Avagy mi magyarok frappánsak vagyunk címek magyarosításában, de nagyon szokszor nagyon eltudunk térni a cím valódi jelentésétől, így járt ezzel a magyarhonban Óvakodj a törpétől! címmel rendelkező film is, melynek eredeti neve Foul Play.
A Spárta a Köbön (vagy eredeti nevén Meet the Spartans) mindig a középútként emlegetett film, a még értékelhető és a penetránsan rossz között megrekedve. A rendezőpáros nem vált meg régi szokásaitól – már ami a gusztustalankodást illeti -, de azt alá kell írni, hogy a Spárta a Köbön még egy jobb darab az alkotásaik között.
Ha már az utóbbi pár cikk miatt előjött Leslie Nielsen munkássága, akkor most essen egyik olyan filmjéről szó, ami nemcsak itthon verte ki a biztosítékot humorügyben, hanem egész bolygóközi bonyodalmat okozott – elsősorban a magyar neve miatt. Következzék Csupasz Pisztoly a (z)űrben.
Sokan eléggé vegyesen állnak ehhez a filmhez, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy megfelelő évfordulós filmként továbbvigye a majd 25 éve legyártott sorozat emlékét. Bár ismerem a sorozatot, a Batman and Harley Quinn őszintén szólva engem teljesen más miatt fogott
meg.
Megértem azt az álláspontot is, hogy nem lehet örökké húzni az olyan vígjátékokkal, mint mondjuk a Csupasz Pisztoly vagy esetleg a még értékelhetőbb, de már alpári kategóriát képviselő Horrorra Akadva filmek, de amit Jason Friedberg és Aaron Seltzer összehozott, az már több, mint undorító. Filmes ámokfutásuk hosszú sorából most jöjjön a Bazi Nagy film.
Többször nézhető, hamisítatlan komédia minden időkre. Gúnyba és kacagásba göngyölt történet a 20. század hajnalán élt társadalomról, művészvilágról.
Már ahogy cseperedett, tudni lehetett, hogy nagy tehetséggel van megáldva az ifjú Pablo (Gösta Ekman Jr). Édesapja elviszi ezért őt az akadémiára tanulni, ahol siker és elismerés a kenyere. Nagyon büszke rá a család. Az érzelmekkel fűtött spanyol környezetben aztán apja tetszhalála után fojtogató lett a családi fészek, ezért hát elhagyja azt. A századforduló körül nagyon sokat fest, de nem tudja eladni képeit, ezért éhezik. Apja kopog be hozzá váratlanul egy napon, a meglehetősen szerény tetőtéri hajlékába, és onnantól fellendül élete – mecénást szerez Pablonak, így az bekerül a gazdag művészvilágba, a krémbe. És itt indulnak az újabb izgalmak…
Amennyire elmebeteg a Nanbaka szereplőgárdája, legtöbbjük éppen annyira szerethető is. Ilyen banda mellett nehéz is kiválasztani azokat, akik a legközelebb állnak az ember befőttesüvegben tartott szívéhez – de hát, ha választani kell, akkor választani kell. Lehet, hogy néhány embernél kérdőjelek tömkelege fog megjelenni amiatt, hogy a főhős négyes most nem nagyon kap reflektorfényt.
A hitetlenkedés elsőszámú provokálójával állunk szemben.
Egy álldokumentumfilmről beszélünk. A történet német nyelvterületen kezdődik, egy műsorvezető élete bontakozik ki előttünk, akit kirúgnak és az élete többi területe is összedől, így hát elindul Los Angelesbe, hogy a „legnagyobb meleg filmstár” váljon belőle. Amerikába érkezve aztán ügynökséget keres-talál magának, statiszta lesz egy tévéműsorban – de ez sem igazán az ő műfaja. Aztán lehetőséget kap: fizetett közönség véleményezi a kínlódva összehozott új műsorának egy mintaadását. Mivel negatív a műsorának fogadtatása, ezért szexvideót szeretne készíteni egy politikussal, de ez a terve is hamar romokba dől. Elkeseredettségében tanácsért folyamodott egy elhunyt példaképéhez médiumon keresztül. Hasznos tanácsot kapott, így jótékonykodni készül. Közel-Keletre ment a békekötést elősegíteni. Énekelve.
Korábban már esett szó a Tremors filmszéria darabjairól, de azt nem tudom, hogy hány ember tudja azt kicsiny országunkban, hogy a Tremors megélt egy sorozatot is – igaz, csak egy évadot, de akkor ellehet mondani erről az óriás kukacos/madaras kitalációról, hogy igenis alkottak belőle egy egy sorozatot is. Na, most ezt a tizenhárom résznyi kis finomságot fogom boncolgatni olyan Burt módra – gépfegyverrel.
Hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy a Simpson Családban nagyjából minden karakter paródia eredeti megfelelőjét betudom lőni, csak a Dudarella névre hallgató tv-s vámpírnőt nem, csak akkor, amikor megtaláltam az Elvira, a sötét hercegnő című filmet és már nem volt többé kérdés, hogy honnan is ered a lenge ruházatú dark lady alakja.
