Mi a jó édes…?! – A víz érintése (2017)

Volt már olyan film, sorozat, képregény, bármi, amitől annyira felment bennetek a pumpa, hogy legszívesebben asztalt borogattatok volna? Velem még nem sokszor fordult elő, de a jelen műremeknek sikerült több ízben is kiakasztania a bullshit-mérőmet. A kritikám címét rövidre fogtam, mert a jó ízlés határain belül akartam maradni, de ha a három pont helyére oda tudjátok képzelni a világ összes létező káromkodását, akkor megtudhatjátok, mit váltott ki belőlem A víz érintése – amiért egyébként irtó nagy kár, mert megannyi csodás sztorit ki lehetett volna hozni belőle, ehelyett kapunk egy tonna cukormázba fojtott, tündérmesének beállított, rendkívül beteg katyvaszt.

Folytatás

Hiperűr ugrások és 27G-s megállások – Csillagkapu Atlantisz 3. évad

Izgalmasan, de távolról sem hibátlanul folytatódik Pegazusbéli kalandozásuk a Csillagkapu Atlantisz 3. évadjával. A sorozat erényei és hibái is megmaradnak és kidomborodnak, de ahogy azt megszokhattuk, továbbra is az erényei kerülnek túlsúlyba.

Folytatás

Egy lépéssel mélyebben a Pegazus galaxisban – Csillagkapu: Atlantis 2. évad értékelő

Az első évad egyszerre in-medias-res és komótos, alapozásra időt és epizódperceket nem sajnáló nyitása után a második évad sem telepszik meg a babérjain, hanem tovább építkezik, elkerülve az ismétlés csapdáját. Történetét szigorú kontinuitás jellemzi, az első évad eseményeiből, vívmányaiból és felfedezéseiből egyértelműen következnek a második évad új vívmányai, és a Csillagkapu: Atlantisz szemernyit sem lassít, még mélyebbre ránt minket a Pegazus galaxisban, miután az első évadban magát a galaxist is remekül mozgásba hozta tízezeréves álma után.

Folytatás

Első kalandok a Pegazuson – Csillagkapu: Atlantisz 1. évad (2004-2009)

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy egyik meghatározó gyerekkori geek-élményem a Csillagkapu. Az SG-1 csapat kalandok tucatjaival fedezi fel a galaxist, miközben számos alkalommal mérkőzik meg a goa’uld-dal, barátságot köt az asgadokkal és a tok’ra-kkal. Két évvel ezelőttig nem gondoltam volna, hogy lehet úgy spin-offolni a sorozatot, hogy az ne tűnjék csak egy kapzsi lehúzásnak, de a Csillagkapu: Atlantiszban szerencsére pozitívan csalódtam. Olyannyira, hogy az idén karácsonyi sorozat-uborka szezonban gondoltam, előveszem és projektszerűen újra nézem kedvenc sci-fim még kedvencebb kistestvérét.

Folytatás

A majmok bolygója: Lázadás (2011)

A 2001-es film megosztó kritikái után a Foxnak esze ágában sem volt újabb folytatást csinálni, úgy gondolták, ideje pihentetni az intelligens majmok témáját. Azonban egyszer csak beérkezett hozzájuk egy forgatókönyv Rick Jaffa, és felesége, Amanda Silver kezei közül, és ennek a történetnek nem tudtak ellenállni.
A forgatókönyv író- producer Jaffa 2006-ban épp új ötletet keresett, mikor egy újságcikkben olyan, háziállatként tartott csimpánzokról olvasott, akik nem voltak képesek az emberi környezethez alkalmazkodni. Egyből A majmok bolygója jutott az eszébe, és feleségével, Amandával elkezdtek egy olyan történeten dolgozni, ami az eredeti sztorit modern környezetbe ültetné át, egész más szemszögből bemutatva a majmok és emberek harcát. Az volt a céljuk, hogy olyan történetet írjanak, ami önállóan is megállja a helyét, de közben tiszteleg a korábbi filmek és a könyv előtt is. Ezt küldték meg a Foxnak, és ebből született meg 2011-ben a Rise of the Planet of the Apes, ami teljesen új alapokra helyezte a történetet, most először kifejezetten a majmok szemszögéből ábrázolva az eseményeket.

Folytatás

Pilotmustra: Incorporated

Ha a Syfy kihoz egy újdonságot, általában én vagyok az, aki lecsap rá, az Incorporateddel sem történt ez másként. Az alapötlet kellően felkeltette a figyelmemet, azonban ahogy haladt előre az első epizód, úgy fogyott a lelkesedésem és az érdeklődésem.

