Pilotmustra – Maniac (2018)

Légió szupererő nélkül – első blikkre így tudnám legjobban leírni a Netflix új sorozatát, a Maniacet. Nyílván túlzok egy picit, ám meglepően sok hasonlóságot találtam a két széria között, ami számomra csak pozitívum. Mindkettő körbejárja a mentális problémákat, és e témát rendkívül csavaros történettel, valamint lenyűgöző képi világgal támasztja alá. A Continue Reading

Megőrülök az Őrült, dilis szerelemért! (2011)

A romantikus filmeknek mindig van kereslete, és ezért mindig széles a kínálata is. Azonban csak néhány darabnak sikerül kiemelkednie az állandón hömpölygő sokaságból. Véleményem szerint ezen kivételes darabok közé tartozik az Őrült, dilis szerelem is, amely műfaja jellegzetességén szerencsésen túllépve nem csak az éppen kialakuló szerelem problematikájára korlátozza játékidejét, hanem Continue Reading

Még hogy a szabályok nem fontosak! – Zombieland (2009)

Mi történik, ha eljön a zombiapokalipszis? Nos, a geekek, akik korábban mellőzöttnek számítottak előléphetnek, mivel ismereteik (vagyis játék-, film- és könyv-rajongásuk) nélkülözhetetlenné válnak a túlélés érdekében. Íme, a zombis filmek legszürreálisabbikja, ami egy percig sem veszi komolyan magát, és pont ezért képes másfél óráig igazi élvezetet nyújtani mindenki számára.

Gengszterosztag (2012)

Emma Stone-nak annyira jól állt a vörös ruha a Gengszterosztag plakátján, hogy úgy véltem, megérdemel tőlem egy esélyt a film. A negyvenes évek nem éppen a kedvenc korszakom, de egy jó mozinak, aminek klassz a története képes elfeledtetni velem ezt az ilyen apró bökkenőket – a Gengszterosztagnak azonban ez nem Continue Reading

Káprázatos holdvilág (2014)

Mikor még 2011-ben először láttam az Éjfélkor Párizsban–t, teljesen le voltam nyűgözve, és szinte révületbe mélyedve jöttem ki a moziteremből. Akkor jöttem rá, hogy Woody Allennek valami varázslatos víziója van az életről, a boldogságról és az önismeretről, amit minél több embernek ismernie kéne. Ez a vízió jelen van a Káprázatos Continue Reading

Apu fortyogó epéje és ökölbe szorított keze vagyok – Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)

Bevallom két dolog miatt vártam nagyon a Birdmant: egy, mert nagyon jó kritikákat kapott és a filmipar megújítójának nevezték, és kettő, mert Michael Keaton, az az a régi Batman gyerekkori hősöm. A film azonban magasra szárnyalt, de mint tudjuk, onnan nagyobbat is lehet esni. Íme a kritika arról a filmről, Continue Reading