Chuck Wendig: Vészmadarak (Miriam Black 1. rész)

Most írjam azt, hogy „A hét meg a nyolcát!”, vagy azt, hogy „A macska rúgja meg!”? Nem és nem! Mégpedig azért, mert nem illene ilyen finom megfogalmazás ehhez a könyvhöz. Ebben a történetben ugyanis egy rettentően szabadszájú főhőssel – antihőssel(?) – van dolgunk, akinek bár megvan a maga stílusa, mégis felettébb szerethetőre sikerült. Ezen túl pedig van egy bizonyos képessége, amelyről a véleményem erősen egyensúlyoz jelenleg az áldás illetve az átok között.

Folytatás

Mark Lawrence: Szürke Nővér

“A saját ketrecem vagyok. … És kinyitottam az ajtaját.”

Mark Lawrence hatalmas kedvencem, ennélfogva jó nagy lelkesedéssel vártam, hogy a Szürke Nővér be tudja-e váltani a hozzá fűzött reményeimet.

Folytatás

Kihirdették a 2019-es Hugo-díj jelöltjeit

A mai napon délután három órakor Dublinban, a WorldConon kihirdették az idei Hugo-díj jelöltjeit. A Hugo-díj – a Nebula-díj mellett – az egyik legrangosabb irodalmi díjkiosztónak számít.
Az idei jelöltek között több olyan alkotás is található, melyek itthon már megjelentek és olvashatóak.

A bejelentést az alábbi videóban nézhetitek meg.

Gratulálunk a jelölteknek és sok sikert kívánunk a megmérettetéshez!

A tor.com-on a jelöltek teljes listáját, angol nyelven olvashatjátok.

Ragadozó városok – avagy kihagyott lehetőségek kicsiny boltja

Steampunk, Peter Jackson, városok kerekeken, alkatrészek, badass légkalózok, szuper, nem? Nem feltétlenül. Olyan lehetőségek vannak egy ilyen világban, amiket nem szabad kihagyni, amiket ki kell dolgozni, és meg kell mutatni, mert nagyon menő. Ehelyett inkább kapunk egy ugyanolyan sztorit, mint az összes többi…

Folytatás

Helena Silence: Enigma duológia

*** SPOILERVESZÉLY!!! ***

Sokkal könnyebb helyzetben lennék most, ha a duológiának csak az első részéről írnék. Az Enigma ugyanis egy ízig-vérig ifjúsági, ezen belül pedig inkább a pararomantikus könyvek közé sorolható. De van ennek a kötetnek egy folytatása, az Ezüsthíd, amellyel nem igazán tudok zöldágra vergődni. Nem volt rossz, de nem is volt jó. És ez sem a legmegfelelőbb jellemzés a második könyvre. De majd úgyis látjátok, hogy miért gondolom ezt így.

Folytatás

Mark Lawrence: Úti testvérek

Történetek a Széthullott Birodalomból

“A sebhelyek amolyan páncélként védtek. Saját múltam vérrel és maradandósággal megírt történeteként. A sebhelyeknek örökre velem kellett maradniuk – a sírig.”

Nagyon szeretem Mark Lawrence könyveit, a Széthullott Birodalom pedig az egyik kedvencem (itt írtunk is róla), így nem is volt kérdés, hogy el kell olvasnom ezt a novelláskötetet, ami Jorg és társai történetébe és jellemébe enged alaposabb betekintést.

Folytatás

Neil Gaiman: Törékeny holmik

Arra már rájöttem, hogy Neil Gaiman történeteit valaki vagy szereti, vagy nem. Köztes véleményt még nem igazán hallottam (biztos van azért ilyen is). Talán nem titok az sem, hogy jómagam az előbbiek táborát gyarapítom, egyszerűen imádok elmerülni az író történeteiben. Most pedig egy fantasztikus novellákkal teleírt kötetet veszek górcső alá.

Folytatás

Én, Strahd – Egy vámpír emlékiratai

Titeket is elért az Alkonyat-korszak? Hősiesen bevallom, nekem igenis volt egy rövidebb Alkonyat-korszakom, de valahogy a főszereplőket sosem szerettem. Persze, nekem is folyt a nyálam Robart Pattinsonra, de főleg inkább a mellékszereplők története érdekelt. Amikor véger ért a hype, engem továbbra is kíváncsivá tettek a vámpírok, de inkább a klasszikus, Dracula-szerűek, nem azok, amik csillognak a napon. Tavaly karácsonyra pedig Apukámtól megkapta a család ajándékba a Castle of Ravenloft D&D szerepjátékos társast, amit azóta is imádok, és erőteljesen elkezdett érdekelni a játék háttértörténete is. Így, mivel kock családból származom, és a szüleimnek szuper ki fantasy gyűjteménye van, ez a könyv is itt volt a polcokon, úgyhogy mindenképp el akartam olvasni. Folytatás

Guy Gavriel Kay: Ysabel – Provence varázslatos arca

Egyértelműen kijelenthető, hogy nagy kedvelője vagyok a misztikus történeteket elmesélő irodalomnak. A könyv, amiről most olvashattok tőlem, pedig pont egy ilyen történet lesz. Részemről ez egy újraolvasás volt, ugyanis valamikor a 2010-es évben már megismertem a lapokon megbúvó sztorit, de megdöbbentő, hogy kilenc év távlatából mennyi újdonsággal tudott szolgálni.

Folytatás

Alita: A harc angyala (2019) – De miért nem valkűr?

2019 az ígéretes filmek éve, telis-tele várva várt lezárásokkal és folytatásokkal, de volt egy kezdet, ami az első trailerektől fogva a megjelenéséig lázban tartott, ez pedig az Alita: A harc angyala. Mivel már hónapok óta tűkön ültem, alig vártam a bemutatót, így elég fixen tudtam – Valentin-napon az Alitával randizom – karöltve a kedvesemmel, akivel romantikus film gyanánt néztük. Megérte.

Folytatás