Ledöbbentünk. Nagyon ledöbbentünk. Elsőként mert úgy tudtuk, hogy a hatodik évad lesz az utolsó, másrészt azért, mert amennyire szerettük az elejét, annyira nem néztük már a végét a sorozatnak. De nem számít, reméljük a legjobbakat – szóval jön az Agents of S.H.I.E.L.D. hetedik évada az ABC-re.
Mindenkit sokkolt a hír, miszerint a The CW remake-et készít a Bűbájos boszorkákból, ráadásul ugyanazzal a felállással, mint korábban. Természetesen az induló széria kapott hideget és hideget, és a szerkesztőségünkben sem volt senki, aki örömujjongásban tört volna ki. Így hát én kaptam feladatnak a pilot megnézését és elemzését, aminek a legnagyobb baja az, hogy a Bűbájos boszorkák mintájára készült.
“Amikor a sokaságnak egy a hangja, az nem más, mint erő és hatalom.”
Naomi Alderman feminista disztópiája lenyűgöző módon mutatja be, mit tehet az emberekkel a hatalom vagy a félelem.
Bevallom, Bobbi Morse-zal sem állok túl közeli kapcsolatban, mint karakterrel (leszámítva pár kis vendégszereplést például a Silkben vagy a The Unstoppable Waspban, csak az Agents of S.H.I.E.L.D.–ből ismerem), de szembejött ez a sorozat, ígéretesnek tűnt, úgyhogy lecsaptam rá. Ha nem is az év, de mindenképpen legalább a hét döntése volt.
“Madár vagyok itt én is – több ezer mérföldet repültem egy országból, ahol nem ismerik az évszakokat.”
Mindig szerettem idegen kultúrákról olvasni, de idén elhatároztam, hogy tudatos látószögszélesítésbe kezdek. Ehhez tökéletesen megfelelt Ayu Utami első regénye, a Saman. Az írónő az indonéz feminista próza, az úgynevezett illatos irodalom legismertebb alakja, de magyar olvasók eddig még nem találkozhattak a nevével. Pedig megéri.
“nothing is safer
than the sound of you
reading out loud to me”
Rupi Kaur a kortárs amerikai költészet egyik legnépszerűbb alakja. A világhírt első, milk and honey című kötete hozta meg számára, melyet már a megjelenés napján elkapkodtak és hónapokig vezette a sikerlistákat.
Hadd meséljek el nektek egy kis történetet abból az időből, amikor még csillogó szemű kis gimnazista voltam, aki gyakran füstölgött a magyar irodalom anyag miatt – amit már csak azért is szeretnék megosztani veletek, mert a mese tanulsága manapság bizony egyre többször eszembe jut.
Avagy a film, ami lehetett volna nagyon jó, nagyon ütős és nagyon elgondolkodtató, ráadásul mindez abszurd humorral megfűszerezve, ehelyett azonban szimplán nagyon vacak lett.
Nem fogtok kertelni – szomorú, pontosabban elszomorító vége ez a szezonnak, és nagy eséllyel a szériának is.
Az Agent Carter gőzerővel dübörög a második szezon fináléja felé, méghozzá jó sok akcióval, pár fordulattal, és nem kevés szívfájdalommal.
