Mániákus

Szeretem a minisorozatokat. Persze nagyon király egy sok évada a létező összes érzelmet kiváltó Doctor Who vagy egy mindig szórakoztató Jóbarátok, de annyi jó sorozat van a világon, hogy bevallom, kicsit túlcsordulva érzem magam. Azt se tudom, hova nézzek, mit kezdjek el, és mikor meglátom, hogy már öt éved kint […]

Continue Reading

Pilotmustra – Maniac (2018)

Légió szupererő nélkül – első blikkre így tudnám legjobban leírni a Netflix új sorozatát, a Maniacet. Nyílván túlzok egy picit, ám meglepően sok hasonlóságot találtam a két széria között, ami számomra csak pozitívum. Mindkettő körbejárja a mentális problémákat, és e témát rendkívül csavaros történettel, valamint lenyűgöző képi világgal támasztja alá. A […]

Continue Reading

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem […]

Continue Reading

Még hogy a szabályok nem fontosak! – Zombieland (2009)

Mi történik, ha eljön a zombiapokalipszis? Nos, a geekek, akik korábban mellőzöttnek számítottak előléphetnek, mivel ismereteik (vagyis játék-, film- és könyv-rajongásuk) nélkülözhetetlenné válnak a túlélés érdekében. Íme, a zombis filmek legszürreálisabbikja, ami egy percig sem veszi komolyan magát, és pont ezért képes másfél óráig igazi élvezetet nyújtani mindenki számára.

Continue Reading

Gengszterosztag (2012)

Emma Stone-nak annyira jól állt a vörös ruha a Gengszterosztag plakátján, hogy úgy véltem, megérdemel tőlem egy esélyt a film. A negyvenes évek nem éppen a kedvenc korszakom, de egy jó mozinak, aminek klassz a története képes elfeledtetni velem ezt az ilyen apró bökkenőket – a Gengszterosztagnak azonban ez nem […]

Continue Reading

Káprázatos holdvilág (2014)

Mikor még 2011-ben először láttam az Éjfélkor Párizsban–t, teljesen le voltam nyűgözve, és szinte révületbe mélyedve jöttem ki a moziteremből. Akkor jöttem rá, hogy Woody Allennek valami varázslatos víziója van az életről, a boldogságról és az önismeretről, amit minél több embernek ismernie kéne. Ez a vízió jelen van a Káprázatos […]

Continue Reading