A gyalázat az gyalázat, avagy hogyan ne csináljunk játékadaptációt – Tomb Raider (2018)

Elég sokszor hangoztatom, hogy Lara Croft kalandjai mindig is a kedvenceim közé tartoztak, az összes játékot végigpörgettem már, nem is egyszer. Sok hibája ellenére szeretem a filmeket is belőle, így reményekkel telve vártam az új filmet, Alicia Vikander főszereplésével, azonban a reményeim nagyjából tíz perc után a füstbe szálltak, és helyüket átvette a zsörtölődés, az unalom, és a düh.

Folytatás

Kenneth Branagh esete a kacifántos bajusszal – Gyilkosság az Orient Expresszen (2017)

Az új Gyilkosság az Orient Expresszen filmre azóta vártam, mióta megláttam az előzetesét. Ugyan nem tartom magam a legnagyobb Agatha Christie rajongónak, azért szívesen olvasok és nézek minden olyan sztorit, ami az ő nevéhez fűződik, Poirot karakterét pedig azóta imádom, mióta először láttam a tévében. Ezek alapján nem volt kérdéses, hogy ismét moziba kell mennem, ám bevallom, kissé féltem ettől az adaptációtól, hiszen másoktól nem hallottam túl sok jót róla, és a trailer alapján azért voltak nekem is fenntartásaim, ám ezekre a végeredmény – legalábbis számomra – abszolút rácáfolt.

Folytatás

Gladiátor (2000)

A Gladiátor megkapó látványvilággal rendelkező film, ami egy letűnt kort kíván bemutatni és egy örök eszmét – eredeti szálakon elindulva majd kicsit megspékelve ezeket. Kiemelnék ebből néhány gondolatot melyek mentén elmélkedhet az, akinek erre kedve van.

Folytatás

Imádom, imádom, imádom! – Hamupipőke (2015)

Az Into the Woods miatt kissé félve ültem be a moziba, és gyakorlatilag ha nem Orlissa veti fel (igen, Orlissának jó ötletei vannak, és ez itt a reklám helye), hogy nézzük meg, vagy nem teszik be elé a Frozen Fevert, bizony eszembe nem jutott volna jegyet váltani a Hamupipőkére. És ha így tettem volna, bizony most szegényebb lennék egy mesével, egy csodával, rengeteg életbölcsességgel, fantasztikus szereplőkkel, és egy lenyűgözően kék ruhával. Köszönöm neked, Kenneth Branagh!

hamupipoke.c.1

Folytatás

Mikor a varázslat életre kel – Hamupipőke (2015)

CINDERELLA

Passzivitásuk miatt sosem voltam nagy híve a kánon szerinti első három Disney hercegnőnek, ám ezt a filmet már az a tény, hogy Kenneth Branagh rendezi, eladta nekem. Nagy csodálója vagyok a színész-rendező munkásságának, akinek, nem túl meglepő módon, most is sikerült teljesen levennie a lábamról.

Folytatás