Vagy mégsem – xXx: Újra akcióban (2017)

A xXx első filmjét nagyon szeretem – sőt még Blu-rayen is beszereztem – igazán üdítő akciófilm volt, ami pontosan tudta mit akar, és ezt hogy tudja elérni. A második film ezzel szemben pocsék lett, és azon túl, hogy el lehet rajta aludni, nem igazán tett le semmit az asztalra. És most itt a folytatás, ahol Xander Cage visszatér, meg az akció is újra itt van, én meg csak nézek sután, hogy ez tökéletesen beleillik a sorba, ugyanis totál semmilyen, vagyis se nem jó, se nem rossz, csak semmilyen.

Folytatás

Ne szórakozz Jackie Channel! – Az idegen (2017)

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy Jackie Chan egy olyan filmes ikon, aki szó szerint kiharcolta a hírnevét. Munkássága a maga nemében egyedülálló, hiszen jelenleg kevés olyan színész dolgozik a pályán, aki kaszkadőr nélkül is vállalkozik egy-egy szerepre. Hál ‘istennek Jackie-nek van elég vér a pucájában, és annak ellenére, hogy idén bizony már 64 éves, legújabb, tavaly bemutatott filmjében, szintén hozza a tőle már megszokott odacsapós stílusát. Azonban Az idegen egy kicsit más, mint egy átlagos Chan film.

Folytatás

Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Folytatás

Scooby Doo – A nagy csapat (2002)

Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas rajongója vagyok mindennek, aminek egy kicsit is köze van Scooby Doo-hoz. Láttam minden epizódot, minden filmet, játszottam minden játékkal, és több nyelven fejből eléneklem a főcímzenéket. Hihetetlenül megörültem, mikor kijött a 2002-es élőszereplős film, amiben ráadásul az egyik kedvencem, Sarah Michelle Gellar játssza a kedvenc karakterem. Azonban nem voltam maradéktalanul elégedett ezzel az adaptációval.

Folytatás

Indiana Jones Közönségtalálkozó a Pólus Moziban

Indiana Jones neve valószínűleg még azoknak is ismerősen csenghet, akik annyira nincsenek otthon a filmes körökben. A kalandor történész professzor történetei hamar hatalmas sikert aratott, amíg máig és megkockáztatom, hogy a jövőben is kitart majd, hiszen olyan kultfilmek mellé lehet beállítani, mint az E.T., a Jurassic Park vagy a Cápa. Mi a közös ezekben a filmekben? A rendező Steven Spielberg és valami megfogalmazhatatlan esszencia, mely ezeket a filmeket felejthetetlenné teszi.
Folytatás

Viszlát Alice! – A Kaptár: Utolsó fejezet (2016)

Tudom, hogy azon kevesek közé tartozom, akik nagy rajongói a Resident Evil filmes adaptációnak – a kezdetek óta követem a szériát, és bár tisztában vagyok a hibáival, mégis összeszorult a gyomrom, mikor kiderült, hogy az Utolsó fejezet véget vet Alice kalandjainak. Ezért is húztam el a film megtekintését addig a pontig, amíg már nem bírtam és végül meg kellett néznem. Ezúttal a pörgés alábbhagyott, és a karakterekre sem szántak annyi filmet az alkotók, cserébe egy olyan kerek egésszé formálták a Resident Evil filmeket, amire senki sem számított.

Folytatás

Kincsem – egy ló, egy nemzet, egy film

Ha valaki a szerkesztőségben azonnal lecsap bármilyen lovas filmre, akkor az én vagyok. A Kincsemet úgy vártam, hogy mozikba kerüljön, mintha legalábbis a szülinapom lenne – pedig egyébként olyan messze van tőle, mint atom. Hát tudjátok, marhára megérte várni, ugyanis én állati elégedetten dőltem hátra a film végén, hogy na, végre produkáltunk valamit! De kezdjük az elején az egészet…

kincsem4

Folytatás

Akváriumdísz előnyben! – Baywatch (2017)

Az elmúlt évek vígjátékai hagynak némi kívánnivalót maguk után, sőt, megkockáztatom, hogy a műfaj legrosszabbjai az elmúlt évtizedben születtek. Ám akad egy színész, méghozzá egy volt pankrátor, aki rendre szállítja a minőségi vígjátékokat, és nem átall görbe tükröt a műfaj és a nagyok elé rakni!

Folytatás

Hát ez nagyon nem sikerült – A Setét torony (2017)

Nem kell aggódni a Stehpen King rajongóknak, ugyanis nem ez az első a mester történetei közül, aminek a megfilmesítése a gagyi és a szemét szavakkal kerül mindig megemlítésre – az 1990-es Éjszakai műszak még mindig hitványabb, mint a Setét torony, de közel sem volt ekkora költségvetése és illusztris színészi gárdája.

Folytatás

Meglátni és megszeretni – Vademberek hajszája (2016)

Bár imádom a hollywoodi szuperprodukciókat, blockbustereket, adaptációkat és franchise-okat, azért néha jó látni, ha a filmipar kiad egy igazán egyedi és varázslatos filmet, ami önmagában megállja a helyét. A Vademberek hajszája egyszerre szívfacsaró és szívmelengető, vicces és drámai, és olykor pont annyira logikusan nem logikus, mint maga az élet.

Folytatás