Egy könnyed esti hóka-móka – Éjszakai játék (2018)

Manapság jó vígjátékot találni egy fárasztó nap után nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb már kicsit erőltetett és túltol bizonyos poénokat, azonban az Éjszakai játék egy kellemes csalódás volt, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy izomlázig nevettem a rekeszizmaimat. Személy szerint a film trailerét még a moziban láttam, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Persze benne volt a pakliban − mint sok esetben −, hogy idevágták a legjobb részeket és amúgy egy tök középszerű, unalmas filmet kapok, azonban pozitívan tévedni mindig jó!

Folytatás

Mert mindig akad gyöngy a moslék között – Bankcsapda (2011)

Be kell valljam, úgy álltam neki ennek a filmnek, hogy biztosan rossz lesz, de ha már Matt Ryan benne van, engem a zs-kategória se tud eltántorítani. Aztán negyed óra sem kell, míg feleszméltem, hogy a Bankcsapda egy méltatlanul alig ismert krimi, ami egyszerre szórakoztató, tanulságos, és még egy jó nagy adag öniróniával is bír.

Folytatás

A film, ami után kívánni fogjuk azt a vihart – Űrvihar (2017)

Van abban valami bizarr élvezet, ha az ember katasztrófafilmeket néz, olyan, mintha felkészülne ezekkel a lehetetlenre, pláne ha ez esetben egy hiper-szuper vihar kerekedik, ami az egész bolygót fenyegeti.

Folytatás

Adam Driver igenis jó színész – Logan Lucky – A tuti balhé (2017)

A Star Wars hét és nyolc szörnyűségei után szükségem volt egy filmre, egy amolyan bizonyítékra, hogy Adam Driver igenis jó színész, aki képes a maximumot nyújtani, már ha a forgatókönyv egy olyan karakter megformázására ad neki esélyt, ami valódi, és élhető.

Folytatás

A gyalázat az gyalázat, avagy hogyan ne csináljunk játékadaptációt – Tomb Raider (2018)

Elég sokszor hangoztatom, hogy Lara Croft kalandjai mindig is a kedvenceim közé tartoztak, az összes játékot végigpörgettem már, nem is egyszer. Sok hibája ellenére szeretem a filmeket is belőle, így reményekkel telve vártam az új filmet, Alicia Vikander főszereplésével, azonban a reményeim nagyjából tíz perc után a füstbe szálltak, és helyüket átvette a zsörtölődés, az unalom, és a düh.

Folytatás

Vagy mégsem – xXx: Újra akcióban (2017)

A xXx első filmjét nagyon szeretem – sőt még Blu-rayen is beszereztem – igazán üdítő akciófilm volt, ami pontosan tudta mit akar, és ezt hogy tudja elérni. A második film ezzel szemben pocsék lett, és azon túl, hogy el lehet rajta aludni, nem igazán tett le semmit az asztalra. És most itt a folytatás, ahol Xander Cage visszatér, meg az akció is újra itt van, én meg csak nézek sután, hogy ez tökéletesen beleillik a sorba, ugyanis totál semmilyen, vagyis se nem jó, se nem rossz, csak semmilyen.

Folytatás

Ne szórakozz Jackie Channel! – Az idegen (2017)

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy Jackie Chan egy olyan filmes ikon, aki szó szerint kiharcolta a hírnevét. Munkássága a maga nemében egyedülálló, hiszen jelenleg kevés olyan színész dolgozik a pályán, aki kaszkadőr nélkül is vállalkozik egy-egy szerepre. Hál ‘istennek Jackie-nek van elég vér a pucájában, és annak ellenére, hogy idén bizony már 64 éves, legújabb, tavaly bemutatott filmjében, szintén hozza a tőle már megszokott odacsapós stílusát. Azonban Az idegen egy kicsit más, mint egy átlagos Chan film.

Folytatás

Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Folytatás

A pre-Scooby snack idők – Scooby-Doo! Az első rejtély (2009)

Az első Scooby-Doo film nagy csalódás volt, a második azonban visszahozott mindent, amiért ezt az animációs szériát szeretni lehet, és bár a filmfolyam harmadik része alacsony költségvetéssel, ismeretlen színészekkel készült, mégis parádésabban sikeredett, mint az első kettő.

Folytatás

Scooby Doo 2. – Szörnyek póráz nélkül (2004)

Már az első filmnél jeleztem, hogy bár bájos volt, nem igazán hozta vissza az eredeti hangulatot, sőt, kifejezetten rombolta a régi stílust a nem igazán tetszetős és kissé logikátlan csavarral. Azonban a második film mindent megváltozott, és James Gunn írói keze alatt az egész Scooby Doo-feeling visszatért.

Folytatás