-ot, számomra a hatodik évad az egyik leggyengébbe, és akkor még nem tudtam, hogy ez a tendencia folytatódik és átível egészen a hetedik végéig, ami egyben a széria zárása is.
(Battle Sister Celestian – Warhammer 40,000) – Kristoph Nachtergaele (n8e)
Név: Jobbágy Ildikó Melinda
Nick: Okkido
Link: https://www.facebook.com/OkkidoCosplay/
Csillagjegy: Nyilas
Foglalkozás: HR menedzser, PR menedzser, tolmács, szakfordító
Kedvenc film/sorozat: Labyrinth, The Addams Family, Dangerous Liaisons, Sleepy Hollow, American Horror Story, The Crow
Kedvenc zenei stílus/előadó: gothic
Kedvenc videójáték: Alice: Madness Returns, American McGee’s Alice, Warhammer 40k: Dawn of War sorozat, Mortal Kombat sorozat, Lollipop Chainsaw
Háziállat, kiskedvenc: lovak, a szüleimnél van egy moszkvai őrkutyánk, Misha (Миша) Folytatás
Az első öt évadát egyöntetűen imádtam az alkotóktól, és évadról-évadra jobb minőséget nyújtottak mind a színészek, mind az írók, ám a hatodik évadban történt egy hatalmas változás (vagy csak elfogytak az ötletek), és A férjem védelmében egyre mélyebben rótta a köröket, mígnem elért arra a pontra, mikor hálát adtam a kaszáért – avagy ismét egy Gilmore Girls effektus a tévétörténelemben.
Bár eddig is imádtam a széria korábbi évadait, az ötödik évad nyújtotta a legnagyobb gyomrost a sorozat történetében, és egyúttal a legdrámaibb pillanatokat is – talán ezzel a Good Wife egy sokkal magasabb szintre lépett?