2074-re az emberiség felélte készleteinek nagy részét, és kettészakadt: a szupergazdagok a Zöld Zónában élnek, friss levegőt szívnak és luxuskörülmények között élnek, míg a Vörös Zónában élők a szemétben turkálnak, és napról-napra próbálnak életben maradni. A világot már nem a kormányok irányítják, vagy a diplomácia, hanem kapzsi óriás vállalatok, akik semmibe veszik az emberi jogokat és gyakorlatilag bármit megtehetnek. Azonban akad egy közös vonása a két területnek: egy pillanat alatt elveszthet bárki bármit, akárhol él is.

Ben Larson (Sean Teale) a Spiga Biotech alkalmazottja, boldog házas ember, aki ugyanolyan fekete öltönyt visel, mint minden alkalmazott, csakhogy a feleségének, Laurának (Allison Miller) az anyja magának a Spigának a vezetője, Elisabeth Kraus (Julia Ormond). Így nem is csoda, hogy a vártnál hamarabb kapnak engedélyt a gyermekvállaláshoz – igen, ebben a világban az alkalmazó cég szó szerint életek felett áll – amitől Laura igen boldog, ám Ben már kevésbé, ugyanis Bennek van egy olyan titka, amit még felesége sem tud, és egy küldetése, amihez bármit felhasznál és bárkit eltipor.

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy a főszereplő nem az, akinek mondja magát, ugyanis szinte öt perc után kiderül az egész. És az elején egy igen érdekes társadalomkritikát is felvet a történet, csak az a baj, hogy ez valójában csak egy tech környezetben lejátszódó bosszúhadjárat – és emiatt igen csalódott vagyok. Nehéz meghatározni a sci-fi határait, és olykor nem is érdemes, az Incorporated valahol a sci-fi és a drámai krimi határán mozog, és jobb is, ha ennyiben hagyjuk a műfaji besorolását.

A pilot alapján a karakterek elég suták, mindenki kissé egysíkú, de természetesen mindenkinek van valami nagy titka is egyúttal, mondjuk ezt a színészek kellően hozzák, szóval ez úgy rendben is van. A főszereplő ráadásul kifejezetten taszító, ugyanis a nagyobb jó érdekében cselekszik, mégis nem átall ártatlanokat a mészárszékre küldeni, ráadásul ez egy pillanatra sem hatja őt meg, mi engem taszít! Sajnálom, hogy az alkotók ennél jobban nem mertek vagy nem akartak hozzányúlni a szereplőkhöz.

A sorozat minden perce emlékeztetett valamilyen már korábban látott sci-fire: Gattaca, Dredd, Almost Human, Elysium… és még sorolhatnám. Feltételezem, hogy az évad nagy része Ben személyes ügyeinek intézése körül fog zajlani, és a nagy finálé pedig valaki vagy valakik előtti lebukása lesz. Engem egyáltalán nem fogott meg a történet, és azt kell mondjam a Syfy legutóbbi nagy dobása, vagyis a Wynonna Earp óta nem tudott igazán egyedi hangot megütni sajnos, és ez igaz az Incorporatedre is!

Cosplay Portré: Horváth Ditta

1

Név: Horváth Ditta

Link: https://www.facebook.com/cosplayerditta/ http://nyima-chan.deviantart.com/

Szülőváros: Budapest

Foglalkozás: Tanuló, remélhetőleg nemsokára vállalkozó

Kedvenc film/sorozat: Az ultimate kedvenc sorozat az Avatar: The Last Airbender, de amúgy túl sok kedvencem van (vagy túl sűrűn változnak)

Kedvenc zenei stílus/előadó: Kedvenc stílus nincs, a kedvenc előadó jelenleg Florence and the Machine, mert a 2015-ös Szigeten mégjobban beleszerelmesedtem, mint azelőtt <3

Kedvenc videójáték: Egyáltalán nem játszom – hihetetlen, mi?

Háziállat, kiskedvenc: Gofri nevű cicamica

  Folytatás

Watchaholics Horror Challenge: Hibrid

Ezt a filmet már akkor kiszúrtam magamnak, amikor kijött. Vagány borítója volt, volt benne bőven tudomány, érdekesnek tűnt. Bár annyira nem lett jó a végeredmény, mint vártam, azért egész élvezetesen sikerült. És nem mellesleg nem véletlenül került A légy mellé.

hibrid4

Folytatás

Top 5 sci-fi sorozat – ami hat lett

Mondanám, hogy könnyű volt összeállítanom ezt a listát, de az nem lenne igaz. Ráadásul hiába bővítettem volna ki tíz, vagy akár húsz tételre, akkor is hasonló nehézségekbe ütköztem volna. Ugyan valóban akad olyan sci-fi sorozat, amihez még nem volt szerencsém, de azért annak, amit ebben a témában a televízió eddig alkotott, minimum kétharmadát már legalább egyszer láttam. Hogy miért legalább? Nos, mert a nemsokára felsorolásra kerülőket legalább háromszor, angolul és magyarul is megnéztem már, sőt, van, amit évente többször is újrapörgetek.

Folytatás