Venom – randevú egy földönkívülivel

Mivel az idei év meglehetősen sok mozis csalódást tartogatott számomra, talán érthető, hogy kissé szkeptikusan ültem be a moziba a Venomra. Nem mintha nem kedvelném kedves Hardy bácsit, vagy a kedvenc szimbiótánkat, csak egy ponton már elfogy az ember lányának a türelme és nincs kedve többet pofára esni, mint amikor már nincs kedved több idiótával randizni. Eddie Brockkal azonban határozottan érdemes volt randizni, hiszen október egyik legjobb estéjét köszönhettem neki.

venom1

Folytatás

A pite bosszúja – Sherlock Gnomes (2018)

A szomszédos kertek egymásnak feszülő kertitörpéivel előadott Rómeó és Júlia–történet már önmagában nagyon beteg volt, és az alkotók most fogták ezt az egész keveréket, áthelyezték Londonba, és hozzáadták Sherlock Holmest – akarom mondani, Gnomest. És igen, ez így még betegebb. De tudjátok mit? Nekem bejött.

Folytatás

A kaptár 2. – Apokalipszis (2004) – A feltámadás ideje

Nyílt titok, hogy rajongok a Resident Evil filmekért – és a játékokért is –, minden hibája ellenére, és a mai napig rendszeresen előveszem őket.

Folytatás

Egy könnyed esti hóka-móka – Éjszakai játék (2018)

Manapság jó vígjátékot találni egy fárasztó nap után nem mindig egyszerű feladat. A legtöbb már kicsit erőltetett és túltol bizonyos poénokat, azonban az Éjszakai játék egy kellemes csalódás volt, hiszen túlzás nélkül állíthatom, hogy izomlázig nevettem a rekeszizmaimat. Személy szerint a film trailerét még a moziban láttam, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Persze benne volt a pakliban − mint sok esetben −, hogy idevágták a legjobb részeket és amúgy egy tök középszerű, unalmas filmet kapok, azonban pozitívan tévedni mindig jó!

Folytatás

Scooby-Doo és a tavi szörny átka (2010)

Kissé paradox módon a nagy színészekkel operáló első két Scooby Doo mozifilm nem aratott, szemben a kizárólag tévéképernyőre készült előzmény-folytatással, amit hatalmas ováció, és számos rekord követett. A Scooby-Doo és a tavi szörny átka pedig a jól megérdemelt folytatás, egy pici hibával, és számos meglepetéssel.

Folytatás

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba – Hát ne is!

Igazából vitatkozhatnánk egyes filmek (film)művészeti értékével kapcsolatban, de minek, ha egyszer önfeledten élvezhetjük is őket?

Folytatás

A Hangya és a Darázs

Bár egyes pillanataiban egészen zseniális, a szülő-gyerek kapcsolatokra, a családi szeretetre épülő tematikája szívet melengető, A Hangya és a Darázs végérvényben olyan, mint a hősei: kicsi.

Folytatás

Mert mindig akad gyöngy a moslék között – Bankcsapda (2011)

Be kell valljam, úgy álltam neki ennek a filmnek, hogy biztosan rossz lesz, de ha már Matt Ryan benne van, engem a zs-kategória se tud eltántorítani. Aztán negyed óra sem kell, míg feleszméltem, hogy a Bankcsapda egy méltatlanul alig ismert krimi, ami egyszerre szórakoztató, tanulságos, és még egy jó nagy adag öniróniával is bír.

Folytatás

A film, ami után kívánni fogjuk azt a vihart – Űrvihar (2017)

Van abban valami bizarr élvezet, ha az ember katasztrófafilmeket néz, olyan, mintha felkészülne ezekkel a lehetetlenre, pláne ha ez esetben egy hiper-szuper vihar kerekedik, ami az egész bolygót fenyegeti.

Folytatás

Adam Driver igenis jó színész – Logan Lucky – A tuti balhé (2017)

A Star Wars hét és nyolc szörnyűségei után szükségem volt egy filmre, egy amolyan bizonyítékra, hogy Adam Driver igenis jó színész, aki képes a maximumot nyújtani, már ha a forgatókönyv egy olyan karakter megformázására ad neki esélyt, ami valódi, és élhető.

Folytatás