Reverie S01E03 – No More Mr. Nice Guy

Úgy tűnik, nem cicóznak a Reverie alkotói, hiszen a múltheti kémes játszma után ismét egy olyan részt kaptunk, ahol a felszínen leginkább az akcióé volt a főszerep, ám a No More Mr. Nice Guy-ban már azért több teret kaptak az érzelmesebb, karakterközpontú jelenetek is. Aztán, ami talán még fontosabb, a főhősnőnk mellett néhány olyan szereplőről is megtudhatunk pár bennfentes információt, akik eddig inkább a háttérben mozogtak, én pedig nem győzök újra és újra beleszerelmesedni ebbe a szériába.

Folytatás

Reverie S01E02 – Bond. Jane Bond.

Egy remek kezdés után jött a még erősebb folytatás a Reverie háza táján. Nekem már a pilot is elég volt arra, hogy izgatottan várjam a következő hetet, az új rész pedig hozta ugyanazt a színvonalat, amit a legelsőben lefektettek az alkotók. A Bond. Jane Bond névre hallgató epizód – mint ahogy a cím is sugallja – egy akcióval telített órát ajándékozott nekünk, nézőknek, jókora adag drámával és némi detektívesdivel megspékelve.

Folytatás

Pilotmustra – Reverie (2018)

Mesterséges intelligencia, egy rendkívül király kütyü, személyes tragédiák sokasága, valamint egy igazán belevaló főhősnő – mindezzel kecsegtet már a pilotban is az NBC legújabb sorozata, a Reverie. Mióta eljutott hozzám a hír, miszerint létrejön ez a széria, azóta vártam, hogy láthassam a végeredményt, és egyelőre nem kellett csalódnom, hiszen az Apertus névre hallgató premier gyönyörűen rakja le az alapokat egy izgalmas, drámával átszőtt sci-fihez, amiben teljesen új értelmet nyer a virtuális valóság fogalma.

Folytatás

Hát ez nagyon nem sikerült – A Setét torony (2017)

Nem kell aggódni a Stehpen King rajongóknak, ugyanis nem ez az első a mester történetei közül, aminek a megfilmesítése a gagyi és a szemét szavakkal kerül mindig megemlítésre – az 1990-es Éjszakai műszak még mindig hitványabb, mint a Setét torony, de közel sem volt ekkora költségvetése és illusztris színészi gárdája.

Folytatás

Pilotmustra: Incorporated

Ha a Syfy kihoz egy újdonságot, általában én vagyok az, aki lecsap rá, az Incorporateddel sem történt ez másként. Az alapötlet kellően felkeltette a figyelmemet, azonban ahogy haladt előre az első epizód, úgy fogyott a lelkesedésem és az érdeklődésem.

2074-re az emberiség felélte készleteinek nagy részét, és kettészakadt: a szupergazdagok a Zöld Zónában élnek, friss levegőt szívnak és luxuskörülmények között élnek, míg a Vörös Zónában élők a szemétben turkálnak, és napról-napra próbálnak életben maradni. A világot már nem a kormányok irányítják, vagy a diplomácia, hanem kapzsi óriás vállalatok, akik semmibe veszik az emberi jogokat és gyakorlatilag bármit megtehetnek. Azonban akad egy közös vonása a két területnek: egy pillanat alatt elveszthet bárki bármit, akárhol él is.

Ben Larson (Sean Teale) a Spiga Biotech alkalmazottja, boldog házas ember, aki ugyanolyan fekete öltönyt visel, mint minden alkalmazott, csakhogy a feleségének, Laurának (Allison Miller) az anyja magának a Spigának a vezetője, Elisabeth Kraus (Julia Ormond). Így nem is csoda, hogy a vártnál hamarabb kapnak engedélyt a gyermekvállaláshoz – igen, ebben a világban az alkalmazó cég szó szerint életek felett áll – amitől Laura igen boldog, ám Ben már kevésbé, ugyanis Bennek van egy olyan titka, amit még felesége sem tud, és egy küldetése, amihez bármit felhasznál és bárkit eltipor.

Nem árulok el vele nagy titkot, hogy a főszereplő nem az, akinek mondja magát, ugyanis szinte öt perc után kiderül az egész. És az elején egy igen érdekes társadalomkritikát is felvet a történet, csak az a baj, hogy ez valójában csak egy tech környezetben lejátszódó bosszúhadjárat – és emiatt igen csalódott vagyok. Nehéz meghatározni a sci-fi határait, és olykor nem is érdemes, az Incorporated valahol a sci-fi és a drámai krimi határán mozog, és jobb is, ha ennyiben hagyjuk a műfaji besorolását.

A pilot alapján a karakterek elég suták, mindenki kissé egysíkú, de természetesen mindenkinek van valami nagy titka is egyúttal, mondjuk ezt a színészek kellően hozzák, szóval ez úgy rendben is van. A főszereplő ráadásul kifejezetten taszító, ugyanis a nagyobb jó érdekében cselekszik, mégis nem átall ártatlanokat a mészárszékre küldeni, ráadásul ez egy pillanatra sem hatja őt meg, mi engem taszít! Sajnálom, hogy az alkotók ennél jobban nem mertek vagy nem akartak hozzányúlni a szereplőkhöz.

A sorozat minden perce emlékeztetett valamilyen már korábban látott sci-fire: Gattaca, Dredd, Almost Human, Elysium… és még sorolhatnám. Feltételezem, hogy az évad nagy része Ben személyes ügyeinek intézése körül fog zajlani, és a nagy finálé pedig valaki vagy valakik előtti lebukása lesz. Engem egyáltalán nem fogott meg a történet, és azt kell mondjam a Syfy legutóbbi nagy dobása, vagyis a Wynonna Earp óta nem tudott igazán egyedi hangot megütni sajnos, és ez igaz az Incorporatedre is!

Ezért bizony kár volt – Sin City: Ölni tudnál érte (2014)

Hatalmas Sin City rajongóként igencsak vártam a folytatást, aminek elkészültére nem is számítottam, hiszen az alkotók hangoztatták, hogy ez nem olyan történet, amiből érdemes vagy lehet folytatást csinálni. Nos, az élet úgy hozta, hogy az első film premierjén igazuk volt: a Sin City: Ölni tudnál érte című mozit valóban felesleges volt megalkotni, és inkább csak rontotta a renoméjukat, mint sem emelte.

sincity2.3

Folytatás

Pilotmustra: Backstrom – Dragon Slayer

Az idei év talán legfurább újoncával – igen, még a Man Seeking Womennél is furcsább – volt egy aprócska afférom, ami sorozat bár egy teljesen klisés nyomozásra épít, ám egy olyan szürreális, mégis realista szintre emeli a már igencsak elcsépelt műfajt, hogy azonnal megszerettem – szóval évadkritika is várható majd belőle.

backstrom.s01.e01.3

Folytatás