A film, ami után kívánni fogjuk azt a vihart – Űrvihar (2017)

Van abban valami bizarr élvezet, ha az ember katasztrófafilmeket néz, olyan, mintha felkészülne ezekkel a lehetetlenre, pláne ha ez esetben egy hiper-szuper vihar kerekedik, ami az egész bolygót fenyegeti.

Folytatás

Adam Driver igenis jó színész – Logan Lucky – A tuti balhé (2017)

A Star Wars hét és nyolc szörnyűségei után szükségem volt egy filmre, egy amolyan bizonyítékra, hogy Adam Driver igenis jó színész, aki képes a maximumot nyújtani, már ha a forgatókönyv egy olyan karakter megformázására ad neki esélyt, ami valódi, és élhető.

Folytatás

A gyalázat az gyalázat, avagy hogyan ne csináljunk játékadaptációt – Tomb Raider (2018)

Elég sokszor hangoztatom, hogy Lara Croft kalandjai mindig is a kedvenceim közé tartoztak, az összes játékot végigpörgettem már, nem is egyszer. Sok hibája ellenére szeretem a filmeket is belőle, így reményekkel telve vártam az új filmet, Alicia Vikander főszereplésével, azonban a reményeim nagyjából tíz perc után a füstbe szálltak, és helyüket átvette a zsörtölődés, az unalom, és a düh.

Folytatás

A gyémánt a nő legjobb barátja – Ocean’s 8

Bosszankodhatunk, hogy „már megint egy reboot” (sőt, reboot rebootja), méghozzá csupa női reboot, vagy örülhetünk, ismét gyarapodott azon filmek nem túl nagy tábora, amik emberszámba veszik a nőt, akinek lehet egyénisége azon túl is, hogy epekedik a főhős iránt. Én személy szerint erősen az utóbbi oldal felé húzok.

Folytatás

A legbájosabb egyszarvú – Gru 3. (2017)

A Gru első filmje számomra nagy ugrást jelentett az animációs filmek kínálatában, mivel egyszerre szólt felnőttnek és gyereknek, volt benne téma és mondanivaló, mégis hajlandó volt ezt szeretettel és tanító jelleggel közölni. A második film is bájosra sikerült, de valahogy a mondanivaló elsikkadt benne, így kissé lejjebb tettem a mércémet a soron következő filmmel kapcsolatban, amit bizony rosszul tettem, mert a Gru 3. visszahozott mindent, amiért az egész történetet szeretni lehet.

Folytatás

Vagy mégsem – xXx: Újra akcióban (2017)

A xXx első filmjét nagyon szeretem – sőt még Blu-rayen is beszereztem – igazán üdítő akciófilm volt, ami pontosan tudta mit akar, és ezt hogy tudja elérni. A második film ezzel szemben pocsék lett, és azon túl, hogy el lehet rajta aludni, nem igazán tett le semmit az asztalra. És most itt a folytatás, ahol Xander Cage visszatér, meg az akció is újra itt van, én meg csak nézek sután, hogy ez tökéletesen beleillik a sorba, ugyanis totál semmilyen, vagyis se nem jó, se nem rossz, csak semmilyen.

Folytatás

Ne szórakozz Jackie Channel! – Az idegen (2017)

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy Jackie Chan egy olyan filmes ikon, aki szó szerint kiharcolta a hírnevét. Munkássága a maga nemében egyedülálló, hiszen jelenleg kevés olyan színész dolgozik a pályán, aki kaszkadőr nélkül is vállalkozik egy-egy szerepre. Hál ‘istennek Jackie-nek van elég vér a pucájában, és annak ellenére, hogy idén bizony már 64 éves, legújabb, tavaly bemutatott filmjében, szintén hozza a tőle már megszokott odacsapós stílusát. Azonban Az idegen egy kicsit más, mint egy átlagos Chan film.

Folytatás

Scooby Doo 2. – Szörnyek póráz nélkül (2004)

Már az első filmnél jeleztem, hogy bár bájos volt, nem igazán hozta vissza az eredeti hangulatot, sőt, kifejezetten rombolta a régi stílust a nem igazán tetszetős és kissé logikátlan csavarral. Azonban a második film mindent megváltozott, és James Gunn írói keze alatt az egész Scooby Doo-feeling visszatért.

Folytatás

Scooby Doo – A nagy csapat (2002)

Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas rajongója vagyok mindennek, aminek egy kicsit is köze van Scooby Doo-hoz. Láttam minden epizódot, minden filmet, játszottam minden játékkal, és több nyelven fejből eléneklem a főcímzenéket. Hihetetlenül megörültem, mikor kijött a 2002-es élőszereplős film, amiben ráadásul az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar játssza a kedvenc karakterem. Azonban nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel az adaptációval.

Folytatás