Doctor Who S10E10 – The Eaters of Light

A Marsos sztori után most még távolabb utazunk vissza a múltba, és egy valós történelmi esemény hátterét ismerjük meg. A Doctor Who rendkívül jól szokta megoldani az ilyen epizódokat, hiszen tiszteletben tartja a megtörtént dolgokat, ugyanakkor ad egy Dokis csavart nekik, és ettől lesz igazán érdekes és élvezetes. A The Eaters of Light valamiért annyira mégsem fogott meg: minden összetevő jelen volt a sikerhez, és annyira nem is lett rossz a végeredmény, de mégis hiányérzetem támadt.

Folytatás

A majmok bolygója 5. (1973)

Kevés olyan filmtörténeti mérföldkő van, mint A majmok bolygója. És kevés olyan, az elődjeihez méltatlan, kizárólag a pénz miatt létrehozott, minden szempontból felesleges folytatás van, mint A majmok bolygója 5.

A széria producer, Arthur P. Jacobs 1971-ben még úgy tervezte, hogy a ‘72-ben megjelent negyedik rész lesz a történet lezárása. A forgatókönyvet jegyző Paul Dehn úgy is írta meg a történetet, hogy az a másik három résszel kerek egészet alkosson, egyszersmind leis zárva a sztorit. De a pénz nagy úr, a Fox felülírta Jacobs korábbi elképzelését, és berendelték a folytatást. Az ötödik rész megírására ismét Dehnt kérték fel, aki az első, eredeti filmet leszámítva az összes forgatókönyvet írta (az elsőt ugyebár Pierre Boulle regénye alapján Rod Serling készítette). De Dehn egészségügyi okokból nem tudta elvállalni a feladatot, így került át a lehetőség az író páros (és egyben házaspár) John William Corrington és Joyce Hooper Corrington kezeibe, annak ellenére, hogy még soha nem írtak sci-fi filmekhez szkriptet, sőt, Joyce utólag be is vallotta, hogy mielőtt felkérték volna, soha nem látott egy részt sem A majmok bolygója szériából. Ígéretes kezdés…

Folytatás

A majmok bolygója 4. – A hódítás (1972)

A jó kiritkákat és jó bevételt hozó harmadik film után a Fox tovább ütötte a még forró vasat, és nekilátott a saga negyedik részének. A producer továbbra is Arthur P. Jacobs maradt, a forgatókönyvet pedig továbbra is az a Paul Dehn írta, akinek a második és harmadik részt is köszönhetjük. A rendezői székbe ezúttal  J. Lee Thompson került, aki már többször dolgozott együtt Jacobsszal, és már az első rész óta erős érdeklődést mutatott a széria iránt.

Folytatás

A majmok bolygója 3. (1971)

Ahogy a korábbi cikkben már boncolgattuk, a Majmok bolygója második része igen gyengére sikeredett, ami a kritikákon is meglátszott, hiszen a film átlagos értékelése alig érte el a 4/10-et. A jegypénztárak azonban mást mutattak: a rendkívül jó első film emléke, valamint Charlton Heston neve megtömte a mozikat, és kevesebb, mint 5 millió dolláros ráfordítással 19 millió dollár bevételt hozott csak Amerikában. Ez pedig a csőd szélén álló Foxnak egyet jelentett a folytatással, bármi áron. Nem törődve az előző film meglehetősen véglegesnek szánt lezárásával (ahol a Föld megsemmisül), neki is láttak a következő rész elkészítésének, ami aztán kevesebb mint egy évvel a második rész premierje után már a mozikba került.

A producer Arthur P. Jacobs a második rész íróját, Paul Dehnt kérte fel a harmadik rész forgatókönyvének megírására is, a rendezői székbe ezúttal Don Taylor került. Dehn úgy akarta megoldani a történet folytatását a Föld elpusztulása után, hogy kitalálta, Cornelius és Zira, valamint egy harmadik zseniális tudós-feltaláló csimpánz még a robbanás előtt megjavítják Taylor űrhajóját, és azon menekülnek el a pusztulás elől. Emellett az eredeti sztori írójával, Pierre Boulle-el is konzultált, és megkérte a szerzőt, hogy töltse ki a forgatókönyv hézagjait a rá jellemző szatirikus elemekkel. Dehn fontosnak érezte, hogy a filmben megjelenjenek a faji konfliktusok, de boncolgatja a nők jogait (ne feledjük, 1970-et írunk), jelen van az atomháborútól való félelem, valamint egy kis vallási utalást is belecsempészett a történetbe.

Folytatás

A majmok bolygója 2. (1970)

Avagy a kevesebb néha több…

Az ötrészes majmok bolygója-saga második történetét az első film sikerei után, 1969-ben forgatták, és közvetlenül ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. (Olyannyira közvetlenül, hogy az első rész végének több jelenetét be is vágják, ideértve a Szent Tekercsek felolvasását, Dr. Zaius és Taylor párbeszédét, majd azt, ahogy Taylor ellovagol Novával a Tiltott Zónába, ahol megtalálják a Szabadság-szobor maradványait, és Taylor ráébred, hogy a bolygó, amin jár, az maga a Föld.)

A történet főszereplője ezúttal Brent (James Franciscus), a szegény ember Charlton Hestonja, aki Taylorhoz hasonlóan szintén űrhajós, a Taylor után küldött mentőcsapat tagja. Brent űrhajója akkor csapódik be, mikor Taylor épp belovagol a Tiltott Zónába Novával. Brent, az egyetlen túlélő Taylor és csapata felkutatására indul a számára idegennek vélt bolygón. Elsőként a lovon érkező Novával találkozik, akinél megtalálja Taylor dögcéduláját, ezért úgy hiszi, a lány el tudja őt vezetni az űrhajóshoz. Azonban Majomvárosban köt ki, ahol rájön, hogy ezen a bolygón a majmok uralkodnak.

Folytatás

A majmok bolygója (1968)

A sci-fi történelem egyik legfontosabb állomása kétségtelenül a Franklin J. Schaffner által rendezett 1968-as A majmok bolygója, ami a mai napig meghatározó eleme a műfajnak. A film Pierre Boulle francia író azonos című regénye alapján készült, de Schaffner több ponton fontos változtatásokat hajtott végre a történeten, és pont ezek a változtatások ruházták fel az addig kicsit középszerű sztorit nagyon fontos mondanivalóval. Ma már talán furcsának hatnak bizonyos aspektusai, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a filmet 1967-ben forgatták, két évvel azelőtt, hogy Armstrong a Holdra szállt volna, így az emberiség űrutazással kapcsolatos tapasztalatai még gyerekcipőben jártak. Innen nézve pedig mind az űrhajó és a felszerelés, mind pedig a legénység landolás utáni magatartása érthető.

Folytatás