Az elmúlt héten ismét Böszörményi Gyula egyik könyvét vettem a kezembe, mégpedig az Ambrózy báró esetei sorozat következő kötetét, A Rudnay-gyilkosságokat.
Azt hittem – már megint –, hogy csak valami fergeteges rajongás mondatja az emberekkel, hogy sokkal jobb, mint az első rész volt. A történet azonban bebizonyította számomra, hogy egy valóban fantasztikusan sikerült művet tarthattam a kezemben. Folytatás
A napokban Böszörményi Gyulának köszönhetően ismét az 1890-es évek végére és az 1900-as évek legelejére utazhattam vissza. Rengetegen dicsértek az Ambrózy báró esetei könyvsorozatot és engedve a sok ajánlásnak kezembe vettem az első kötetet, amely a Leányrablás Budapesten címet viseli.
Megvallom egy kicsit ugyan tartottam tőle, mert túlzottan is magasztalták, de szerencsére a félelmem nem igazolódott be. Egy nagyon különleges és fantasztikusan megírt történelmi krimit kaptam ajándékba. Kedves Böszörményi úr, Mili kisasszony és Báró úr, engem bizony megvettek! Folytatás
Közel nem hibátlan, és a hiányosságait jól közszemlére is teszi, d ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy minden egyes percét imádtam.
Ahogy a korábbi cikkben már boncolgattuk, a Majmok bolygója második része igen gyengére sikeredett, ami a kritikákon is meglátszott, hiszen a film átlagos értékelése alig érte el a 4/10-et. A jegypénztárak azonban mást mutattak: a rendkívül jó első film emléke, valamint Charlton Heston neve megtömte a mozikat, és kevesebb, mint 5 millió dolláros ráfordítással 19 millió dollár bevételt hozott csak Amerikában. Ez pedig a csőd szélén álló Foxnak egyet jelentett a folytatással, bármi áron. Nem törődve az előző film meglehetősen véglegesnek szánt lezárásával (ahol a Föld megsemmisül), neki is láttak a következő rész elkészítésének, ami aztán kevesebb mint egy évvel a második rész premierje után már a mozikba került.
A producer Arthur P. Jacobs a második rész íróját, Paul Dehnt kérte fel a harmadik rész forgatókönyvének megírására is, a rendezői székbe ezúttal Don Taylor került. Dehn úgy akarta megoldani a történet folytatását a Föld elpusztulása után, hogy kitalálta, Cornelius és Zira, valamint egy harmadik zseniális tudós-feltaláló csimpánz még a robbanás előtt megjavítják Taylor űrhajóját, és azon menekülnek el a pusztulás elől. Emellett az eredeti sztori írójával, Pierre Boulle-el is konzultált, és megkérte a szerzőt, hogy töltse ki a forgatókönyv hézagjait a rá jellemző szatirikus elemekkel. Dehn fontosnak érezte, hogy a filmben megjelenjenek a faji konfliktusok, de boncolgatja a nők jogait (ne feledjük, 1970-et írunk), jelen van az atomháborútól való félelem, valamint egy kis vallási utalást is belecsempészett a történetbe.
Az Asterix 12 próbája címet viselő mesefilm nyílegyenes példa az olyan típusú mesefilmekre, ami a gyerekeknek is szórakoztató, a felnőttek is könnyen megtalálják benne a nekik az őáltaluk értelmezhető humorforrásokat, és mindemellett egy mesébe remekül beépített társadalmi fricska – legalábbis annak, aki érti.
Mert ölni stílusosan kell! Ez lehetne a Freak Show szlogenje, ha az elmúlt epizódokat nézzük, és ez alól a legutóbbi sem kivétel. Emellett azt is el lehet mondani, hogy ebben a részben találhatjuk a sorozat, de talán a világ legbizarrabb humorát is – részemről ez bók, ti pedig majd eldöntitek.
Komolyan mondom, hogy idén az American Horror Story során meg akarnak engem ölni! Szívinfarktusok egymás hegyén hátán, ha meg épp nem az infarktus, akkor depresszió – nem bírom én ezt az érzelmi terhelést!
Készültök már a Halloweenre? Én igen, és hozzám hasonlóan a freakek is. Habár van egy szigorú hagyományuk ezzel kapcsolatban, azonban ettől még nagyon szeretik, hiszen ilyenkor úgy érezhetik magukat, mint bárki más. De mi az a babona? És ki az az Edward Mordrake? Ennek örömére – bár én cseppet sem örültem – egy hosszabb, kettébontott részt kaptunk, amelynek a második fele majd csak a jövő héten érkezik.
Úgy tűnik, idén ez a show nem hagyja, hogy unatkozzak – na, nem mintha ez baj lenne. Kifejezetten izgis volt ez a rész is, és már a körmömet rágom, hogy mi vár jövő héten, és hogy vajon mit fogok utána rémálmodni.
Határozottan jól sikerült az American Horror Story negyedik évadának kezdése. Be kell valljam, én kicsit elfogult voltam az elejétől fogva vele, mivel a cirkuszos téma is igen közel áll a szívemhez – meg talán azért, mert mindenki más fél a bohócoktól. Bohócot egyébként természetesen kaptunk, nem is akármilyet és még jó sok mindent.
